Sziasztok! 22 éves lány vagyok. Eddigi életem során rengeteg mindenen keresztül mentem. Édesanyám korán elhunyt. A többi családtagom nem fogadott be, nem kellettem senkinek csak addig amíg pénzt kaptak utánam.
Állami gondozásba kerültem. Felnőttem, soha nem raboltam, soha nem hazudtam és mindig arra törekedtem hogy a szeretteimnek mindig mindenben tudjak segíteni. Ember maradtam annak ellenére hogy látom hogy akikkel együtt nőttem fel nem vitték semmire mert ugymond elbuktak a nagy betűs életbe vagy még azelőtt.Önmagamért leérettségiztem van egy szakmám elfogadható párkapcsolatban élek a párom szüleivel egy házba. Sajnos anyósom egy zsarnok, mindent megtesz hogy nekem fájdalmat okozzon, de én soha nem tudnám őt bántani inkább magamba kuckorgok és magamba tombolok.
Egyszerűen belefáradtam abba hogy csőmőrből vödörbe jutok és sose jutok elöbbre hanem mindig egy lépéssel vissza.
Hiányzik az a bizonyos tűz az életemből, amit a könyveim olvasásával probálom potólni de igazából a könyvektől is mégínkább csak arra jutok hogy felismerem hogy egyáltalán nem vagyok boldog és egyre jobban érzem nem ez lenne a sorsom.
De jelen pillanatban nincs semmi kiutam vagy lehetőségem, és egyre jobban azt érzem hogy ilyen fiatalon totál kiégtem.
Szeretnék emberekkel beszélgetni akik megtalálták a boldogságukat, vagy éppen nem, csak szeretne beszélgetni!