Ha rajtam múlna nem lennének sz*mét,lelketlen,rosszindulatú emberek,akik élvezik,ha a másiknak olyan szenvedést okozhatnak,amit soha nem felejthet el.Sokadjára találkozok ilyenekkel,akiket még az állatokhoz sem lehetséges hasonlítani,mert nem akarom az állatokat megalázni.Ilyenek ölik ki belőlem minden nap a lelkem megmaradt részeit,és úgy érzem sokadjára kell lenyelnem igazságtalan,undorító dolgokat,csak azért,mert sokan vannak,erősek és kegyetlenek.Az emberek csak akkor tesznek majd valamit,ha már vér folyik???!!
Ebben a világban nem éri meg jónak lenni...

Az emberek többsége vakon éli le az életét.Nem tulajdonítanak nagy jelentőséget egyszerű dolgoknak.Olyan dolgoknak,amelyek aprók,elbújnak egy mosolyban vagy egy kimondott szóban,és elbújnak a kutató szemek elől,ami mindig boldogságra áhitozik,de nem mindig veszi észre azt.Van úgy,hogy csak akkor kapunk észbe,ha valami nagy dolog történik velünk,akár reményt keltően szép,vagy sorsfordító rossz.Ezek a változások általában hosszú idő alatt mennek végbe.Én úgy tapasztaltam,hogy a fenti mondataim helyesek,de létezik valami,egy szikra,ami akkor hasít beléd mikor nem várod,már nem is keresed talán˙(a választ a kérdéseidre).Ez viszont egyetlen pillanat alatt játszódik le benned,és lehet,hogy a szerelem is ilyen,de most nem erről van szó.Nem tudom mással is előfordul(t)-e ilyen villámcsapásszerű felismerés,a lényeg az,hogy bebizonyítja,hogy VÉLETLENEK NEM LÉTEZNEK,MINDEN OKKAL TÖRTÉNIK,de van úgy,hogy az agyunkban/lelkünkben a válaszok lehet,hogy csak később nyernek értelmet.Örülök,hogy ennyi emberrel megoszthattam a gondolataimat.További szép napot!

Ez az Ady vers kedves nekem,különösen ősszel:

Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában,halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek,furcsák,búsak ,bíborak,
Arról,hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm,züm:röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

(folyt.köv.)

Látom,hogy nem az én korosztályomból való emberek írnak,de remélem senkit nem zavar,ha megosztom velük a legbelsőbb gondolataimat.Ne gondoljanak buta ,naiv kislánynak.Tudom,hogy az értelem nem helyettesítheti a tapasztalatot.Ez egy viszonzatlan igazi szerelem,nem olyan butácska "járjunk együtt" játék,amit úgy látom,hogy sok korombeli űz.Ilyenkor a nemiség kezdetleges megnyilvánulásai vannak jelen.És nincs is ezzel semmi baj.
Ha igazán szeretem,ez akkor is igaz,ha nem csak a pozitív tulajdonságait,hanem a hibáit is ismerem.Úgy akarom magamnak,amilyen ő valójában.Megosztanék vele minden kedves titkot,minden pillanatot az életemből,és ha engem választana,ha a világ összes embere ellenezné,akkor is vele tartanék.Ha tudom,hogy nem szeret,mert ez most lehetetlen,akkor is a szívemben és az eszemben lesz mindig.Viszonzott igaz szerelemre találni az életben az egyik legcsodálatosabb és legfontosabb dolog lehet...Megtalálni a Te Kedvesedet...

A zene csodálatos dolog:szórakoztat,megnyugtat vagy felpörget,attól függ,mihez van éppen kedvem.Nem véletlen,hogy a zene világszerte táborokra osztja az embereket.Vannak rockerek vagy olyanok akik az érzelmesebb műfajokat kedvelik.Ami engem illet,Madonnától a Tankcsapdáig szinte minden stílusban találok olyan előadót vagy dalt,ami szerintem ott van a topon.Ez felpörget és van benne igazság bőven:

...lehet hogy nem vagy gyáva,
és a végén te maradsz állva,
de mire jó úgy ez az élet,
hogyha futnod kell amig éled...

...és hiába vagy bátor,
mint egy római gladiátor,
aki keményebb,mint a szikla,
mégis lehet,hogy elég egy szikra...