Van néhány kedvencem. Ami különösen megfogott, az Az Északi-sarkkör szerelmesei. Eddig kb. négyszer láttam, és szerintem még mindig tudna újat mondani. Mert olyan nehezen fogható meg...ami a legmarkánsabban benne van, az a VÉLETLEN. Meg a sorsszerű összetalálkozások. Meg az Északi-sarkkör rejtélyes vidéke, ahol minden nyugodt és csendes, de mégis sorsdöntő dolgok történnek ott az emberrel. A múlt és a jelen egybemosódik...
Meg láttam egyszer egy 60-as évek végén készült olasz filmet: Egy rendes fiú. Senki nem látta rajtam kívül, akit eddig kérdeztem...pedig kár, mert nagyon klassz humora van...a srác, aki autóstoppal nyaralni megy, és felveszi egy amerikai társaság...és a srác olyan aranyos, romlatlan, és a monológjai irtó klasszak.
Végül, de nem utolsósorban: 2 film volt eddig, aminek a végén percekig, mások előtt(!) zokogtam: Az élet szép és a Braveheart (A Rettenthetetlen?). Az élet szép...hát abban minden volt. Vidáman és tragikusan, de telis-teli volt szeretettel...csodálatos film. A Braveheart...szóval, az a film, ami William Wallace-ről szólt, angol-skót háborúk, stb...előítélettel ültem le megnézni, mert nem szoktak érdekelni a történelmi filmek, de ez nem arról szólt nekem...ebben a filmben én a férfilélek teljességét, fő konfliktusait láttam meg. Amit már annyira régóta szerettem volna kifürkészni...

Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb.
Megváltoztatta az életemet. A fő gondolataimat. Pedig azt gondolnák sokan, hogy "ó, hiszen ez csak egy csíkos borítós lányregény"...sokkal "több" annál...én, miután elolvastam, hónapokig lebegtem benne...és - ez két éve volt - azóta keresem én is veszettül a gyerekkori emlékeimet. Hogy tudjak mindent, megértsem, miért lettem olyan, amilyen vagyok, miért érzek úgy, ahogyan érzek...azt hiszem, ez a legcsodálatosabb kirándulás, amit tehet az ember. Vissza a múltba...megnézni a régi tízemeletest, ahol kisgyerek voltam...bolyongani az utcákon, ahonnan az első emlékeim vannak...olyan ez az egész, mint egy kincsesláda a föld alatt...
És van, hogy egy olyan kerülő ösvényen bukkanunk valami régi-régi emlékre, ahol nem is gondolnánk.
A főszereplő lánnyal megtörtént...és velem is...:)

Olvastátok ezt a regényt? Ha igen, kérlek, írjatok...nagyon kíváncsi lennék, hogy bennetek milyen érzéseket ébresztett fel. Vagy akár, ha nem is olvastátok, de foglalkoztat benneteket is ez a fajta csodálatos kirándulás...:)