Tudom,hogy holnapra úgyis megbánom,de írok ide.Mert néha jólesik csak úgy elmondani,amit érzünk,gondolunk.Ilyenkor éjszaka érzi igazán az ember a magányt, amikor körülötte mindenki alszik....vagy talán ez még nem is magány. Ha már az egyedüllétről van szó és a magányról, van különbség a kettő között. Magányos lehetsz akkor is,ha emberek vesznek körül,barátok, család és szeretők...mert ha úgy érzed, nem értenek meg, ha másnak látnak,mint aki vagy, egy másik személyiséggel akarnak felruházni,akkor érezhetjük ezt. És akkor jobb ha egyedül is van az ember,mert akkor nem fáj annyira.Az egyedüllét jó dolog is lehet, például mikor egy fárasztó nap után lepihen az ember, elbújik egy békés helyre.Azt hiszem,az emberek manapság magányosak,és néha talán az ő hibájuk is. Nem úgy gondolom ezt,hogy szándékosan.....hanem a világ miatt,az teszi őket azzá. Mert ha körbenézünk,senki sem őszinte a másikkal,nem nyílnak meg és így hogyan is várhatnánk el,hogy megértsenek minket??? Ez nehéz dolog.....a bizalom és az őszinteség....de talán ez minden kapcsolat alapja. Na mindegy,hisz ez a pár sor nem változtat semmin.Aki mégis elolvasná,ígérje meg,hogy megpróbál úgy élni,hogy ne legyen magányos. Hisz ha mindneki az.......az szomorú dolog.Változztassunk rajta!Jó éjt mindenkinek!