Sziasztok!

2 napja.....most olvasgatok, próbálok okosodni és látom, hogy ez nem egyszerű, mindenkinek megvan a maga keresztje...fura, de legalább jó tudni, hogy leírhatom, hogy világgá kürtölhetem.....fáj....bent ülök a munkahelyemen, tartom magam, reggel 5 kor ébredtem, nem tudok aludni...gondoltam megiszom egy kis pálinkát hátha az segít visszaaludnom, csak rosszabb lett....ma megyek a barátomhoz és már előre unom önmagam, előre unom, hogy le fogom fárasztani ugyanazokat a köröket, mondatokat fogom ismételni, és közben a fájdalom semmit nem múlik, de mindenki azt mondja ne legyek egyedül, panaszkodjak..... szégyen ide, szégyen oda sírok, mint egy kis taknyos kölyök....el akarom engedni, mert ésszel tudom, hogy az lenne a helyes, de még mindig reménykedem és félek....a legnehezebb egyedül aludni...2 évig együtt aludtunk....én mindig hozzáértem, a hátára tettem a kezem, reggel puszit adtam neki, még aludt...néha felkelt velem kávézni, mégszebb lett a napom, de vége...túl nagy volt a függés mindkettőnk irányába, és mivel egyikünk sem változott a problémák csak mélyültek....én függtem és még mindig függök tőle érzelmileg, ő függött tőlem anyagilag, ez nem helyes alap egy kapcsolatra, ne valamiért kelljen, hanem önmagáért szeressem, csak azt nem értem ezt miért nem tudtuk megtenni, miért maradtunk és húztuk le egymást a pocsojába.....szeretem, de nem tudom, hogy ez szeretet vagy függés....2 napja szakítottunk...ránézek a mobilra hátha ír, kapok egy sms-t azt hiszem ő az, felhívnám....fáj...próbálom megélni a fájdalmat, el kell engednem, ha szeretem el kell tudnom engedni mert neki így jobb és talán nekem is....lemondani róla, nagyon rossz....munkahelyi asztalom körül növények amiket tőle kaptam....meg kéne locsolni őket, ők növekedjenek tovább, emlékek lesznek....hogy mi segít szakítás után, el kell tudni engedni én most azt hiszem ezt kell tenni....ha elengedem szeretettel én is megkönnyebbülök, és akkor talán be tudom engedni a következőt, talán az igazit...el kell... [folytatódik]

sziasztok!!azért irok talán valaki tud segiteni nekem!!nagyon +köszönném!!!röviden és tömören volt egy barátnöm 2,5 évig jártunk!!!nagyon nagy volt a szerelem!!!igaz igy a végén belegondolva kicsit elhanyagoltam ,,,vagyis ezt állitja de szerintem nincs igy!!na szoval a kapcsolat vége felé kezdtem érezni h nincs rendbe valami!!!kérdeztem töle h szeret err ö igen!!egyszer csak felhivtam valmelyik reggel és azt kérdeztem töle hogy volt -e buliba !!erre ö tök+sértödött+minden!!na veszekedtünk hozzá kell tennem sokat veszekedtünk de szerintem ez tartott össze minket!!na ott trtottam h veszekedtünk és azt mondta hogy legyen vége nem szeret és h elege van belölemn!!na itt összetörtem!!me eddig akármi volt nem ondta azt h nem szeret!!aztán csak voltunk utánna én +probáltam mindent szo szerint mindent megtenni azér hogy ujbol szeressen!!de ö inkább eljárt bulizni!!MEGCSALT!!!!!én ezek után is ott sirtam könyörögtem neki h nem érdekel mi volt én szeretem legyünk ujbol együtt!!de ö kutyába se vesz csak ako kellek neki amiko vmir szüksége van vagy valami!!mindenkit többre tart mint engem!!de amiko+kettesbe vagyunk teljesen más ako más dolgokat mond!!már öngyilkos akartam lenni mer annyira szeretem hogy nem birom már!!minden nap a nevével kelek fekszem!!ö még a tel számomat is kitörölte!!nem birom tudom hogy ott kéne hagynom me csak kihasznál de amiko felhiv nem tok neki nemet mondani me azt hiszem ha azt+teszem talán ez a lépés lesz az hogy ujbol szeretni tudjon!!de !!nem !!de ako mé jön le hozzánk mé alszik velem!!mé biztat amiko kettesbe vagyunk!!????????????????????????de amiko elmegy teljesen más lesz tiszta bunko lesz!!4nem értem mit tegyek!!tom hogy lehet azt érzi h én már zaklatom!!de hallani akarom a hangját!!minden percbe rá gondolok!!nem járok sehova mind eddig!!nem érdekel semmi!!egész nap a képeit nézem és folyik a könnyem!!!de ö leszar vagy nem tom me 1szer ezt mondja amiko 2 en vagyunk máskor amiko a bnöjivel van ako+.......!!!!!annyira szeretem hogy azt nem lehet... [folytatódik]

