Én a narrátor lennék, aki sokszor maga is elhiszi, amit Don Quijote - ről mesél.

" Én nem félek a széthulló világtól"
Sem a felém száguldó daraboktól,
amik sokszor véresre zúznak.
Féljen, az akiből kiszakadnak.

Nem félek majd ha hallom,
ahogy széthúllok.
Mikor lehámlik rólam a válasz,a kérdés,
emlékek elhullt hallmaza.

Én nem félek majd ha múlok,
ha hamvaimból nem állok össze,
ha nem jöhetek így soha vissza.
Ezt a poharat mindenki kiissza.

Nem félek...

Milyen sok üzenet van a magányról! Vajon miért? Miért kerestem most én is direkt ezt a témát? Azthiszem szeretjük ezt az érzést. Elesettek vagyunk, sajnálnivalóak...magányosak. Mert soha nem az van amit szeretnénk, nem azzal vagyunk akivel lennénk, mert nem lehet vagy nem szabad.
De ha kijelentjük magányunkat, tesznek ellene. felhívnak, megkeresnek, küldenek egy képeslapot. Milyen sokat számít néha egy kis felületesség! Ugye jobban vagyunk?
Olyannak ismernek, aki szeret egyedül lenni, magába szálni, elmélkedni. Tényleg jó, nem mindig kell a társaság.
De ha nem lenne senki, akinek elmondhatom, hogy milyen jó egyedül, hogy nem akarok embert látni, hogy magányos típus vagyok...az keserves lenne. Nem szeretném megismerni az igazi magányt. Rémítő lehet...

Milyen szép is az ősz. Lehullott levelek, károgó varjak...Csak örülni lehet iltenkor a szélnek, a hűvösnek...Csak rohantok, kergetőztök... Mert jó játszani a sűrűben. Elbújni, hogy ne találjon meg senki. Elbújni úgy, hogy csak tavasszal találják meg a csontvázad. Mindenki tudni fogja, hogy te vagy a tavalyi bújócska győztese.

Hallgatni, amikor sírnak, elfogadni minden vétküket, meggyőzni őket a szépről, szeretni önzetlenül, akkor is ha csúnyák, ha fárasztóak, őrültek vagy rokkantak. Figyelni mindenre, ami nekik fontos. Magunkat az X. helyre tenni...

Apro jelentektelen reszecske vagyok, a tudasom is jelentektelen a vegtelenhez kepest. nem is letezem...

Szükségünk van egymásra. Arra,hogy megbocsássanak nekünk.
Csak akkor vagyunk telyes emberek, ha körülöttünk vannak azok,akik vigyáznak a tisztaságunkra.Jó érzés ezt viszonozni.Tudni,hogy valaki bennünk találta meg a leki békét s,hogy mi általa vagyunk tiszták.
Egyedül ez nem menne.

( mégis megpróbáljuk...persze sikertelenül...)