jelképes szavak
mint a francia
és sok más
trikolór virágszínei
a kék mély
- a hideg ész
a hófehér
- tiszta ártatlanság
hamuvá égett
és a szenvedély verese
- mértéktelen
vérontáshoz vezethet
ahogy a forradalom jelszava elemi
szabadság-egyenlőség-testvériség
összecsapnak
ellentétbe kerülhetnek-é
a keresztény értékek?
a hit-remény-szeretet
zöld-kék-pirosa
összebékíthetetlen
szent hármasát
csak az isteni
összeadó színkeverés
tudja kibékíteni
mi csak elvonni vagyunk
képesek
sötét pusztulásba taszítani
az isteni összhangzat
megvilágosítása nélkül
ma nincs más remény
hiába akarunk hinni
az emberlét elaljasul
ha el nem jön
be nem fogadjuk
még a szeretet marad
a legfontosabb
nyugtassál meg
szerelmem
Istenem
köszönöm

"Mindnyájan keressük a tökéletes társat. De ha az ember elég sok kapcsolaton túl van, kezdi gyanítani, hogy nincs tökéletes társ, csupán a tökéletlenség fokozatai léteznek. :) Miért van ez így?...mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket. Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonainkkal -megoldhatatlan problémáinkkal, melyek azzá tesznek akik vagyunk -, akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk tudni, hogy egyáltalán mit keresünk.
Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem 'az igazit'. Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk: 'pontosan ilyen problémát akarok magamnak!' "

Üdvözlök mindenkit! Hogyan lehet társra találni? Fogalmam sincs. Nekem nehéz, pedig nyitott vagyok (voltam). 42 évesen, rokkantnyugdíjasként, túlsúllyal lehetetlennek látom. Ismerőseim szerint erős vagyok. Erős, mert egyedül felneveltem 2 gyermeket, úgy, hogy senki, szó szerint senki nem segített. És itt nem csak az anyagiakra gondolok. Visszanézve, bár közalkalmazotti bérből éltünk, nem volt olyan nehéz, mint gondoltam...igaz nem éltünk luxusban.Lelkileg volt nehéz, de az nagyon.Voltak barátnőim....voltak. Mára csak 1 maradt és egy fél. A fél az azt jelenti, hogy néha felhív. Tudom miért alakult így. A problémáimat szóban megosztottam velük. Mára megtanultam, illetve tanulom, hogy mielőtt egy panasszó elhagyja az ajkamat, 3 szor vegyek mély levegőt előtte. Akkor a közlési kényszerem akár el is múlhat.Pedig véleményem szerint mindenkinek "jár", azaz járna egy TÁRS. Ugyanis az erő, amiről írtam, egy idő után elfogy. Üdv:Bessie

Társat találni hehéz főleg ha anyuka vagy egy 8 éves kislánnyal, és alig van baráti köröd. Talán ha legalább az lenne új embereket ismernék meg és sikerülne. Mert ha valaki megismer jó emberre talál, ezt szerényen :) és biztosan állítom. Csak nem tudnak rólam a rendes pasik :)Jó lenne gyerekes apukákkal összefutni, akik szintén egyedül érzik magukat néha..

„milliók vágynak szerető társra“ (Erzse

Robi, Tibi, Tomi, Rahman, majd újra Tibi, Rísa, Bandi s végül Péter
bármelyikőtöket vállaltalak (volna /tán)
hozzátok tudtam volna kötni az életem
a különbségek, eltérő nyelv és szokások ellenére
tudtunk igazodni s jól kijöttünk volna egymással

bár egyikőtökkel se lettem volna
oly boldog s „büszke“
mint Péterrel (ahogy Bélu megfigyelte
és az voltam az első hitestárssal, Tibivel is
aki örökre itthagyott

- fájdalmat okoztam Néktek, ez is rosszul eshet
őszintén sajnálom, haragudhattok rám, gyűlölhettek
megérdemlem, s remélem: megtaláltátok „az igazit“
és ha még nem: van remény
a többi pedig mellékes

Szerintem csak üzlet ez is, mint minden más, adok-veszek. S legtöbbször csak pénz kell hozzá. Azért azt csinálunk, amit akarunk, akár magunból is. Akárcsak ez a "mit-tudom-én-mi" tartja, amit a világhálóról halásztam le:


Násztánc a piacon

(használati utasítás

Először is: föl kell hívni magadra a figyelmet.
Ha másként nem megy, úgy is megpróbálhatod, hogy különleges érdeklődést tanúsítasz iránta, vagy valamilyen szokatlant, meglepőt viszel véghez.
Ha már fölkeltetted az érdeklődését, meg kell mutatnod, mid van, ki kell raknod a lapjaidat, hogy szüksége van-e rájuk, értékesek-e számára, elfogadja-e őket.
Végbemehet mindez gesztusokban, a szavak szintjén vagy tettekben is.

'Megteheti, de nem akarja alázattal elfogadni, hogy a jónak nincs szüksége rá. Meghasonlott.'

(Sören Kierkegaard: Művelődésre alkalmas beszédek - A szív tisztasága; s. ford.)

Akadhatnak bezápult értetlenkedők v. intoleráns félműveltek, kik a fönti idézetet fecsegésnek érezhetik.
De a "jóságnak" igenis szüksége van a mi jóságunkra. Ahhoz viszont, h. alázatosan jók tudjunk lenni, azoknál, akik nem természetes mód' jók (s az emberek nagyobb része szerintem ilyen - belészámintva éngöm is -) szükséges h. előbb s foytonosan elmerüljünk az előbbi +hasonlottságba.
Vannak sajnos, kik önhibájukon kívül se tanálnak társra sose, akarhogy erőlködnek, mert épp az az alázatos xetet hiányzik belőlük vmi nagyobb iránt. Pedig annyi társkereső magányos van. De e miatt a kudarc miatt +'nem köll tán másokat bántniuk. Lehetnének jók is, ha túl tudnának emelkedni a maguk kicsinyességin. A jót viszont keményen tanulni köll azon a pokolba vezető kikövezett úton, a sült galamb nem röpül a tátott szájba. Van rá több oy követésre méltó példánk is, mint Jé. Kr., Gandhi v. Teréz anya. Többek közt J.A. (kinek alábbi verse a magyar erkölcsbölcselet /morálfil. 1ik csúcsa - a '2 hexaméter'-ével 1ütt):

József Attila:

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött... [folytatódik]

Bizonyos értelemben minden párkapcsolat, minden szerelem egy különleges bűvöskockája az érzelmeknek, erkölcsöknek, ízléseknek, és sok más emberi tulajdonságnak, motivációnak. Mindig ezt a bűvöskockát igyekszünk megfejteni, kirakni, gyakran sikertelenül, olykor kétségbeesetten, de csak elvétve sikerrel, és boldogan.
Keresek egy olyan, egész életre szóló játszótársat, aki kedves, kellemes, nőies, életrevaló, korrekt, lehetőleg gyermektelen, v. már felnőtt külön élő gyermekes, fiatalos, jó testi és lelki állapotban van, káros szenvedélyek nélküli, érzelmileg is független, és segítene nekem megfejteni, kirakni a közös életünk bűvöskockáját, de legalább annyit szeretnék, hogy ne keverje össze szándékosan azt, amit én már kibogoztam, kiraktam.
Szeretném vele átélni az érzelem, és az értelem harmóniáját, azt a különleges boldogságot, amit egy érzelmileg, erkölcsileg stabil, biztonságos párkapcsolat adni tud.

Három évvel ezelőtt leltem rá arra a leányzóra, aki akkor számomra az egyetlent, s pótolhatatlant jelentette. Igaz, már boldog volt valakivel, aki ugyanezt elmondhatta ugyanebben a kondícióban - persze jóval sikeresebben. Éppen ezért kellett kiírtanom az érzéseket. Na persze, mindinkább küzdöttem ellene, annál jobban sodródtam bele. Aztán... két hét volt a világ. Ami megtörtént. Utána pedig fél év a gyötrelem. Hogy rájöjjek, nem lehet ő az egyetlen. Mostanra sikerült rájönnöm. Ő csak egy szerelem volt. Az első, a legnagyobb.