Elvesztettem. Faj.
5 hetig voltunk egyutt, 9 honapig keringtunk egymas korul, 1 eve ismerem. Szerelmes vagyok bele, 6 hete tudom. Elhagyta a baratnojet, elso szerelem, elso kapcsolat, 6 ev. 5 nap, es egyutt voltunk. Kertem gondolkodjon, hatha vissza akar menni, hatha folytatna. "Teged szeretlek. Hogy mehetnek vissza?".
O 23 eves, 175 centi. En 32, es 157. O fiu, aranyhajjal, vilagito kek hobagoly szemekkel. Metaltunder, fekete ruhaban, karcsu dereku, szeles vallu, eros, szoke haja csak az agyban kibontva. En kicsi, formas, fekete, shongoku-frizuras, vidam. Lany.
O pont olyan mint en, ezt mar baratokkent tudtuk. Gyorsan vag az esze, cinikus, hatarozott, lusta, munkaban halogatos, hetvegen jar be hogy potolja, vegul jol teljesit. Fius. En is, es en is ilyen voltam. "Tudom" "tudom hogy tudod".
Az agyban nagyon osszeillettunk. Meg korabban soha senkivel. O"rult mint en.
O nem olyan mint en. Egy hetfoi napon meglatja a volt baratnoje fenykepet es sir. Eleteben ketszer sirt korabban. En sokszor. Megijedt. Mondom ez normalis, ne felj. Osszezavarodott. Mar en is felek.
Kedden reggel hiv, ugy erzni nem akar visszamenni. Engem szeret. Nem mondom h jojjon inkabb hozzam, ne a munkaba, legyunk otthon. Barcsak mondtam volna. Bemegy. Estere megint elbizonytalanodik. Azt mondom jojjon a cuccaiert. Megsemmisulten nez, es nem erti miert nem kivan mar. Szerda este beszel a lannyal. Csutortokon elmondja, a hangja hallatan tudta, ot szereti. Engem is szeret, ujra, de csak baratkent kepes ram nezni.
Vasarnap en beszeltem vele a lanyrol. Hogy segitsunk, hogy segitsen, baratokra van szuksege. Most majd lesz neki. En gyerekes vagyok, sokat nevetek, torodom masokkal. Most sirok mint egy gyerek, es faj, hogy van aki tobbe nem torodik velem.
Pentek van. Sosem foghatom meg tobbet a meleg kezet. Nagy keze volt. Mancs. Nem olel meg tobbet. Het honapja olelt meg eloszor, minden szexus nelkul. Egy napja olelt meg utoljara, ugyanigy. Sir a szivem hogy miert nem tartottam magamnal hetfon, miert... [folytatódik]

A legtöbb ember ott hibázza el,
Hogy néha léhán álmodozni mer.

Így tettem én is, vesztettem én is,
De bármi vár, nekem megérte mégis.

Én nem tudom, hogy mi lesz a holnapom,
De büntetésem büszkén vállalom.

Engem is megcsalt egy délibáb,
De most mi lesz, hogyan tovább?

Egy visszaútnak mindig lenni kell,
Talán most nem hibázom el.


http://uk.youtube.com/watch?v=jmn_znXM2jc&feature=related

Szakitottam valakivel. Nem egy hétköznapi szakitás volt ez, ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni.De részletekbe most nem merülök bele...Mint a középkorban...szülők szóltak bele a dolgokba, mint Rómeó és Júlia vagyunk és leszünk eltiltva egymástól. És nehéz, mert nem értem a dolgokat, mert nehéz úgy új életet kezdeni, hogy úgy érzed a régit nem zártad le, hanem kisért...és előbb utóbb nem csak az érzést kell feladnod, hanem egy világképet amit kialakitottál, az álmaidat...és magadat is, mert már ekkora árulás és csalódás után nem lehetsz a régi. Igy jártam...és most 2hónap után is csak egy tékozló és önpusztitó élet az amit folytatok, nem törődve senkivel, és legkevésbé magammal. Ha legalább érteném mi történt. De nem, ezt már csak igy kell elfogadnom...és remélni, hogy több ilyen nem lesz...De tanultam, vagy inkább arra a tapasztalatra tettem szert, hogy ne bizzak az emberekben, mert nem éri meg egész lényedet úgy mésnak add, hogy időközben magad veszited el. Közhelyes voltam, de igy könnyebb.

