Kiss Gyula barátunk önkéntes döntéssel eltávoza közülünk s e siralmvö'gybül.
Kár, h. nem láta más +oldást.
Űrt hagya maga után. Már csak múlt szavain elmélkedhetünk.
Mienk es a felelősség. Segíténk vaj' neki érdeminek +felelőn?

Isten nyugoszta'ja s vegye magáho' lelkit /ha az "1ház" máskint gondolja, fülönfitty nekije),
s könyörüljön rajtunk, adjon erőt, h. akarjuk s tudjuk +fontoltan fo'ytatni a munkát, ez éltet - Üérte es.

Általad

Ha általad ismeri meg önmagát hidd el, fog hallgatni te-rád,
de addíg, csak félig osztja meg veled, örömét s baját

A kérdés az, hogy milyen szemmel nézed?
A kérdés az, hogy milyen szívvel méred?
A kérdés az, hogy milyen módon éled?
ha célod az, hogy a másikat megértsed

Arcodon lobbanhat fájdalom tüze
kezedben ott lehet életed dühe

Hajad tépheted, fújhatsz, szídhatsz, köphetsz
azért mindíg az a legjobb, ha érzelem köt meg

Ha szeretettel nyersz utat szívednek,
s boldogság a kulcsa sikerednek

Kuras, Benjamin: Van-e élet a Marxon? Kalligram, Pozsony 2003 /a cse' címe: Je na Marxu život? - könyvösmertető

Nem a nyomda ördöge játszott vélünk. Valóban a hajdani marxista birodalomról van szó. Tán elkerülhető lett volna a félreértés, ha az egykor hivatalosan használt bolseviki lenini kiegészítés is megjelent volna a címben, de akkor elestünk vón a derűs félreértés lehetőségétől, attól, hogy nevetni tudjunk magunkon, múltunkon és jelenünkön. Mert szerintem arra megy ki a játék, ahogy az alcím: A posztkommunista Közép-Európa kendőzetlenül ezt jelzi is.
A kérdés, legalábbis a közép- vagy kelet-európai anekdotikus népi hagyomány szerint, valóban elhangzott valahol a fönt látható formában, ráadásul az említett rendszer grasszálásának egyik legdicsőbb időszakában, s legyen az már mindegy, hogy hol, a morva Alamóc melletti Troubelicén, ahogy a szerző állítja, vagy a bácsi Tompán, ahogy mi tudjuk. De lehet, hogy egyik helyen sem, csak épp az összesúgásainkban. (Az viszont már a szerző szűkebb családi történelméhez tartozik, hogy az előbb említett másik alapító atyának a neve szklerózisra hajlamos vegyész édesapjának se jutott eszébe egy fejtágító nagygyűlésen - mentségére szolgáljon, hogy fontosb dolgok se, mint pl. a kénsav képlete.)
De időszerű-e még egyáltalán foglalkozni e kérdéssel - több mint tizenöt évvel a kommunista totalitarizmus bukása, héttel a könyv cseh eredetijének, s néggyel magyar fordításának megjelenése után? Sajnos azt kell mondanunk, hogy igen, mert jórészt még mindig azokkal a bajokkal küszködünk és azokon a kérdéseken rágódunk, amik az előbbi rendszerből maradtak a nyakunkon. Pedig ideje lenne már leráznunk őket s túllépni rajtuk. Ehhez azonban az kellene, hogy vagy megoldjuk azokat, vagy pedig végre derűsen oda küldjük az egész kócerájt, ahová való. Mert, mint a 2. fejezet mottója figyelmeztet rá: „Az 1989-es közép-európai forradalomban a látható gazemberek békésen átadták a hatalmat a magukat a nemzeti hősök nimbuszával körülvevő láthatatlan... [folytatódik]

Victor Hugo
A BIRODALMAK TÁMASZA
Mert élnek ilyenek, így tűrni illik őket.
Szemléljük bosszúság nélkül a létezőket.
E férfi századunk polgára. Valaha
szappan és gyertya volt egyetlen áruja,
most gazdag; rétje van, erdeje s szőlőskertje.
A népet megveti, sandán néz a nemesre.
Portás volt atyja, s így szerinte az se baj,
ha az ember manap nem Montmorency-sarj.
Erényes. Szigorú. S mert van meleg szobája
csikorgó fagyban is, számíthatnak reája
a rend nagy pártja és a józan emberek;
de gyűlöli az észt s a szerelmeseket.
Alamizsnálkodik, telik az uzsorából;
így szól a nemzetek jogáról, haladásról
s szabadságról: „ Ugyan! Csak az kellene még! „
Sancho Panza reá hagyta paraszt-eszét,
tőle Cervantes a kórházban meggebedhet;
csodálja Boileau-t, szolgálókat ölelget,
és kikel, miután csillapitá hevét,
hogy a ponyvaregény erkölcstelen szemét.
Vasárnap misét el nem mulasztaná, hol
ott van hóna alatt Jézus képe, a jászol
a Dies illa és végül a Golgota.
- Magunk közt szólva, nem vagyok oly ostoba,
hogy higgyek - mondja. Csel csupán buzgó imája:
a köznép hinni fog, ha őt is hinni látja,
hasznos, ha elbutul az éhezők hada,
nagy szükség van ezért a Jó Istenre ma.
Csengetnek, ő belép és az egyháztanácsi
padban foglal helyet, pocakja óriási;
büszkeség tölti el, miközben térdre hull,
mert pórázán a nép s szárnya alatt az Úr.
(Kálnoky László fordítása)

a népirtás (genocídium
/magyaródium = gyűlölet - az, h. +próbálnak mindent eltüntetni, ami ránk emlék

bármikor újra kitörhet
sőt kevésbé látványosan
rejtetten apránként foytatódik is
a látszólag jelentéktelen
rossztetteinkkel kezdődik
amelyeket nem bánunk +
nem teszünk jóvá
hanem igazolni akarunk

Sziasztok!Én javasoltam ezt a témát,hogy honnan az ötlet?
Volt 1 bnőm akinek a gyermeke aki súlyos idegrendszeri és mozgás sérültként született,mióta a gyermek megszületett a férj brutálisan megerőszakolja üti veri a feleségét!
Ez indított arra többek közt hogy könyvet írjak e témárol tabuk nélkül az érintettek elmondásaibol jelenleg is gyűjtöm a riportokat.
Ha valakinek van hozzászólása estleg megosztaná velem ilyen jellegű tapasztalatait várom!
Üdv:Sándor