V. M. után szabadon:

az is bolond,
aki magyar akar ma lenni.
de azért boldogok a bolondok,
mert más nem,
övék a mennyeknek országa

Én az álmok mestereként élem gyarló életem, de nagyon lelkesit pár dolog...
Szeretném, ha megértené valaki az extrém hobbikat, miket űzök...
-nagyon szeretem a zenét, de nem tudok semmilyen hangszeren sem játszani, ezért gyermekkori xilofonomat szoktam ütemre nyalogatni...
ezt elég gyakran, szinte minden másnap órákig csinálom...

-hosszú erős fonalakkal összekötözöm a lakásban a különböző ajtók kilincseit és úgy, hogy feszüljön lehetőleg a fonál...
ezután felváltva becsapkodom az ajtókat és élvezem, ahogy rángatja az egyik a másikat!

-utolsó hobbim, hogy minden hónap első szombatján eleven madárfiókákat szopogatok késő estig.

"tettesek közt cinkos aki béna!"

(még csak képen láttam azt akinek a szöveg íródott. A mail-om, tehát lényegében egy a realitásból fantáziálásba való csapongás!)

***

Édesem!

Mikor megálltam 15esztendős Hondámmal a hotel előtt, hogy internetezzek veled, a (nyaralási sör után) mély levegőt vettem, és csak vettem és vettem és nem akart véget érni az a mély lélegzetvétel. Mintha egy sűrű erdő szélén álltam volna meg, hogy élvezzem az esö utáni ízesen tiszta illatot.
És akkor már nem ültél nyugottan mellettem, hanem rámvettetted magad (de nem vadsággal, hanem úgy, hogy mindketten élvezzük, és öleltél, csókóltál). Én pedig még mindíg csak szí(v)tam azt a hüvösen frissítö erdeiséget, és élveztelek. Mint egy börtönből való szabadulás, mint a tevének az első korty oázisvíz, olyan voltál nekem. Mellem izmai feszültek és még midíg csak befelé lélegeztem, miközben élveztem ahogy hozzámsimulsz. Élvezet volt a megfeszült tesben élni, veled. Gyengéden szerető kedves, ki valóban létezel.
És évezredek óta vártunk mindketten arra, hogy végre megtaláljuk egymás. S-lásd most megtörtént a csoda, mégis van igazság ezen a földön, mert semmi mást sem teszünk, mint adjuk önmagunkat és boldogok vagyunk, mert vissza kapjuk. Ez a nagy igazságszolgáltatás. S ha mi nem is vagyunk örökké, ez megmarad utánnunk. Holott, mi nem teszünk mást mint, megfelelünk az életnek. Hittük, hogy nekünk így kell élnünk, és most ez működik.
És, és, és akkor még nem is írtam, mosolyodról ami a félhomályban egy varázslat és nem írtam szemed barna éjszakájáról amiben elmerülni és megfeledkezni kevés. Az időt kéne megállítani, és imádkozni, hogy ha újra földetérek, puha legyen a landolás.

Látod Te Múzsa, hogy mit teszel velem?! Ilyet még sose írtam.

Kedvesed

Egyenlööre enyit.

Puszillak Gyula

Rád gondolok és nem félek, hanem boldog vagyok
kezet zsebre téve hozzád fordoluk

picit ökörködõsre veszem,
talán nem mondtam még, de ez a kenyerem

általában a mosoly mibõl élek
napról napra hittel remélek

hogy van bennem valami
s hogy eljön majd a valaki

kivel együtt rophatom
tánchoz az érzést lophatom

ránézek és látom boldog
kellenek az ilyen dolgok

"A zene Isten ajándéka, nem emberi dolog. Ugyanis elűzi az "ördögöt" és megvidámítja az embert. Hallatára az ember elfeledkezik a haragról, erkölcstelenségről, gőgről és minden szenvedélyről. A zene kitűnő nevelő, mely az embereket békésebbé, szelídebbé, erkölcsösebbé és okosabbá teszi.
Aki ért ehhez a művészethez, jóra hajló ember. / Luther/

A zenehallgatás nyújt menedéket, ha fáradt vagyok, ha békétlen a lelkem, ha nem vagyok szelíd, s ha nem tudok elég okos lenni.
Akkor is zenét hallgatok, ha öröm ér, ha boldog vagyok.
Remélem, utolsó utamon is nekem tetsző zene fog szólni.
Addig még sok időt szeretnék tölteni a megfelelő zene kiválasztásával!