a http://www.insidedivorce.com/divorce-help/How-to-start-a-new-life-post-divorce/ c. oldalrul:

Divorce isn’t the end – it’s just the beginning of your fabulous new life.

1. Say goodbye to bitterness. “If you continue to play the blame game and analyse whose fault everything is, you be stuck in bitterness,” said Paula Hall of relationship counselling service Relate. If you want to feel like your old self again, you have to put your divorce down to experience. “Letting go of bitterness is all about forgiveness and is made easier if you accept that you are partly responsible for the breakdown.” It won’t happen overnight, however, so tackle it one step at a time.
2. Break free from routine. “Little things like changing your hairstyle or rearranging the furniture, can show you that life can change and there are millions of opportunities out there,” said Hall. With your ex, you might have been stuck in a place where things worked badly, but now you have the opportunity to decide how your future will be. “Make small changes at first and you’ll start to see how much you can enjoy your new-found freedom.”
3. Count your good points. Many divorcees only come into their own, career-wise, when they become ambitious enough to work to support themselves again. Also, many divorcees develop a better relationship with their children when they aren’t counting on one person to take a primary child care role. Try to work out what you enjoyed doing before you became a couple, from flower arranging to rock climbing, and start doing it again.
4. Avoid making the same mistakes. “Very often people repeat the mistakes in their second marriage that they made in the first,” says psychologist Dr Michael Carroll. Did you take your ex for granted? Not talk through problems until it was too late? If you’re stuck in a pattern of repetitive behaviour, speak to friends or go to a counsellor... [folytatódik]

Éppen 5 hete vetettem véget egy közel másfél éves kapcsolatnak. Az érzelmi skála összes fokát végigjártam és ugrálok lépcsőről lépcsőre most is.
Hihetetlen az emberi lélek. Ugyanazt éljük át máshogy, más miatt, más sorrendben, de ugyanazt.
Én szakítottam a párommal, helyesebben én mondtam ki a VÉGE szót, azt hittem majd küzd értem... de nem tette, mert már Ő IS lépni akart (mint utóbb kiderült egyéb forrásból), de nem volt elég bátor, csak kényelmes talán. Azonnal máshol keresett vigaszt, ahova vágyott már a végén! Én pedig összetört önbecsüléssel, hitevesztettséggel küzdöttem a NAGY szerelem és a tevagyanagyő álmok után.
Azt tanácsolom a hasonló helyzetben lévő lányoknak, hogy bármilyen nehéz is, NE keressétek az exet. A szenvedést, a kínt kezdjétek el szívből átélni és NE toljátok magatok előtt. Nektek nem lesz jó és neki sem. Csak neki máshogy nem, mert ő már nem úúúgy néz rád. Őrizzétek meg a NŐT magatokban, akik voltatok mellette, akik akartatok lenni mellette. Az idő tényleg segít... és ki tudja?! Talán olyan emléket hagytok magatok után az exben később, amit akkor fog felemlegetni magában, amikor ti NŐK már boldogan éltek azzal a Férfival, akit annak köszönhettek, hogy egyszercsak vége lett a nemisolyannagy exszerelemnek...
Mert jön még macskára kukásautó!

hogy elhagytál
elhagytatok
kedves
szeretteim
nagyon fáj
- ellene mit se tehetek

abban az utolsó
kegyetlen álomban
vártok rám
azon az úton
amelyen becsülettel
nekem is végig kell menni

