Húsvét elé

Karinthy Frigyes: Barabbás

A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé.

Megállt előtte, és így szólt:

- Itt vagyok!

Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett.

- Rabbi, rabbi! - zokogott.

És a mester szelíden folytatta.

- Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás.

A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta.

- Mester! - kiáltott elfulladva és könnyek között - ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!

- Semmit, mondta ő szelíden - csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: „Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?”

- Ó, én bolond! - kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, - ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!

- Jól van - folytatta szelíden a mester - most jöjj hát velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „Az életemet!”

Az pedig követte őt.

És találnak útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát, feleségét, gyermekét és szemeit kiszúratta.

És ő homlokon érinté csendesen kezével és így szólt:

- Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „A házamat! A gyermekemet! A szemem világát!”

Az pedig felzokogott és követte őt.

És... [folytatódik]

Bruntyu kutya és az igazgyöngyöt daloló kislány

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy nagyvárosban egy vizsla, akit Bruntyu kutyának hívtak. Évekig egy nagyvállalatnak dolgozott éjjel-nappal, reggeltől-estig, hétfőtől vasárnapig.. Óránként sétáltak Kaktusszal, a gazdájával a telephelyen, hogy ellenőrizzék, minden rendben van-e. Az elkerített helyen több hektoliternyi Abszint márkájú sör várt elszállításra. A környékbeli suhancoknak sokszor eszükbe jutott, hogy erről a helyről szerezzék be az aznapi sörüket, ám ez rendre meghiúsult. A gyávábbaknak elég volt Kaktusz sokatmondó pillantása, a nyakasabbja megvárta, amíg Bruntyu kutya megjelenik.. Bruntyu arról volt híres, hogy a legveszedelmesebb betörőnek is elég volt annyi ugatnia:- Brun- Brun!
A suhancok ekkor már héthatáron túl voltak. Csak a nyolcadik falu végén mertek leülni, s a környékbeli éjjeli őrök hallották a kiabálásukat.
- Te, féleszű, miért nem markoltál meg egy sörös hordót?
-Te hatökör, mert egyedül nem bírtam el!
- Hol voltak a hétördög testvéreid, mind elbújnak, amikor segíteni kellene az éjszakai munkában?
S ez így folytatódott mindaddig, amíg ezt az egész csetepatét meg nem unta az Álom manó, s egy jó nagy péklapáttal fejbe kólintotta az éjszakai vándorokat.
Kaktusz nagyon szeretett Bruntyu kutyával dolgozni, sokáig békében és nyugalomban telt az életük, a telepről soha senki nem tudta még a legkisebb sörös hordót sem elgurítani.
Míg nem egy napon Kaktusznak munkahelyet kellett váltania, mert a nagyvárosban annyira eluralta magát a szegénység, hogy az emberek nem ittak. Se bort, se sört, se rumot. Akinek mégis csörgött egy kis aprópénz a zsebében munka után, azok inkább Kótyavetye kocsmájába jártak, itták az olcsó vizezett bort, sört és a rumot..
Az Abszint nevű sörből már nem fogyott a környéken, így hát a sörös hordókkal teli telepet be kellett zárni.
Amint Bruntyu és Kaktusz szomorúan ballagott az utcán, egyszer csak gyönyörű, édes dallamot hallottak. Kaktusz elég... [folytatódik]

Minap valaki számonkérte rajtam, ugyan, minek ez a sok idézet erre az oldalra. Tényleg, minek is?
Az idézetekben rátalálok a saját gondolataimra,s élvezem, hogy mások sokkal szebben, érthetőbben, szemléletesebben mondják el azt, amit én csak dadogni tudok. S hiba ez? Szégyenkeznem kellene emiatt?
Azt még álmomban sem gondoltam, hogy mindez ellenszenvet, heves érzelmet, gyűlöletet kelt bárkiben is.
Vannak,akik szeretnek. Miért? Ha nehezen is, ezt a kérdést meg tudom válaszolni. A győlölet okát és célját nehezebben tudom megfejteni.

"Ha gyűlölsz, az egód kiteljesedik. Az ego csak akkor létezhet, ha gyűlöl, mert a gyűlölet által felsőbbrendűnek érzed magad, a gyűlöletben elszigetelődsz, a gyűlölet meghatároz. A gyűlöletben egy bizonyos identitásra teszel szert. A szeretetben az egónak el kell tűnnie. Ha szeretsz, nem vagy többé elszigetelt: a szeretet segít feloldódni másokban. A szeretet találkozás, egyesülés. Ha túlságosan ragaszkodsz az egódhoz, akkor a gyűlölet könnyű, a szeretet pedig a legnehezebb dolog. Légy óvatos, éber: a gyűlölet az ego árnyéka. A szeretethez nagy bátorságra van szükség. Nagy bátorságra van szükség hozzá,mert az ego feláldozásával jár. Csak azok képesek szeretni, akik készen állnak arra, hogy senkivé váljanak."
Osho

- Mi az, hogy "igazi"? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
- Az, hogy "igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.
- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik. - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha "igazi" vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit.
/Margery Williams/

Egy öreg indián dala

Nem érdekel miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz és
És hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal.

