Sziasztok!
Egy idézettel kezdeném, mely elég tanulságos:
"Feltúrtuk a remény szemétdombját, s ahogy a kedvenc bögrét ragasztaná meg az ember, úgy illesztgettük egymáshoz a halott szerelem darabkáit. Persze, az első koccanásnál széthullott az egész. Idővel fárasztóvá vált, hogy mindig ugyanabba a kelepcébe sétálok bele, melyet a bujának ígérkező test rejtett. A vágy elbotorkált a sikátorban, bukdácsolt becsapottan, elégetten."
(Vavyan Fable)

Szóval velem is hasonló történt. Szakítás után még többször találkoztunk, és azt hittük minden redbejöhet, de aztán rájöttem, mással is lehet boldog az ember. Ami megromlott, az múljon el hamar, és ne foglalja el a helyet, az új kapcsolat lehetőségét!