kegyelmed
Uram, köszönöm

nem is értem:
bűzlő testünk
hogy adhatott
annyi örömet?
mért hiányzott
ha nem ölelt
a kezed?
mégis jó volt.
most már
a hit a nem-
létezőben
kár-
pótol
minden-
ért
tök-
életesen
Téged
szeretlek
Te vagy
mindenem
s én semmi
Nélküled
- borzalmas kínokkal
T1-
él próbára!

1 palackos lovag azt írá: az alábbival +sértém az ő - s tán más körösztyének érzésit is. Nem a szerényeket akarám +botránkoztatni, hanem az öntelt pusztítókat. Sajnálom, ha félreérték. Kinek nem ünge, legyen szíves: ne vegye Magára!

Boldogok, kik az egyetlen Úrba' hisznek, s nem földi bálványokba', s főkint tesznek is hitük szerint
- tessenek a címsorba bémásolva az alábbi linket +nyitni s +tekintni, hallgatni):
http://www.youtube.com/watch?v=5OdXFQp-JlE

Köszönöm +értni törekvésük. Tisztelettel
M.T.

ima / Páter noster - parafrázis

Mi Atyánk, ki sehol se vagy, s má' a neved se jelent semmit se nekünk. Jöjjön el a te országod: a puszta föld, a döglesztő sivatag, a halál. Legyen meg a Te akaratod: a mi büntetésünk az istenkáromló gőgért, itt most és a jövőben is, ezeríziglen minden csöppnyi gyerekcsére. Telhetetlen vágyainkat elégítsd ki, akarmily perverzek is azok, mígcsak belé nem fulladunk a szemétbe, szarba, amit magunk után hagyunk. És bocsáss meg Magadnak, hogy ilyenek vagyunk, mert mi nem bocsátunk meg senkinek és semminek, má' tán magunknak se. És vígy csak minket bármily kísértésbe, mer' mi azt szeretjük, de nehogy a jóra csábíts, mer' azt má' unjuk. Ámen!

boldogok, kik a józan ésszel ellentétbe' fordítva hiszik a do'gokat -

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál. Elvetődött egyszer egy faluba, és beleszeretett az első házba, amit meglátott. Már a falát is megszerette, a kőművesek simogatását, de az ablak megállította. A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki ilyen szépnek nem látta őket, mint ez a tiszta szívű állat. Éjszaka aztán be is ment a házba, megállt a szoba közepén, s nem mozdult onnan soha többé. Nyitott szemmel állt egész éjszaka, s reggel is, amikor agyonverték.
/ Pilinszky János: Kázé-oratórium/

A mértékről röviden


Napimádó lettem és voltam is vagy két hetet,
de rá kellett jönnöm, a nap eltakarja az eget.
Hogy ne lásd meg a csillagot, a gigantikus parányt s benne önnön szemed.

Szemét vagy! Vakító szemét vagy te nap, de kitolok veled.
Sarat fogok rád kenni. Elmondom igaz történetedet.

Már majd mindenkit elvakítottál, de voltak akik nem dőltek be neked.
Nem hódoltak be neked, a sivatagban téged átkozó, emberek.

Kik igazak voltak és sírtak. Neked.

Hiába vagy nap, hiába vagy ragyogó,
ha egyben életet kioltó.

Adj életet!

Találd meg helyed.

Vedd már észre, hogy egyedül vagy s-nem élvezed az életet.

Életet adj! Ne halált, ne szemetet.
Én meg közben átértékelem,
a vízhiány otthonából származó özönvíztörténeteket.

"Téged fennen szólítunk, h ilyennek teremtetted az embert, s az embert szintúgy szólítjuk, hogy önmagáért mégiscsak ő a felelős...tekintsd hát ezt is, az ördögi feleselést a szívünkben, Uram!
És ne tartóztasd meg szent szemeid, h meglásssák e nyomorúságot, de a szörnyeteget is, amely bensőnkben rejtőzve lakik, mert hozzájárul ez is ehhez, hogy a kísértések úgy etetik őt, mikor hallevest adnának eléje. És ne vigyj minket a kísértésbe, könyörgünk estefelé, csakhogy a bűn az ajtón kopog ám, sőt bejön a szobánkba, sőt egészen az asztalig jön előre.
Távoztasd hát el a forró serpenyőt, amelyen ég a húsunk, lévén az állat bennem oly esendő."
(Egy középkori könyörgésből)

