Tudom h nagyon fiatal vagyok de úgyérzem a szerelem nem korhoz kötött.17évesen életemben elöször szerelmes vagyok és viszontszerettek...sajnos már csak múltidőben.nem volt annyira hosszú mégis nagyon tartalmas kapcsolat volt a miénk.7 hónapot töltöttünk együtt azt mondhatom örömben és bánatban egyaránt...most mégis értetlenül állok a tény elött mi az h már nem úgy szeret...pedig pár napja még szeretett és ma meg már nem ...hogy van ez??biztos fokozatosan távolodtunk el én mégsem éreztem én derült égből a villámcsapásként éltem meg...szerdán még ölelt csókolt csütörtökön meg már inkább kilépne...pont a hónapfordulón...és azt meri mondani h nem szeret..(huh istenem de nehéz)aztán volt még egy talákozóm vele akkor meg könnyek közt mondta el h továbbra is úgy gondolja h külön jobb lesz mindenkinek...de ha így van akkor miért sír..ha fáj akkor h mondhatja h nem szeret már?azt elhiszem h elege van fiatal és szabadságra vágyik...de azt h nem szeret azt nem tudom felfogni.Felfoghatatlan h egyik nap még van aztán másik nap már nincs...át kell nézni rajta sőt mosolyogni kell rá...h ne érezze mit okozott.egy suli istenem és hányszor fog még szembejönni boldogan és én hazudjam h nem érzek semmit mikor legszivesebben ordítanék annyira fáj...nem használ semmi egyenlőre nem érzem h a napok futásával könnyebb lenne akár egy kicsit is..nem érzem h ha beszélek róla elmúlik nem tudok elmenni senkivel sehova mert egyszerűen nem vágyom rá ...hiába rángatnak nem kell úgyérzem nem ez módja h elfelejtsem én le akarom zárni úgy ahogy ő tette a fejmben mert ha ott ledtudom akkor a szívem már hideg lesz.de még minden reggel az ő nevével ébredek és a reménnyel hátha egyszer rájön nem tudom élni nélkülem..tudom h neki sem könnyű tudom h ő sem fog elfelejteni.ez a remény nagyon rossz úgy vagyok vele h az egy tized százalék is több minta nulla és az egy tized százalék mindig meg lesz akármi történik ki tudja...tehát amíg evvel áltatom magam addig asszem nem leszek sikeres a felejtésben és hiába tudom... [folytatódik]