Ha még megkívánsz,
megkívánlak érte
kevés már a kedvem
földi jóra, szépre...
kezdek öltözködni
jégbe, hófehérbe.

Nem érek rá többé
könnyű ölelésre,
ha nagyon szeretsz,
hálás leszek érte,
ha nem csábítassz el,
magad vesztesége.

Én már csak az égre
nézek fel maholnap
két ország határán
lábaim topognak,
az is csak búcsú,
ha szívembe botolnak.

Ha még itt maradsz
hálás leszek érte,
nagyon nehéz az út,
az őszbe, a télbe,
nem kísérhet oda
nyarad édessége.

Megyek mégis.Kell a
béke tisztasága,
nem tudom mit ér,de
ma még fáj az ára.
Várjak most miattad,
várjak utoljára?

Sírva így búcsúzom,
régi életemtől.
Ha nem húzom is ki
kezed kezemből,
nincs út visszafelé
e szomorú percből.

Öltöztet az idő
jégbe, hófehérbe,
két országban járok
mindegyiktől félve,
akármit választasz,
megszenvedek érte.

(Szabó Lőrinc:Két ország határán)