Tudom h nagyon fiatal vagyok de úgyérzem a szerelem nem korhoz kötött.17évesen életemben elöször szerelmes vagyok és viszontszerettek...sajnos már csak múltidőben.nem volt annyira hosszú mégis nagyon tartalmas kapcsolat volt a miénk.7 hónapot töltöttünk együtt azt mondhatom örömben és bánatban egyaránt...most mégis értetlenül állok a tény elött mi az h már nem úgy szeret...pedig pár napja még szeretett és ma meg már nem ...hogy van ez??biztos fokozatosan távolodtunk el én mégsem éreztem én derült égből a villámcsapásként éltem meg...szerdán még ölelt csókolt csütörtökön meg már inkább kilépne...pont a hónapfordulón...és azt meri mondani h nem szeret..(huh istenem de nehéz)aztán volt még egy talákozóm vele akkor meg könnyek közt mondta el h továbbra is úgy gondolja h külön jobb lesz mindenkinek...de ha így van akkor miért sír..ha fáj akkor h mondhatja h nem szeret már?azt elhiszem h elege van fiatal és szabadságra vágyik...de azt h nem szeret azt nem tudom felfogni.Felfoghatatlan h egyik nap még van aztán másik nap már nincs...át kell nézni rajta sőt mosolyogni kell rá...h ne érezze mit okozott.egy suli istenem és hányszor fog még szembejönni boldogan és én hazudjam h nem érzek semmit mikor legszivesebben ordítanék annyira fáj...nem használ semmi egyenlőre nem érzem h a napok futásával könnyebb lenne akár egy kicsit is..nem érzem h ha beszélek róla elmúlik nem tudok elmenni senkivel sehova mert egyszerűen nem vágyom rá ...hiába rángatnak nem kell úgyérzem nem ez módja h elfelejtsem én le akarom zárni úgy ahogy ő tette a fejmben mert ha ott ledtudom akkor a szívem már hideg lesz.de még minden reggel az ő nevével ébredek és a reménnyel hátha egyszer rájön nem tudom élni nélkülem..tudom h neki sem könnyű tudom h ő sem fog elfelejteni.ez a remény nagyon rossz úgy vagyok vele h az egy tized százalék is több minta nulla és az egy tized százalék mindig meg lesz akármi történik ki tudja...tehát amíg evvel áltatom magam addig asszem nem leszek sikeres a felejtésben és hiába tudom... [folytatódik]

Visszajöttem fél év után külföldről, ahová felejteni mentem. Több irásom is megtalálható itt az azelőtti fél évből, mikor tönkrement minden, széttört, mint egy hideg kőre csapódó üvegkristály...
Akkor lett vége az egyetemnek, akkor csalódtam a legjobb barátnőmben és vesztettem el nagy szerelmem. Próbáltam őt visszaszerezni, akkor azt hittem, amiket teszek, belefér a racionális dolgokba, ma már látom, ő sokkal hamarabb elengedett és vagy csak sajnált, vagy csak játszott velem a végén, hogy visszaadjon valamit, amit azt hitt, az én hibám.
Azóta arra is rájöttem, hogy én mindent megtettem a kapcsolatunkért...többet már nem tehettem volna...
Kimentem; elmenekültem. A gondolataim viszont utánnam szöktek...
Spanyol utam során belekeveredtem pár felesleges kalandba, vagyis csak én éreztem feleslegesnek és kalandnak, komolyan is alakulhattak volna, de valahogy képtelen voltam rá. Ha közelebb éreztem a fiut, addig csináltam a hülyeségetket, vagy mondogattam, hogy nem sikerül, hogy végül be is jött. Nagy felfedezéseket tettem magamon és a fiukon, főként külső szemmel figyeltem mi miért történik. Az első hónapokban sokat sirtam, aztán egyszer csak felvette velem a kapcsolatot. Tudtam akkor is hogy hülyeség belekezdeni, hisz csak felszines dolgokról irt. Az éltetett, hogy irni fog, de volt hogy hetekig nem jelentkezett. Lehordtam mindennek mintha még jártunk volna, és jogom lett volna hozzá...Aztán jött egy fiú. Beleszerettem. Nem tudom, hogy történt, rövid volt, viharos, mégis neki köszönhetem, hogy 1 év szenvedés után végre képes voltam egy búcsúlevelet irni exemnek. Ő ugyanazon az estén irt üzenetet, hogy ne haragudjak, hogy hamarabb nem tudta kimondani, vége... Akkor valahogy könnyebb lett. Rájöttem, hogy igazából csak én szerettem igazán, talán ő sosem szeretett...Egészen augusztusig jól voltam, mig meg nem láttam egy képen egy másik lánnyal. Az az érzés...szintén összetörtem. Mi közöm hozzá? Tudom, semmi, de más lánnyal soha nem láttam még. És ezt tudtam, hogy komoly... [folytatódik]

Kinek a hibájából?
Már ne keresd!
Megtörtént a válás.
Elvesztettelek.