Hosszú és munkával teli nap áll mögöttem.Bár hivatásom napközben nagyon sok igaz szívetmelengető érzéssel ajándékoz meg, de van úgy, hogy a hétköznapok problémái összezsúfolódnak
és a megoldandó feladatok sokasága, fáradtá és elcsigázottá változtat estére. Autómmal hazafelé igyekezve hosszú út áll elöttem. De nem sietek. Kicsi kedves falvak, gyönyörű szinpompás előkertek, a birkák már az éjszakai alváshoz tömörülnek, hatalmas gyapjúgomolyagot alkotva békésen pihennek a réten. Csodás-e világ. Problémáktól teli gondolataim lassan elterelődnek, már csak az utat és a köröttem lévő békét és nyugalmat árasztó életet figyelem, aztán felérek a hegy tetejére ahonnan a nap, az utolsó sugaraival és egy fantasztikusan elkápráztató naplementével ajándékoz meg. A színek a fények magukkal ragadnak. Ekkor már nincs bennem sem fáradság, sem rossz gondolat, csak a természet és az ég csodálata, mely lelkem elvarázsolja.
Várom a holnapot, hogy ezt ismét átélhessem.

Az őszinteség, a tisztán, álarcok nélkül megélt út, saját arcunk felismerése és felvállalása, az egység...

Kapcsolatok, a másik ember, meg egy kicsit én is, a természet, továbbá: Zene, zene zene... meg csajok! :) Mennyi jó van?! :)))))

Az ANGYALOK

Egy kis játék...

Nyugodj meg....

Képzeld el!!

Újra gyerek vagy...reményekkel,álmokkal,mesékkel...

Minden gyerek szereti az angyalokat...

Egy padlásszobában vagy...

Meleg van és kellemes illat...

Porosak a polcok, a bútorok, de ugyanakkor szépek...

Egy hinatszékben öregember ül...

Ölelő a mosolya...

Gyermeteg szemmel nézel rá,és megkéred, hogy meséljen az angyalokról...

Rád mosolyog....

ÉS:

Mesélj nekem mámoros szép mesét!

Mesélj kérlek,
Milyenek az angyalok?
Elmondanád,
Vagy talán ehhez még gyerek vagyok?
Repülnek ők,
Szárnyakon,mint a mesékben?
Varázs lengi körbe őket,
Mi világít,ha sötét van a szívekben?
Velünk vannak,
Ha az arcok elborulnak?
Láthatom őket,
Mikor a felhők vonulnak?

Mesélj kérlek,
Én milyen vagyok?
Ha egyszer odakerülök,
Befogadnak az angyalok?
Láthatom őket,
A mámoros magányban?
Átölelnek,
Mikor éjjel fekszem az ágyamban?
Szállhatok velük,
Ha megfogják két karom?
Álmomban érezhetem,
Mert én is úgy akarom?

Csak szállni velük.
Csak érezni szépségük.
Csak szállni velük.
Ugye velük mehetünk?

Mesélj milyen az életük!

Remélem másnak is annyit jelent majd ez a pár sor,mint amit nekem jelentett mikor írtam! :)

Ha visszaneznem a multamat talalnek benne olyat amit mas ember lehet takargatna ahogy en annak idejen amikor meg bantam azt, hogy maskepp is törtenhetett volna. Ha most tekintek vissza a multra ugy, hogy a jelenlegi eletemet is nezem az a kellemes es egy kicsit elgondolkoztato dolog jut rola az eszembe, hogy talan nem is rossz ha az emberrel törtennek fajdalmasabb dolgok is, mert talan ezek is hozzajarulnak ahoz a lenyatalakulashoz amin szuletesetöl a halalaig keresztulmegy....