Most végre jut idő józanul keresni. De vajon miért ÉN keressek? Engem ki keres? Kik nekünk az értékek és kiknek lehetünk mi azok? És hova lett a szeretet? "ÉN SZERETEM A CICÁMAT, MERT... úgy táncol, mint egy balerina" - olvasható egy macskakaja-népszerűsítő plakáton. Alatta pedig apró betű: "miért kell megindokolni a szeretetet?" Tényleg. Miért is?

Ha megszeretne valaki, aki neked senki, megszeretnéd? Ha megszereted, s kiderül róla, hogy valójában senki, s nincs benne semmi, tovább szeretnéd? Persze, valami mindenkiben van, a semmi pedig relatív, hisz másnak a valami lehet hogy neked a semmi, nade továbbmegyek... miért szeretnéd tovább? És miért nem? Mert nincs benne mit szeretni? Nadehát én azért szeretem, aki, s nem azért, aki lehetne, vagy akit én talán kihoznék belőle. Csakhogy az AKIban benne van a valami. Az a valami, ami egyedivé teszi, ami feltölti. Mint üres kiflit a mustárral, kecsöppel mázolt forró virsli. Hiszen egész életünkben ezt kell bizonyítanunk! Mink is a mustárral kent forró virsliket harapjuk szívesen, nem az üres kiflit!

Felvetődik - jogosan - a kérdés: finnyásak lennénk? Valahol igen. Ám a válogatósdit nem szabad összekeverni a 'márcskazértsefogokveledösszejönni találokénjobbatis' önsanyargató, túrórudiértvisító kisfiú képében játszó álmakacs elhatározással. De itt van még valami. A prózai gyönyörök. És a dilemma. Vagy vígasztalódunk a nem kérek belőlével, mondván - mámort az is rejt - vagy megvonjuk magunktól az... [folytatódik]

A mai napon találtam rá a PalackPóstára.
Nagyon tetszik főleg azért, mert ti mind EMBEREK vagytok! Boldoggá tesz az emberi őszinteség és nyiltság. Ahogy végigolvastam a leveleket számomra kitünt a sorok mögül a szeretetre vágyás. Legtöbben,köztük én is a lelkitársunkat keressük. De ha egyedül is vagyunk,ami partner mellett is létezik,szeretni akkor is lehet! Szeretni a szeretetért ,önmagáért is lehet. Ez nyitja meg a szivet. A szerető szív nyitott. Tudja,ami fontos azt vigyázza,ami nem az övé azt szabadonengedi,sohasem birtokol! Félni sem kell hisz nincs mitől. A szeretet a lélek építőköve. Mindezt azért írtam le,mert így is hiszem! Régóta egyedül élek. Voltak kapcsolataim.Sokáig nyűglődtem vagy azért,mert nem arra vágytam ami volt,vagy azért mert nem volt. Ma már tudom: mindennek megvan a maga ideje. A várakozás pedig az utamhoz tartozik. Megtanulni önmagam,megélni a jelent. Így végre boldogan üdvözölhetek minden barátságot.Boldogan válaszolok a levelekre.S kívánom nektek szárnyaljatok szabadon! Marcsi

Szeretnék rátalálni egy őszinte társra.aki engem is megértene Létezik még ilyen a mai világban?

Sziasztok azért írok hátha ez a kis levél meghozza a boldogságot számomra.Hiszen az élet túl rövid ahoz hogy csak 1 percét is a semmibe vesztegessük.
A levél címzettje pedig egy lány akivel ezt a kis rövid időt boldogan eltölthetném.

Kérlek írj:tz__20@freemail.hu

Ha a Lélektársunk áll mellettünk - az életünk is mellénk áll. Nem lehet eltéveszteni. Csodák jönnek és a földöntúli boldogság felkiált bennünk: hazatértünk!