Nem érdekel hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért,
és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók keringenek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját,
hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,
hogy összezsugorodtál és bezárkóztál e a félelemtől,
hogy érhet-e még fájdalom.

Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat
és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd,
vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak,
hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül,
hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak,
reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni,
hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is,
ha nem minden nap pompázik, és tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal s kudarcaiddal együtt élni,
és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani:
Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés
és fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel,
hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről,
amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és
hogy... [folytatódik]

A bölcs ember saját célokat tűz ki, teszi a dolgát, és felelősséget érez önmagáért. Eközben figyeli a világi eseményeket, a jeleket, de csak arra és annyira reagál, ami és amennyire valóban érinti őt. Vagyis amire közvetlen hatással tud lenni. Ha bennünk, majd a minket körülvevő világban, mikrokörnyezetben rend van, akkor az egész világban az lesz. Ez a mi felelősségünk!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál. Elvetődött egyszer egy faluba, és beleszeretett az első házba, amit meglátott. Már a falát is megszerette, a kőművesek simogatását, de az ablak megállította. A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki ilyen szépnek nem látta őket, mint ez a tiszta szívű állat. Éjszaka aztán be is ment a házba, megállt a szoba közepén, s nem mozdult onnan soha többé. Nyitott szemmel állt egész éjszaka, s reggel is, amikor agyonverték.
/ Pilinszky János: Kázé-oratórium/

Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk.És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre-
nyílóan,könnyen, zajtalanul.
Fodor Ákos: Ima

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsúzunk



Mondom néktek: mi mindíg búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsúzunk.

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” József Attila

Szeret vagy nem szeret az ember, az nem elhatározás kérdése.
Ennél fontosabbnak tartom, hogy azokkal is tudjunk rendesen viselkedni, akikkel együtt élünk, s akik esetleg a terhünkre vannak.
Igaz-e még a régi mondás: gesztusokkal a fél világot meg lehet venni?

Búcsú Julestól

Kedves Szabadlelkű Barátom!

Úgy tettél, ahogy ígérted... Most az egyszer, nem bántam volna, ha szavaszegő ember vagy. Bíztam a végsőkig, hogy egyszer csak jelentkezel, s azt mondod, elmúlt a rosszkedved...
Megtetted. Azt, amit már oly sokszor megengedtél magadnak gondolatban.
Volt időd készülődni, búcsút inteni ismerőseidnek, mindent precízen előkészíteni.
Megetted a vacsorád, megittad a sörödet. Aztán lefeküdtél. A sínekre. S a vonat jött 240 km-es sebességgel..

Sokat beszélgettünk az elmúlt hetekben, életről, halálról,teremtésről, Bibliáról, szerelmekről, csalódásokról, reményről.Legutoljára azt mondtad, hogy én sem értelek meg. Azt mondtam, megértelek, de sok mindenben nem értek Veled egyet.
Megértettem, naponta szenvedtél Európa nyugati felén attól, hogy magyarként csak jöttment lehetsz országodban.
Aggódva figyeltem, hogy sehol sem találtad meg mosolyod tükörképét, egyik földi nő sem volt elég tökéletes számodra.
Órákat tudtunk azon vitatkozni, hogy embernek van-e joga dönteni életről, halálról.
Kedves Barátom! Sajnálom, hogy nem bíztál jobban az erődben, a tehetségedben, s nem hitted, hogy fontos vagy szeretteid számára.
Nem akartál már a földi élet kicsinyes csatáiban részt venni. Egy másik dimenziót választottál...
S most Te bocsáss meg, mert nekem itt van dolgom, itt vannak álmaim..
Még úgy búcsúztunk el, hogy legközelebb folytatjuk a beszélgetést.
Lehet, hogy ezt a kis írást több helyen helyesbítenéd, de most már be kell érned e néhány ügyetlen sorral.


Könnyel árad ama nagy nap,
Hamvukból ha föltámadnak
A bűnösök s számot adnak.
Uram, nekik adj jó véget,
Kegyes Jézus, kérünk Téged,
Add meg nekik békességed. Ámen.
/Mozart: Requiem, Lacrimosa szövege/


Nyugodj békében, Isten nyugosztaljon, Jules!

Mióta a világ varázstalanítva lett,
mióta minden banális óraszerkezet,

megfejtett világból csak téged nem értelek,
a megfejtett égbolt miattad maradt végtelen.

Mindennek árát mióta jól tudom,
a te értéked messze van, túl a számokon.

