Természetesen...ahányszor belenézek a tükörbe, :) mindig látok egy nagyszerű embert, aki nap mint nap egyre több, akitől lehet valamit tanulni, aki maga is egyre többet tanul s jobbá teszi az életet. :)...aki nemcsak önmagának él, de másokért is tesz...ezért írtam róla pár gondolatot. Magamról. Mindenki írhatna magáról valami ilyesmit, nem igaz? Mert mindenkiben valahol ott van egy 'nagyszerű' ember!

"...S a lélek óceánján a színek - kék vagy zöld - úgy, ahonnan nézed!" /részlet - Marien: Arc mögött az ember/

"Mindnyájan keressük a tökéletes társat. De ha az ember elég sok kapcsolaton túl van, kezdi gyanítani, hogy nincs tökéletes társ, csupán a tökéletlenség fokozatai léteznek. :) Miért van ez így?...mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket. Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonainkkal -megoldhatatlan problémáinkkal, melyek azzá tesznek akik vagyunk -, akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk tudni, hogy egyáltalán mit keresünk.
Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem 'az igazit'. Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk: 'pontosan ilyen problémát akarok magamnak!' "

Csakhogy a létra néha 'javításra' szorul. Anyaghiány van...no kapcsolat ég és föld között....jöhet E.T. :)))

A férfiak legfőképpen bátortalanok!Nem mernek ismerkedni, kezdeményezni -kevés a kivétel- ma már mondhatni, teljes egészében ezt a nőtől várják el. Bár különböző fórumokon nagyon jól tudják panaszolni, hogy 'nem sikerül' no de miért nem? Társkeresőn, baráti oldalakon - jobb esetben- odavetik email-ben hogy 'tetszel' (csak ennyit) s mit tud erre a nő válaszolni - 'köszönöm'....és itt meg is feneklett az ügy menete, kivéve ha a nő elég rámenős...a Nő!
Én például nem akarok az lenni, elvárom hogy a férfi tudjon beszélni és kezdeményezni...hisz már-már ott tartunk, hogy a nő udvarol a férfinak!Az élet 'valóságában' pedig még ennyi sem, ritka ha egy férfi odalép a nőhöz, általában a 'szemezés'-sel az 'előadás' le is futott. :) A nőknek kell, hogy fel tudjanak nézni valamiért a férfira..és persze hogy nem a magasságról beszélek!:)Bármit is diktál a 'mai trend', a lányok - nők, igenis elvárják hogy a férfiak a NŐ-t lássák bennük, tudjanak udvarolni, az udvariasságról nem is szólva ami már lassan csak mint 'ásatási lelet' kerül néha elő. :)Férfiassá nem az erő 'fitogtatása' tesz, de azért azt sem kellene, hogy 'anyuci rakott szoknyája alól' megtéve végre az első bátortalan lépéseket egy másik szoknyába kapaszkodva 'álmodón várni a madártejet', majd gyermeki lélekkel sírni a 'meg nem értettségen'. A nők többsége egyenrangú partnert szeretne - a férfiban a szerelmet, szeretőt, barátot, támaszt, védelmet keres(ne), de semmiképpen nem a gyereket. Férfiak, álljatok már a talpatokra!

Mantovani: Elizabethan Serenade
Kitaro: Caravansary,- s hogy miért tetszik? Nehéz volna teljes valójában szavakba önteni - úgy érzem élnek, lélegeznek s tele vannak érzéssel, számomra egyszerűen varázslatosak.

"Mosoly-pite

Élő anyagba gyúrt - képlékeny,
egyenesből görbített,
omlós-törékeny, napfény
mézében merített.
Jóindulat töltelékes,
csöppnyi iróniával ízesített,
huncut vagy cinkos
cseppek némi bájjal
fűszerezve, s szelíd
szemvillanások lágyan
krémes elegyben.
Megöröklött vagy
'tanult-receptes', édes
íz ajkak közé csippentve,
mindenkinek jár
mindennap egy szeletke."

;) :)

"Majd forrás fakad

Szólítalak!
Mély kútba
üres a hang,
tükrös körök
vizébe hal.

Nyújtott kar
a kövek alatt,
víz a vérrel
- új ér fakad.

Kút kövein
míg remény csillan,
új forrás fut
tiszta hanggal."

"Új nap születik

Haldokló hajnal nyugszik;
s fehér szalag-horizont
a Nap aranyhajába fon,
lehel rá friss reggel-illatot.
Az ébredő föld párája
csöpp elixír s balzsamkönnyes
lélegzettel nyújtóznak a fák,
örökzöldek gyantájából
fűszeres aromák borostyán
ragyogása ölel át.
A születés pillanatát az első
fénysugár méltóságos íve
írja - földet érő csillagán."

"A tudás törtrészei

Ki úgy érzi mindent tud,
majd érzések és álmok
sűrűjében a lépést elvéti
- talán a semmi és a tudás
mezsgyéjét ugyanúgy érinti.
Tört részekből összerakja
magát, s gyök alatt
a tapasztalat számokká érik,
míg gondolatai súlyától
egy csillagkép tűzkerékben végzi.
Majd álmaiból elméletét
újra felépíti, s szerkesztett
halmazaiban a szilánkok
így is vérét kérik.
Feltépi hát sebéből a még
számolatlan időt,
átértékel múltat - s szelídít jövőt."

"Add tovább a lángot!

Egy könnycsepp nyomán elindultam,
végtelen úton - felém karok nyúltak.
Kinek kezét fogtam, kivel együtt sírtam,
s ajándék lángból a pusztában
fények gyúltak.
Add tovább! S ha sír a szél,
keserű pernyét hozva,
mosolyok színeiből épülhet
egy világ - újra!"

"Sosem késő

Minden pillantásod
lehet üzenet,
s tetteid - ritmusa a szónak.
Csengettyűszóra is
jöhet a halál,
ahogy csillagodnak
kemény - földet érő csókja.

Szaggatott vitorla hajnalod,
s a csupasz árboc rúdja
átszúrta meg sem
született magzatod.
Most indulj útnak!
Sosem késő - amíg ajkadon
ott lüktet az új hajnal
egy szerető csókban."

"Boldogság

Szeretem a nyugvó napot,
íves útján hulló csillagot,
holdat mely büszkén ragyog,
csak úgy: mert boldog vagyok!

Szeretem a kaszált fű illatát,
hajnali csillámos zúzmarát,
a madarak édes-bús dalát,
erdők csendes, halk szavát.

Szeretem derűs, kedves lényed,
Te vagy erőm, hitem, jobbik énem,
elveszettnek hitt reménységem:
mindenekfelett szeretlek: Téged!"

"Emberré lenni


Minden emberben egy
angyal születik,
de az élet a
szárnyakat letépi.
Még így is angyal
de nem érti, miért
hideg kezek becézik.
Fázik - s vérében a sors
mérge tenyészik;
s hogy 'jó' vagy 'rossz'
- mondják és ítélik.
Ő csak tépett tollait nézi
s próbál angyalból emberré lenni."