".... Aki tisztaszívű, az az én pártfogóm és pártfogoltam. Mindenki maga állítja elő érdemeit, és csúfságait is persze.
Hogy mi az érdem és mi a csúfság? Nem túl bonyolult, minden józan értelmű ember meg tudja ítélni, ha egy kis fáradtságot szentel neki.
Önmagát mindenki meg tudja ítélni, ha akarja, ha nem. S mindenki igazi bírája: önmaga. Elfogultak, önimádók, tévelygők, aranyborjú-imádók? Akkor is van egy másodperc, egy sajgó érzés, egy csöppnyi keserű íz, ami kikezdi a mondvacsinált örömöket, a látszatsikert, a látszatéletet.
Ez a büntetés. Súlyosabbb mindennél.
Lehetséges, hogy az az az energia, ami szeretetünkben, jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg, az nem vész el- mint ahogy az energia sem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul, egy olyan világgá, amit Isten célul tűzött ki maga elé.
Nagyon sok szeretet, nagyon sok jó cselekedet, nagyon sok hasznos munka át fogja alakítani a világot, a mainál magasabbrendűvé. Ez a megváltás. És aki tesz a megváltásért, az részesül is benne.
Aki meg nem, az visszahull az anyagba. Por lesz. Fény helyett."
/Részletek Lázár Ervin naplójából/

Egy kudarc története

Ne higgy senkiben,
mert kihasználnak,
becsapnak!
Ne higgy bennem se,
mert kihasznállak,
becsaplak!
Gyönge az ember,
esendő, önző.
Rám sem építhetsz,
gyönge vagyok én is,
esendő, önző.
Mért hinnél nekem
inkább, mint másnak?
Ha Te nem hamarébb,
én hagylak el végül.
Higgyél az Úrban,
az nem csap be soha
(mert csak a saját
elvárásaidban csalódhatsz) -
föltéve hogy nem
hiszel az uraknak.
Az, hogy most épp
boldogok vagyunk együtt,
nem sokat számít -
csak egy pillanat.
Bár az, hogy most épp
boldogok vagyunk együtt,
nekem mindennel fölér.
Ez biztos,
ha nem is mondom.
Higgy, kérlek, mégis,
erősítsd a bizalmat.
Higgy, hogy Általad én is
hihessek magamban.
Válts meg engem a hiteddel,
hogy egy kis időre
otthonra leljünk
a pusztuló világban.


Más:

Démoszthenész: Hát hiszesz te istent?
Nikiasz: Igen.
Démoszthenész: S mi a bizonyságod rá?
Nikiasz: Tulajdon engem vert meg, de nagyon.
Démoszthenész: Jól megmutattad.

Arisztofanész: A lovagok, ford. Arany János, idézi Kierkegaard is a Vagy-vagy Diapsalmatáiban

Még egy idézet e műből:

Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod. Nevess a világ ostobaságain, meg fogod bánni; sirasd el, azt is meg fogod bánni; nevess a világ ostobaságain vagy sirasd el, mindkettőt meg fogod bánni; vagy nevetsz a világ ostobaságain, vagy elsiratod őket, mindkettőt megbánod. Bízzál egy lányban, meg fogod bánni; ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni; bízzál egy lányban vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni; vagy bízol egy lányban, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Akaszd fel magad, meg fogod bánni; ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni; akaszd fel magad vagy ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni; vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Ez, (hölgyeim és) uraim, minden életbölcsesség foglalata... [folytatódik]