Kívánom a tested, csak azt nem érthetem,
minden részéből miért az arcod kell nekem.

Magasba száll a kenyér ára,
ólommal telve a pára,

de azt, hogy téged nem értelek,
hogy is köszönjem meg neked

azt, hogy szeretlek.

Mióta a világ varázstalanítva lett
Csak te maradtál titkos értelmű képzelet

Tested, a gazdag, mindent kínál nekem,
De én csak az arcod, az arcod kívánom végtelen.

Mióta a világ saját eszébe szállt,
te vagy az, akinek nincsen értelme egyáltalán.

Mióta a világ varázstalanítva lett,
végre miattad nincsen értelme semminek.

Mióta a világ titoktalanítva lett,
már mindent értek, egyet kivéve - tégedet.

Cseh Tamás-Bereményi Géza Szerelmes dala

"Téged fennen szólítunk, h ilyennek teremtetted az embert, s az embert szintúgy szólítjuk, hogy önmagáért mégiscsak ő a felelős...tekintsd hát ezt is, az ördögi feleselést a szívünkben, Uram!
És ne tartóztasd meg szent szemeid, h meglásssák e nyomorúságot, de a szörnyeteget is, amely bensőnkben rejtőzve lakik, mert hozzájárul ez is ehhez, hogy a kísértések úgy etetik őt, mikor hallevest adnának eléje. És ne vigyj minket a kísértésbe, könyörgünk estefelé, csakhogy a bűn az ajtón kopog ám, sőt bejön a szobánkba, sőt egészen az asztalig jön előre.
Távoztasd hát el a forró serpenyőt, amelyen ég a húsunk, lévén az állat bennem oly esendő."
(Egy középkori könyörgésből)

Planck, a világhírű fizikus megkísélte a piszok fogalmának természettudományos meghatározását. Erre az eredményre jutott: Piszok minden, ami nincsen a maga helyén! Vagyis a homok a sivatagban nem piszok, de a salátán igen. A vaj a kenyéren nem piszok, de a nadrágon igen. stb.
Mindez talán a szellemi-erkölcsi világra is vonatkoztatható. Piszok, vagyis rossz minden imádat, leborulás, ami nincs a helyén. Rossz minden szó, ami akkor hangzik el, amikor csendben kéne lenni. Rossz minden cselekedet, aminek nem jött el az ideje.
Létezik vagy nem, a misztikusok szerint a Gonosz jelen van életünkben és halálunkban. A középkori szerzetesi ima viszont figyelmeztet egy nagyon fontos dologra:
"Ne gondoljátok szerelmetes feleim, hogy a sátán kívülről közeledik felénk, és mi azt mondhatjuk neki: Apage! Távozz! Mert a sátán mibennünk lakik, és mi nem tehetünk ellene semmi mást, minthogy jó szorosan megöleljük."
/ Popper Péter: Lelkek és göröngyök Jól látjuk egymást? /

Vers

azokért,
akiket a törődés oxigénjének hiánya
fuldoklóvá alázott:

az esztendők terhét meggörnyedve cipelőkért,
hogy emberré egyenesedhessenek a végső
számvetés előtt még;
a betegség szégyenétől elhagyatva pirulókért,
hogy méltósággal szégyeníthessék meg
a test pökhendi esettségeit;
a magányosság telétől szüntelenül didergőkért,
hogy fennakadjon rajtuk egy átutazó mosoly
és sugarat nyilalljon vacogó szívükig;
az elhagyott, gyámoltalan gyermekekért, akik
rémülten reszketik a világot, mert nincs, aki
leleleplező bölcsességgel a nevén nevezné nekik azt;
a szeretet nélkül cseperedőkért,
hogy ne vénüljenek meg fiatalon-
egyszóval mindazokért,
akiket a társtalanság légszomja
hálálkodni késztet
a rájuknyitott ajtón beáramló
agyonszennyezett levegőért is.

Baranyi Ferenc verse

Kóstolgat az élet minket, gondoltál már erre? Hoz rengeteg jót, de mindig valami nagy árat fizetsz. Olyan terheket ró rád, meggebedsz. Aztán megint ad. Elvesz, ad. Néha azt érzem, figyeli, mit bírsz még...?
(Schäffer Erzsébet)

Talán a szexuális élet a legnagyobb próba. Ha túléljük úgy, h megőrizzük szívmelegünkben azokat, akiket szerettünk, és ragaszkodásunkban azokat, akiket megcsaltunk, akkor nem kell túlságosan aggódni a bennünk lévő rossz és jó miatt. De féltékenység, bizalmatlanság, kegyetlenség, bosszú, megtorlás... akkor megbuktunk. A bukás akkor is bukás, ha áldozatok vagyunk, nem hóhérok. Az erény nem mentség.
/Graham Greene: Szerepjátszók/

A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében.
Hans Christian Andersen

Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.
Márai Sándor