John Donne: 18. elegy - Variety /XVIII. elégia - Változatosság
(részlet)

A Természet aranyszabályait,
mikbe őseink hittek, elvetik;
odavan pátensünk, előjogunk,
s a közvélelemény szolgái vagyunk;
ez alakot nem öltő szörnyeteg,
mely ős mivoltában kecsegtete,
lassan kialakul, fejünkre nő,
s törvényt, szokást népeknek ír elő.

The golden laws of nature are repeal'd,
Which our first fathers in such reverence held;
Our liberty reversed & charters gone;
& we made servants to Opinion;
A monster in no certain shape attired,
& whose original is much desired,
Formless at first, but growing on its fashions,
& doth prescribe manners & laws to nations

Érdekes a Palackon ez a rovat. Egy ember írt erre 2004-ben, azóta szinte ezt a kérdést senki sem célozta meg. Keressünk miértéket, ki tudja, válaszokat a semmire, ki tudja, holott a válaszok, a dolgok, kérdések, mindennap a fejünk felett lebegnek. Lehet, hogy félünk attól, amit mások írtak/írnak nekünk, tartunk attól, hogy majd nem szólnak hozzánk, ők is szerintem ettől, barátságok, lelke fonódhatnak össze ebbe a rideg világban. Gondolkodunk, vajon milyen lelkiszférába is próbálunk belépni, holott meg kell dolgokat tenni. Bolyongunk az emberek között, holott nem azok vagyunk, mint ők, de mégis valahol igen! Amikor az ember leír sorokat, valahol irgalmat keres, ha választ kap, írgalomkeresővel találkozik. Valójában ezt a katarzist kell átélni, s a lélek, a szív majd szól, nem kell sürgetni. Nem az vagyok, mint az ismeretlen Ő. Az idő az úr, tudja, mikor billentse le az óra mutatóját, s akkor ne arra gondoljon az ember, hogy pár perccel elfogyott az élete, hanem arra, aki szólt hozzád, akkor Ő van! Legyen bárki!

Sziasztok! Számomra ez az idézet elsősorban saját benső énünk megtalálásának fontosságáról szól. A mások igaza, tapasztalata sohasem lehet a miénk. Az nem rólunk szól. Mindenkinek magának kell élnie az életét. Fel kell fedeznünk, hogy számunkra mi az az út, amelyen járni akarunk, figyelembe véve, hogy mik is szeretnénk lenni. Ugyanakkor az az igazi boldogság, ha a másik emberben felismerjük saját magunkat, a világmindenséget.