Az elmúlás

Amikor fáj valamim, lehet ez testi vagy lelki seb, egyedül az vigasztal, hogy egyszer vége lesz, elmúlik. Ám ha egy boldog pillanatra és annak végére gondolok már sem akkora a jelentősége. Az élet teljesen normális körforgása, hogy az ember meghal. Mégis rettegnek tőle sokan- vagy épp várják már halálukat, de ez nem általános-...
Egy barátom igy irta le egy müvében, szerintem nagyon is gyönyörüen:
"Én békére leltem itt, ezer éven át, a tengerek hátán lovagolva. Csupa csönd és süvöltés, míg alattam a bomló romok közt, egy új élet születik a vizek legmélyiben. Még gyermek csupán, de felnövekvén győzedelmesen tör majd a felszínre. S meghódítva a meghódíthatatlant felépít valamit az enyészetnek.
A megsárgult levelek szabálytalan táncban kergetőzve hulltak alá a fákról. Ez az ősz. Törvény a halálra. Megannyi szín, bánat és szerelem. Az esőfelhők vészjósló hada komótosan vonul felettem. Valami készül a szélben. A tudat, hogy hamarosan nem leszek, megrészegít. Elmúlni, gyönyörűség. Az öröktől való mindig itt talál majd. Ez az én fám, ez az én padom. Költő vagyok. Képzelet akár az engem körülvevő világ. A Fekete könyv kezemben, az élet könyve és saját véremmel írom tele. Ezzel a csonttal, melyet egy fásult éjjelen apám hagyott rám. Ő elment, én itt vagyok. Közeledik a vihar. De a vágy, hogy megéljem a tökéletesség eljöttét erősebb bennem, mint sem hogy holmi életösztönöknek engedelmeskedve futásnak eredjek. Ez nem az én időm. Inkább eltűnök, s te ébredj fel ebből az álomból. Végy mély levegőt. Elmúlt. "
Érdemes ezen elgondolkozni.

Sziasztok!

Lehet nem nekem kéne ide irnom, de egy kicsit más oldalról is szeretném megvilágitani a fogyatékosok életét!

Van egy barátom, 15 éves és nagyon beteg. Down kóros, nyitott gerinccel született, deréktól lefelé béna, epilepsziás és szivbeteg. Elsorolni is hosszú!
Én vagyok az egyetlen barátja... a testvérén és anyukáján kivül nincs senkije. És mégis olyan mintha a világ legboldogabb embere lenne! Mert amig mi egészségesek nyavalygunk minden kis apró fájdalmunkon, addig neki elviselhetetlenül fáj és mégis örül minden apró kis dolognak!!! Annyira tud szeretni és ragaszkodni mint egy pici virág a rét közepén amit bármikor elvihet egy vihar, és ő mégis kapaszkodik csöppnyi kis gyökerével.
Hatalmas feladat rá vigyázni, és anyukáját nagyon tisztelem és szeretem ezért.
És hogy megtapasztalhattam mennyire szeretetrevágyó és méltán érdemlő, nem tudom elképzelni, hogy lehet egy ilyen ember mellett elmenni és legyinteni :"Béna", "Idegesitő", "Megvan a saját bajom, nem kell az övé"...!!!
Ez utóbbi mondat különösen felháborit,mert ha valakihez szeretettel fordulunk, szeretetet kapunk..és bármilyen meglepő, de a Róla való gondoskodás sokkal több erőt ad a saját bajunk megsegitésén, mint az egyesek hinnék!!!

Aki kiváncsi például a down kórosok "kicsi vidámságára" nyugodtan keresse fel a Parafónia nevü zenekart és nézze meg egyszer az előadásukat...mert ha nem hitt a csodákban eddig, most élőben megtapasztalhatja.

És akit ez sem érintene meg....azt nagyon tudom sajnálni!

Sziasztok!

Az emberek általában szeretnek beszélni, sőt szinte az egyetlen olyan dolog a beszéd, amit az emberek nagytöbbsége rendszeres hobbiként üz, ha kell, ha nem.
Egy furcsa gondolat jutott eszembe-nem szeretnék beskatulyázni senkit, de nagyrészt szerintem igy van- az emberek beszédének 3 tipusa van:
- vagy pletykáznak
- vagy önmagukról beszélnek
- vagy keverik a kettőt.
Nekem mindig azt mondják:
- "pletykás vagy,mint egy 70 éves öregasszony"- itt bocsánatot kérek a 70 évesektől: Bocsánat!
- "egoista vagy,nem tudnál másról is beszélni mint saját magad?"
Ha keverem a kettőt, akkor mindkettőt mondják.
Ki hova tartozik,döntse el saját maga, vagy hallgassa a megjegyzéseket.