Társa találni? A felvetett kérdés igen érdekes, talán ezt a dolgot úgy lehetne megközelíteni, mint a Rubik-kockát, mondd, hogyan rakod ki a színeket? Te tekered a kockát, miközben tudod, valaki azt kitalálta, meggyártotta, s aztán a kezedbe atta, mert megvetted.Én mindig is azt vallottam, nincsenek véletlenek, olykor az a baj, hogy elmegyünk a leendő társunk mellett. De valójában meg kellene fogalmazni magunkban azt, hogy mit jelent az, hogy társ? Na ez manapság sok emberre nem jellemző. Jó a nő, bumm! Van pénze, nem baj, lehetne sorolni továb. Aztán fordítva, full a pasi, milyen verda van alatta, menedzsertípús, lépjünk tovább, és a lelke, az érzései? Ez manapság nem sok embert érdekel, de ennek az elhanyagolt dolognak azonban súlyos ára van, lesz.A társratalását a fent leírtak motiválják manapság, szomorú jelenség az elszemélytelenedés, hogy többet várnak az emberek mástól, mint önmaguktól, tehát lehet ám alaposan lelkikorcsokká válni észrevétlenűl. Ma már divat a társkeresésben a játszma, holott az a fél, aki kezdi, ha nem méri fel önmagát, nagyot hasal. Persze, mindennek megvan a maga buktatója, de így is van ez rendjén, nem vagyunk klónozottak, egyformák, több odafigyelés kellene a másikra, aztán ha homok is van a fogaskerekek között, a gépezett előbb-utóbb csak beindul. Mindig figyelj a másikra! Társat mindig keresni kell, mert az ember erre teremtődött!

Társam?

Talán a társkeresés az ami az emberek nagyrészének legégetőbb problémát okoz, mert ezt nem lehet tanitani, esetleg a saját kárunkon. Nos én tanultam, és tanultam és megint csak tanultam persze a magam kárán. A sors furcsa fintora hogy kamasz korom óta az igazira vágyom, vágyom arra hogy társam megtaláljam, aki társ minden téren, aki támaszom és énaz ő támasza lehetek. Úgy érzem addig nem lehetek boldog amíg nem találommeg ŐT, és ha már megtaláltam akkor boldoggá akarom tenni, mert ha Ő boldog akkor én is az vagyok! Sokfelé próbálkoztam már de az igazira még nem találtam rá. Miért? Nem tudom talán az én hibám, sőt valószínű hogy az én hibám, talán egyszer ezt is megtanulom legyőzni és akkor de csak akkor megtalálom ŐT.
u.i. Csak annyit tudok mondani minden sorstársamnak, ne adjuk fel egyszer mi is megtaláljuk azt akit nekünk szánt az Ég!!!!

Miért küzd annyi "rendes srác" társtalálási nehézségekkel?

Mért szaladunk, avagy hová tűnt a szerelem?

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egy gyönyörű hely, akkor még Föld volt a neve. Szellemek csaptak át a rengetegen, angyalok vigyázták minden élő léptét. A fák még zöldellettek, a tengerek mélyén millió szépség rejtezett. Az emberek őszinték voltak, szerettek, ápolták azt mi élő..mi gyönyörű. Ölelő karokra lelt minden magányos lélek,és szeretet lakozott a szívekben."

Ez volt régen.Minden ember kapott annyi szeretetet és törődést,amennyi neki kellett..és megvárhatta,amig szerelmes lett..és igazán boldogan élhet valakivel.
Manapság,senki nem törődik senkivel,és az emberek a másik nem karjaiba menekülnek,keresve a boldogságot, a törődést...
DE igazán szeretni nem tudnak...
Mért nem várhatjuk ki a szerelmünk?...

Mért van ez? Mért nem lehet szeretettel élni?
Mért pusztitják el azt aki szeret? Mért? Mért? Mért?
Erős nem lehet,az aki gyengéd? Mért csak úgy élhetünk ha mindenkit bántunk,és igy érjük el a céljaink...
Nemértem én ezt...

Csak egy kicsit lenne másképp!

Koromnál fogva már nem a társkeresésre gondolok, erről már lekéstem. Azok a férfiak, akik az én korcsoportomhoz tartoznak, rendszerint 15-25 évvel fiatalabb nőt keresnek párjuknak. Ha így számolgatok, nekem az én éveimhez ennyit kellene hozzáadni, hogy találjak valakit, az pedig már közel van a 90-ik évéhez. Így persze nem társam lenne, én viszont csak a gondozója, ápolója.

