Mi szolgalelkűek csak áldozatok vagyunk, hisz oly könnyen elcsábulunk mert hiszünk a látszat igéretében s nem gondolunk a rejtett valóval.Vannak jelek melyek figyelmeztetnek ám bízunk az idő folyásában mely révén letisztul minden.Vannak értékek és igények melyek állandóak,tudunk változni ám késztetési ingereink túl zsigeriek,nekik nem tudunk hazudni,általuk ismerjük meg önmagunkat igazán(és másokat is).
Nem tetszik amit megtudtam önmagamról,nem érdekelnek a mindennapi dolgok,csak színlelem a jelenlétemet,mindaz mely másokat élni késztet engem esetleg hidegen hagy.
Alkottam magamnak egy világot,itt nincsen képmutatás és nincsen szürke zóna,olykor betéved egy valós látogató ám többnyire képzelt alakok képzelt tulajdonságokkal.
Hasonlóan másokhoz én is vágyom az ő társaságára aki ráérez bensőm mozgatórugóira.