Számtalanszor tapasztaljuk, hogy szavaink süket fülekre találnak.
Ilyenkor ne okoljunk soha másokat, mivel a szemrehányásokban mindig van valami tisztátalan.
Sokkal jobb, ha ilyenkor imádkozni kezdünk, érezve szavaink kölcsönös végességét.
Ha minden zavaró elemtől meg akarjuk tisztítani imánkat, minden rejtett önzéstől, nagylelkűségbe öltözött rút kicsinyességtől-, okosabb Istenre bíznunk, hogy mit is kérünk tőle, mit is üzenünk általa egy másik embernek.
E néma és kérésektől, kikötésektől mentes ima,amelyekben lemondunk akaratunkról, és Istenre bízzuk, miként boldogítsa és vezesse azokat, akiket Isten legközvetlenebbül ránk bízott, s akikkel szentsége szerint is egyek vagyunk-, igen még a hozzájuk intézett szavaink közül is a legtisztább és legszebb a néma imádság, amelynek megfogalmazását egyedül Istenre bízzuk. / Pilinszky János/

Gyerekként nyűgnek éreztem a hitet, a felnőttkor megtanított újra hinni Istenben.

Miben hiszek?

hiszek az önfeláldozó jóságban
hiszek a szépségben, örömben
a csillagokban, fákban, virágokban
füves rónákban, hullámzó gabonában
emésztő tűzben, csobogó forrásban
zúgó tengerben, szélben
hiszek a csendben - tettben
vigasztaló szóban
önzetlen simogatásban
hiszek a lélek erejében
a megbocsátásban
tiszta szenvedélyben Érted
hiszek Benned, akárki vagy
hiszek a szeretetben?


In memoriam Kiss Aladár

hiányában is
szeretem
anyanyelvem
koldusként se leszek
az őt elfojtó
mindent elborító
szláv /idegen) csámcsogás
áldozatt
sok elszakított agymosott
sorstársamhoz hasonlón

(nem általánosan értem, - sok jó szláv barátom van,
tetszenek e nyelvek is, mint tán mindegyik,
becsülöm a másokkal szemben is jóakaratú kultúrájuk -
hanem mikor a pánszlávok, magyargyűlölők
a népünk, nyelvünk akarják
elnyomni, pusztítják a saját nyelvterületén, az fáj,
az ellen küzdök, míg erőmből telik

szeretni
s a létünk megfertőző
gonoszt gyűlölni
csak magyarul lehet
ily keményen
mint ahogy a hó is
csak magyarul hull
s a letarolt szik is csak
az én nyelvemen ég

dúltan
megalázva
árulóktól ehagyottan is
erős vár
a mi nyelvünk
hiszek jövőnkben
s nevelem gyerekeink

Hinni.... Sokan kutatnak, keresnek állandósággal talán a remény után, talán a boldogság után és sokszor nem veszik észre mennyire közel vannak hozzá. Hiszem, hogy Isten van és létezik, de ez nem csak puszta hit, bennem él, érzem és tudom, hogy szeret. Én hiszem, hogy egynap majd Vele leszek. Kerestem... Feladtam... És így tovább... De Jézus, igen Ő jött értem, Ő emelt fel...
Igy naponta próbálok az emberek felé a Tőle kapott szeretetből átadni...
De sokan nem fogadják el..
Pedig egyszerű...

Az én hitvallásom az, hogy másokért élni érdemes.
Amikor megszületünk, majd növekedünk, hamarosan
eldől, mirre jöttünk a világra. Mindenkinek feladata van
ezen a földön s ha célt tűz maga elé, már nem élt hiába!
Az embernek kell hinnie abban, hogy az értelmesen
eltöltött idő mindenkinek javát szolgálja.
Ha csak egy kicsi palántát ültetünk, már jót cselekedtünk.
Nem tudok felmentést azok számára, akik nem találnak
értelmet napjaiknak! Teljesen mindegy az, hogy milyen
foglalkozást, hivatást űz valaki. Az a lényeg, hogy örömét
lelje az alkotásban. Ha főz, ha gyógyít, ha kalapál.
Mindegy, csak emberhez méltóan foglalja le magát.
Szerintem a család a meghatározó, a szülők példamutatása.
Ha egy gyermek szeretetteljes környezetben él, fejlődik,
ha megéli a napi csodát: a napfényt, a mosolyt, a szülők
örömét, kiegyensúlyozott felnőtt lesz.
Ezért kell, hogy egy országban a CSALÁD fontos legyen
mindenkinek!

Nem hinni kell - TUDNI... és azt a tudást élni nap mint nap, a tőlünk telhető legfényesebb tökéletességgel...