Ez így nagyon elszomorító. Az egyedüllét nagyon tud fájni, akkor is, ha valaki már túl van a középkoron. Így talán még jobban az. A csendes délutánok, vasárnapok, amikor olyan jó lenne elbeszélgetni, sétára indulni a párunkkal. Jó lenne örömöt szerezni apróságokkal, vagy éppen egy tál finom kedvenc süteménnyel. Együtt várni az ünnepeket, és együtt menni ki a temetőbe szeretteinkhez. Nem vagyok magányos, mert van családom, de ahogy annak idején nekünk is, nekik is meg van a maguk élete, nem várható el, hogy állandó jelleggel velünk törődjenek. Szeretettel vesznek körül, és figyelmes jó gyerekek. De ez is más valami, és az is, ha az ember nem egyedül él. Vannak szerencsések, akiknek sikerül az életüket még ilyen korban is ujra kezdeni, de vannak, akik már nem képesek rá, még ha talán lehetőségük lenne is , mert már nagyon megcsontosodik az ember, nehezen tud elfogadni uj körülményeket és szokásokat. No, meg ott a félelem is, hátha kiderül egy idő után, hogy rossz választás volt, és ez a mi korunkban bizony sokkal nagyobb és mélyebb nyomot hagyna, amit már sehogy sem lehetne feldolgozni.

Talán ha barátot találnánk, aki hasonlóan gondolkodik, enyhítené az egyedüllét érzését. Néha néha találkozni, beszélgetni, sétálni vagy néha színházba -koncertre elmenni,
estleg alkalmanként egy meghitt kisvendéglőbe vacsorázni, ez is program lehetne.Örömmel várnánk a napot, jó érzés lenne, hogy valaki vár, aki szívesen tölti el velünk idejét.

Azt hiszem, még ez is nagy elvárás az élettől. Barátságok is nehezen alakulnak, barátokat (igazi komoly barátságot) is nagyon nehéz találni. Így marad ami eddig volt... [folytatódik]

A világ amelyben élünk nagyon anyagias, s így az igazi értékek elvesztik fényüket. Nagyon nehéz Társat találni! Persze a Társ szerepe minden Ember életében más szerepet tölt be.Nekem kell, hogy valami " megfogragadjon" abban az Emberben, s ez nem a haja vagy szeme színe, s nem a bankszámla száma ( amely sajnos nagyon jellemzö korunkra), hanem teljesen más, amely nem külsö jegyekben mutatkozik meg!De ezt nem lehet elmondani szavakkal, ez csak úgy van: meglátod s úgy érzed évek óta ismered!Tudom, most azt gondolják, hogy naiv kislány vagyok aki hisz a mesében, de azt gondolom, hogy van ilyen!
Bár azért a magányos óráimban elgondolkozom azon, hogy lehet az álmokból kellene valamit feladni...! Beállni a sorba ahogyan mások is tették, s így nem magányosak...! Az élet meg kialakít mindent, s beállnak a megszokott hétköznapok, de életük végéig keresik azt a " valamit" ami akkor hiányzott!
De ha mégis ragaszkodom az álmaimhoz, esélyt adok Magamnak arra, hogy úgy éljem az életemet amelyről valóban álmodom! Persze ez két esélyes, mi van ha mégsem találom meg és egyedül maradok, s akkor már késö lesz!
Azért még hiszem, hogy megtalálom azt az érzést, mely jönn s mindent felkavar körülöttem.S ha majd eljönn az idö, hogy örök álomra hajtsam fejem elmondhassam:- Lehet késön de megtaláltam azt a "Valamit, mit nem lehet szavakkal elmondani csak érezni, s ezért érdemes volt Várni s Élni!

Én eddig úgy kerestem társat, hogy mindenfelé körülnéztem hol találok olyan lányt aki nekem megfelelő. Ezzel a módszerrel most úgy döntöttem felhagyok.

Helyette inkább végiggondolom, hogy milyen társat illetve kapcsolatot szeretnék és megvizsgálom magamat: méltó vagyok-e én hozzá? A válasz persze: nem, esetleg erős jóindulattal: majdnem.

Hát ez az amin most szeretnék változtatni. Hogy a nem (vagy majdnem) egyszer egy határozott igen legyen. Ha úgy tetszik nem kívül harcolok, hanem belül. :) És ez a harc (tekintve a cél erényeket) már jóval többről szól mint a társkersésről...