Ülök a szobámban, nézek ki a fejemből.. "Már megint egy szürke nap!"- gondolom.. Vére valahára, komótosan elkészülök, és megyek egyetemre.
Zötykölődik a busz, lassan beérünk.
Sietek, ahogy szoktam... (Pedig annyira nem kereget a tatár.)
Nem, nem állok meg a hittérítőnek, az ál-koldusnak (vagy igazi tán..?), szóval megyek a dolgom után.
Egyszercsak valami "űrbőlpottyant" fiatalembert látok tanácstalan arccal. Szakadtas bakancs, rasztás haj, és egy hátizsák. Valamit keres.
Gondoltam, megszólítom, hátha tudok segíteni. Nem beszél magyarul, így a világnyelven próbálok vele szót érteni. Ez sikerül, válaszol is. Kiderül, egy olyan helyet keres, ahonnét tud netezni.
Elvezetem az egyetemi könyvtárba, ott ingyen van, és külsősök is lehetnek a hálón.
Megyünk, ballagunk, és beszélgetni próbálunk. Ekkor kezd "veszélyesebbé" válni emberem, ugyanis elég jól belemelegedtünk a témák sűrűjébe..
Mire odaérünk a könyvtár elé, alig tudom elengedni.. Olyan jó egy érdek- és önzésmentes fiatallal beszélgetni.. Főleg angolul, és főleg, ha érdekesnek talál ő is engem... Nem tudom, pontosan mennyit, másfél órát biztos átdumáltunk.
Megtudom: ő egy csavargó.
Igen, jól olvasod; sőt, ő egy nagybetűvel írandó CSAVARGÓ.

Először nem értettem: hajláktalan, aki külföldről esett kis hazánkba, és idegen nyelven kér információt? Vagy kicsoda?
Ráadásul egy "hálótermet" keres?
Miért nincs otton?
Miért indult útnak?
Nem jár egyetemre/ főiskolára? Nem is dolgozik?

Furcsa volt.

Mint kiderült, önszántából lett vándor, eredetileg Csehországból származik. Évek óta, potosan hetedik éve már, hogy elindult otthonról.

Arra, hogy "Miért?" azt felelte, mert szabadon, társadalmi-faji, meg mindenféle kötöttségektől mentesen ÉLNI szeretne.

Nem akart zsíros állást, nem akart egzisztenciát. "Csak" élni az életét.
Elmesélte, hogy ismerősöknél, barlangokban-pincékben alszik, és hogy évente egyszer találkozik a többiekkel.
Amúgy nam mindig van egyedül. Most egy kis ideig várnia kell még... [folytatódik]

Nyár. Reggel. Pontosabban kora reggel. Csend. Kellemesen langyos levegő. Az ég alja lassan rózsaszínből kékesfehérre vált. Levél nem rezdül, szinte még minden mozdulatlan.
Magasan fenn, repülőgép húz el. Hangtalan. A napsugár egyre nagyobb területeket hódít meg. Előszőr csak lágyan érintve, később körülölelve cirógat.
Egy bögre kávé. Forró, fekete.
Egy gondolat. Míly hosszú lesz ez a nap! Csak reggel gondoljuk így. Mennyi tennivaló. Esetleg újabb tervek. Mi valósulhat meg.
Lassan kúszó bárányfelhők. "Jóidőfelhők".
A kávé lassan fogy. A némaságba már egy-két hang vegyül. Távoli autó zaja, megzavart álmos kutya ugatása. A kakas a hajnali utolsót rikkantja.
Lassan összemosódik hang, fény, árnyék. Kiteljesedik a világ. Új nap kezdődött. A bögrém üres.
(volt egy egész órám, csak az enyém).

Lelkesedésem szinte határtalan ha filozófiáról, pszichológiáról, egyéb "elvont" témákról van szó. Úgy gondolom a materializmus nagyon távoli számomra, pedig anyagi világban élünk, mindent az anyag vesz körül, mégis az "anyag mögött" vannak az igazán értékes, érdekes felfedezések.
Az anyag számomra a múlandóságot, az élettelenséget, a szükséges "kell"-t jelenti. A szellem fogalma az más.
Ez egy határtalan terület, kiterjedése megmérhetetlen, az igazi lehetőségek "tárháza".
Természetesen világunk úgy van berendezve, hogy anyag nélkül nem élhetünk. Viszont amit eldönthetünk az az, hogy gondolataink melyik elvet részesíti inkább előnyben.
A materializmusban már sokszor csalódtam, az idealizmusban még soha.