Mindenki másban és másként hisz, de minden hit gyönyörű, amely a szeretetről, a világ felemeléséről szól. A cél Egy. És a célt csak akkor érhetjük el, ha tűz ég bennünk és elhisszük, képesek vagyunk mindenre, amit eldöntöttünk magunkban. És ha mégsem sikerül a terv - a hiba csak bennünk kereshető, és a félelmünkben - hiszen ha az utunkat járunk, tiszta, erős hittel, az univerzum is mellénk áll...

Hittel élni egy ember életében a legnagyobb próbatételt jelenti. A hit kapcsolható az Örökkévalóhoz, a világhoz, amelyben élünk, barátainkhoz, társas kapcsolatainkhoz, s legfőképpen önmagunkhoz. DE a legnehezebb a hit halálát átélni, megszenvedni, s megélni annak feltámadását.Ez egy katartikus folyamat. Sokan megítélik azt az embert, aki elveszti a hitét, Jézus jól mondta, ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél! A hit sokszínű, nézzünk mindennapi életünkből egy példát, hinni akarunk a barátunkban, barátnőnkben, aztán egy óvatlan pillanatban rádöbbenünk arra, hogy az elvetetett magvak talán még nem keltek ki, nem szökkentek szárba, s talán virágot, termést sosem hoznak majd. De az ember óvja a palántát, hátha feléled, nos ehhez is kell hit az érzelmek, a lélek feltámadáshoz. A hitet nem mindig kell kötni az Istenhithez - azt mindeki tudja az mit jelent, mert felemel -, ideákhoz, önmagunkban kell megélni. Tudom magamról mit jelent az, amikor a hitemben megrendítenek, akkor kezdenek omlani a falak, a porrá zúzodott kövek egyszer csak ot hevernek a lábam előtt, azok a kövek, amelyeket vágyaim, szeretetem, szerelmem megvalósítása, társaskapcsolataim építése érdekében próbáltam fallá emelni. Amikor nár szinte kész az oromzat, valaki, valakik, megmásíthatlannak tűnő tények tudják lerombolni egy lélek munkáját.Székely vér csörgedezik az ereimben, talán azért álltam fel sokszor, de most is féltérden állok, az egyik vérzik, mert az a kő amelyre rátérdeltem éles, és a húsba hatol. Van egy mondás: Egy székely fát a legvadabb szél sem tud kicsavarni, de letörik saját gyümölcsinek súlya alatt. A hitet könnyű elvenni az embertől egy fellengzős, avagy flegma szóval, aki elveszi, talán ő sincs tisztában önmagába vetett hitével. Talán az lenne a legjobb, ha a hikeresők egymásra találnának! Aztán tanulom Mickievicz szavaival: ...a hit, az érzésbecsesebb előttem, mint száz oktondi pápaszem. Hinni kell a szeretetben, a jó lelkekben, a hit a legnagyobb próbatétel az ember életében!

Hogy miben hiszek, mi visz előre? Ez egy nagyszerű kérdés! Az ember úgy érzi, ez a világ legegyszerűbb, legostobább kérdése, de aztán elgondolkozik: Valóban, hogy is van ez?
Mert akinek nem a vallás a "Hit", az bajban van, annak nem egyszerű a válasz. Nem tudja egyszerűen elintézni az Istenbe vetett bizalommal. Valószínűleg Ők sokkal szerencsésebbek, stabilabbak.
Én bizony mindig kicsit másban hiszek. Olyan vagyok, mint a nád. Ha bátorításra szorulok, akkor elhiszek minden pozitív gondolatot, és hiszek abban a személyben, aki utat próbál mutatni. Hiszek a tapasztalatában, bölcsességében. Ha véghez vittem valamit, azt mondom: -persze, hisz' hittem magamban!
De igazán ebben a gyönyörű kuszaságban hiszek, magában az életben! Hiszem, hogy minden jó valamire, még a hitetlenség is. Egyetlen egy reggel sem kelünk hiába, egyetlen szavunk, tettünk, sőt,gondolatunk sem hiábavaló, mert valami érdekes módon, de ezek által kapcsolódunk össze mi,emberek. Ezek a láthatatlan és felfoghatatlan szálak, amik összekötnek, s ezek amik erősek. Én ebben az erőben hiszek.