Én innentől csendben maradok! :)

Egyszer azt mondták nekem,hogy csak az tud igazán boldog lenni aki a saját maga lámpása és látja maga előtt a célját,reálisan értékeli az életét...hát én nem tudom.:(
De tudom azt hogy amíg akár egy ember is mosolyog azon ami vagyok,vagy amit csináltam már jó a napom.
Délelőtt a suliban stresszelünk 27-en, de azt hiszem már összeszoktunk.Reggel a barátnőmtől kapok egy puszit amit anyuéktól nem,mert mikorra felkelek ők már dolgoznak.
Napközben ha rosszul érezzük magunkat egy ölelés mindig segít.... és itt a tavasz is,süt a nap.:)
Az már csak ráadás, amikor azt mondják szeretlek...vagy amikor este anyu megkérdezi hogy "Kicsim mi volt ma a suliban?" stb..stb..stb...
Ilyen apró dolgokon múlik,hogy valakinek jó legyen a napja! Csak észre kell őket venni!:)
És szeretni kell!:)

Mindenki azt írja ne félj, de vajon könnyű e ezt megtenni?

Egyáltalán nem. És erről mindenki tehet... egymásban tápláljuk a félelmet.
Ahelyett, hogy végighallgatnánk a másikat és azt mondanánk, hogy "gyere fogom a kezed... segítek...megvédelek... így már nem kell félned... Veled vagyok", mi inkább kinevetjük a másikat ügyes-bajos dolgaival együtt. És még messzebb lökjük a valóságtól.:(

Nekem is sok félelmem van, bevallom... gyermeki módon félek. De hogy is kéne félnem hisz gyerek vagyok. De arról nem csak én tehetek,hogy félek egyenesen az emberektől is. És nem vagyok ezzel egyedül, sok fiatal küzd ugyanezzel a problémával.

Amíg egymástól is félünk, miért várják el tőlünk, hogy mástól inkább ne tegyük, mert esetleg nem is létezik.
Kitől várhatunk így segítséget?

Megvan a válasz: magunktól. Mert legfőképp magunkra mindig számítanunk kell, nem lehetünk mindig más terhére.

Végszónak annyi
A félelemtől nem félni kell hanem LEGYŐZNI!!!

Én is ezt tanítom magamnak és próbálok segíteni másnak is...


És ez egyáltalán nem könnyű!!!

Gyűlölet

Minden ember más és más,
Különös, de sohasem ugyanolyan látomás.
Mért hiszed azt, hogy különb vagy?
Az ki emberiségén foltot hagy:
Te világnak szégyene!

Nincsen külön életed,
vagy együtt, vagy egyedül élheted.
Piszkálódj! Rúgj belém! Ne sajnálj! Nagyot!
Az én lelkemben te már nem hagysz nyomot:
de más még sebezhető!

Egyformák vagyunk! Nem jöttél még rá?
Persze, hogy is! Hisz te nem süllyedsz emberek alá.
Ugyanúgy éled meg a fájdalmadat! Te bolond!
Vigyázz, mert hasonlítasz. Ugye nem hagyod?!
Tégy valamit ellene!

Gazdag vagy. Bánthatsz mást- ez törvényes jogod.
Te gőgös, aki nem nyeled le ha gyenge vagy. Ez dacod!
Megsebzel másokat? Tedd azt, nincs akadály előtted,
ha sokáig folytatod, nem marad senki melletted.
És tudod: őrjít a csend!

Utálj,gyűlölj, de tartsd meg magadnak!
Ha nem vagy boldog, vágyaid marjanak.
Nem az tehet róla, ki szembejön veled az utcán,
csak te és utálatod, nem segít lelked viharán.
A megváltás a Golgotán!

Tanulj meg szenvedni! Élvezd a fájdalmat!
Amíg ezt nem tudod, nem hallathatsz kínzó hangokat!
Te elkényeztetett, gyötrődtél már igazán?
Hát persze: nem nevettél a fájdalom humorán.
Számomra szenvedésed öröm.

Láttál már sírni. Érezted, hogy élvezed?
Vagy már számodra ez se élvezet?
Tudd meg életed eztán lesz pokol!
Látom,hogy más nyomába, miattad félelem lohol.
Élvezd hát szenvedésed!

Miattad és társaid miatt, megtanultam szenvedni.
Hónapokig csak az üres és nyugtalanító sötétségben élni.
De a sötétség megnyílik előtted. Rájössz nem félelem.
Ezt a titkot elmondom: olyan mint állatoknál a víz és élelem.
De rajtad ez nem segít!

Fogd meg a csuklóm! Érzed, hogy lüktet a vérem?
A tied nem fog- ezért míg élek nem lesz könnyem.
Gyűlöllek! Mért kell tönkretenned mindent- mindenkit?
Más örömmel szenved. Nem gyilkol meg lekek százait.
Te szenvedésre méltatlan: utállak!