Sziasztok!

2 napja.....most olvasgatok, próbálok okosodni és látom, hogy ez nem egyszerű, mindenkinek megvan a maga keresztje...fura, de legalább jó tudni, hogy leírhatom, hogy világgá kürtölhetem.....fáj....bent ülök a munkahelyemen, tartom magam, reggel 5 kor ébredtem, nem tudok aludni...gondoltam megiszom egy kis pálinkát hátha az segít visszaaludnom, csak rosszabb lett....ma megyek a barátomhoz és már előre unom önmagam, előre unom, hogy le fogom fárasztani ugyanazokat a köröket, mondatokat fogom ismételni, és közben a fájdalom semmit nem múlik, de mindenki azt mondja ne legyek egyedül, panaszkodjak..... szégyen ide, szégyen oda sírok, mint egy kis taknyos kölyök....el akarom engedni, mert ésszel tudom, hogy az lenne a helyes, de még mindig reménykedem és félek....a legnehezebb egyedül aludni...2 évig együtt aludtunk....én mindig hozzáértem, a hátára tettem a kezem, reggel puszit adtam neki, még aludt...néha felkelt velem kávézni, mégszebb lett a napom, de vége...túl nagy volt a függés mindkettőnk irányába, és mivel egyikünk sem változott a problémák csak mélyültek....én függtem és még mindig függök tőle érzelmileg, ő függött tőlem anyagilag, ez nem helyes alap egy kapcsolatra, ne valamiért kelljen, hanem önmagáért szeressem, csak azt nem értem ezt miért nem tudtuk megtenni, miért maradtunk és húztuk le egymást a pocsojába.....szeretem, de nem tudom, hogy ez szeretet vagy függés....2 napja szakítottunk...ránézek a mobilra hátha ír, kapok egy sms-t azt hiszem ő az, felhívnám....fáj...próbálom megélni a fájdalmat, el kell engednem, ha szeretem el kell tudnom engedni mert neki így jobb és talán nekem is....lemondani róla, nagyon rossz....munkahelyi asztalom körül növények amiket tőle kaptam....meg kéne locsolni őket, ők növekedjenek tovább, emlékek lesznek....hogy mi segít szakítás után, el kell tudni engedni én most azt hiszem ezt kell tenni....ha elengedem szeretettel én is megkönnyebbülök, és akkor talán be tudom engedni a következőt, talán az igazit...el kell... [folytatódik]