Kiskorom óta hiszek istenben és úgy érzem közel is áll hozzám. Most hogy telnek múlnak az évek. egyre jobban látom azt, hogy mennyire fontos a hit, a pontos ismeret és a szeretet a mindennapi életben. Az ember nem is gondolná azt, hogy mennyire másképp szemléli a világot az, aki tudatában van isten létezésének, és mennyi titok tárul az elé, aki egyszer elindul az egyenes úton. Kívánom mindenkinek hogy megismerje ezeket a titkokat, mert ezek a dolgok teljesen átformálják szeméjiségünket, látásmódunkat, ami által boldogabbak, kiegyensújozottabbak leszünk. Felismertem azt hogy mennyire hiábavaló dolgok az e világi tevékenységek. És azt is felismertem hogy mennyivel más lessz az élet az új ég és az új főld alatt. Arról a napokról így ír a BIBLIA. Gyönyőrűség lessz minden perc. Gondolkozz el ezen és lépj az egyenes útra hogy ne szalassz el olyan dolgot amire minden ember vágyik a szive mélyén.

Hiszek az Úrban,
aki bennem él,
akiben én élek,
aki engem teremtett ebbe a világba,
aki teremtette a világot énnekem,
miben létezhetni örömöm találom, míg egyszer majd magához visszaszólít.
Amen

Kedves mesém Aesopustól: A molnár, a fia meg a szamár.
Ez példázza azt a reménytelen erôfeszítést, amellyel itt a földön mi emberek egymásnak, egymás elvárásainak akarunk megfelelni.

Én is így éltem, hosszú ideig, aztán megismertem a Bibliát, Isten szavát, akaratát. Azóta egy út van, amelyen-ha botladozva is, de járok. Azóta tudom, hogy mit kell (kellene) tennem, és kapok segítséget is ahhoz, hogy mindezt hogyan tehetem. Azóta tudom szeretni és elfogadni önmagamat és másokat is.

Mindenkinek kívánom, hogy minél hamarabb rátaláljon erre az útra, de úgy, mint saját útjára.

Sziasztok. Remlem jol vagyotk es orultok hogy itt
regisztraltatok hisz tenyleg jo otlet es mai napig is jo hogy meg
van ez az oldal.
> Ha nem gond meselek egy ket dolgot hat nem tudom
mennyire lessz erdekes de amikor en meghallottam akkor nagyon
megragadt ez a tortenet.>
> $ Volt egy amerikai ember es annak eggy jo
baratja aki afrikaban lakott. Egyszer az afrikai baratja meghivta
oda ahol o lakott a szalma kunyho na meg folyo es stb. ami
nem letezik NEW YORK - ban.
> Az amerikainak nem nagyon tetszett ott afrikaban de
amikor este elvitte a sik teruletre akkor ott tucsok ciripeles
meg sok szep madar hangja hallattszott. Az afrikai megkerdezte
baratjat hallod es az amerikai erre meg , mit en nem hallom
, az afrikai erre : hat a ciripelest.AZ amerikai persze amig
ott volt nagyon megismerte a nepet es az ott elo allatok
hangjat.amikor az amerikai hivta meg a nagy varosban ugyanez
tortent az emberek megsem hallottak a tucsok ciripelest de az amerika
aki soha nem is figyelt fel erre a nagyszru dologra o mar
hallotta es amikor valaki leejtett egy penzermet mindenki
felfigyelt ara penzre de a tucsok ciripelesre mar senki , es erre azt
mondta az afrikai latod; hogy mennyire penz ehes a nagyvarosi
ember meg a ticsok ciripelesere sem figyelnek fel ebben a nagy
varosban ekkor rajott a varosi ember hogy mit is jelent ha
> valakinek ilyen nagyszeru egzotikus baratja van met
megtanulhatta hogy a legkissebb szolitasra is feltud figyelni az ember ha
akar.$>
> En 18 evesen amig ezt meg nem hallottam es megnem
ertettem nem hittem istenben de ez erot adott esw most mar
tudom hogy mi eletemnek celja , csak ezt akartam lapravetni de
lehet habar egy kicsit... [folytatódik]