Sziszüfoszként
hiányod
bálványát
nyögöm halálomig.

Így akartuk?
Az ördög akarta így!
Drága, de hisz
az is mi vagyunk.


hitetlenségre ítéltettünk

sox 1edül hagysz
+szoktam elválásaid
de mi törődjek azzal
mit fogok érezni
az utolsónál
mikor most
boldog vagyok Veled
s vigyázom nehogy
a jövővárás +rontsa
e boldogságot

csak tudod: nehéz
hinni, bízni
ha már 1x megtörtént
elhagytál
s én is elhagytalak
mert hiúság, kéj- s
kalandvágy kísértett
nincs mentség
magam ítéltem el
most már holtomiglan
becsapott maradok


egyszerű eset

magamra maradtam
elhagytál egy másikért
esküdjek bosszút, büntesselek?
minek haragot tartani?
legyetek boldogok!

de ha egyszer mégis ...
visszajönnél
én ... én visszafogadnálak
hátha együtt is tudnánk még
lenni oly boldogok

Nem tudom mivel kezdjem. Talán leírhatnám a mérhetetlen fájdalmat, csalódottságot, félelmet. De nem írom le.
Meghaltam..kicibálták a lelkemet és felfalta az üresség minden egyes porcikámat, mintha felégettek volna. Kitépték a szivemet és a darabjait a földbe tiporták..de talán nincs is így..talán csak én beszélem be magamnak a fájdalmat. Talán ez csak fikció, nem is létezik fájdalom..minden relatív..talán csak én akarom hogy fájjon, mert jól esik szenvedni. A szenvedés fájdalommal jár..a fájdalom pedig kitölti a mérhetetlen ürességet ami tombol bennem..eltünteni az iszonyú csendet ami ordít a lelkemben, segítségért kiáltozik. Nem várok szánalmat. Nem akarok meghalni sem, csak csendben eltűnni a ködben, mintha sosem léteztem volna..elbújni mindenki elől, és magamban fájni.
Aki azt hiszi, a fájdalom elmúlik, téved. A fájdalom nem múlik el, csak háttérbe szorul..de elég egy rossz szó, momentum, egy pillanat, egy gesztus és zokogásban fogok kitörni mintha tegnap történt volna meg. Tudom hogy így lesz..tudom, hogy így van.De azt is tudom, hogy ezer év múlva is itt fog bolyongani a lelkem és őt fogja keresni mindig, mert szeretett valakit, aki eldobta magától..itt leszek ezer év múlva is, szoborként, örökké fájó, eleven szívvel...


Eltelt rengeteg idő az óta, hogy megírtam ezeket a sorokat. A helyzetem nem javult. Két szakításon vagyok túl. Megpróbáltam szeretni, újra, és újra. Belefektettem az újba naiv módon a bizalmamat. Talán most azt kellene mondanom, hogy nem kellett volna. De. Kellett. Így tudom hogy élek. Az élet fájdalom. Öröm, boldogság nem létezik. Ez a két szó fikció, ahogyan a fájdalom is az, de szerintem azzal mindenki tisztában van, hogy a fájdalmat sokkal intenzívebben éljük meg, mint az örömet. Talán belül mindenki tudja, hogy az öröm, boldogság csak időleges. A fájdalom örökletes pecsét. Nincs gyógyulás. Tényleg halványul, de aztán újra előjön.
Így mi értelme élni? Nem, nem vagyok szuicid alkat, nem leszek öngyilkos, csak a lét értelmére keresem a... [folytatódik]

Immár 4 hónapja szakítás után, másként látok mindent. 1 évi viharos kapcsolat után, annyira összetörtem, hogy azt hittem soha nem állok talpra!Fizikai, lelki fájdalmam volt. Semmi, senki nem érdekelt, mindig őt kerestem, vártam... Minden barátnőm azt mondta, az idő mindent megold, majd meglátod! Eltelt 1 hét, 1 hónap és a fájdalom nem szűnt!Megismerkedtem egy férfivel, -probálkozva szintén barátnők tanácsára - de sajnos ez sem ment. Rájöttem, addig míg a lelkem és eszem nem fogja fel, bárki, bármilyen tanácsot adhat, nem fog elmúlni a fájdalom. Minden kapcsolatnak meg van a gyászideje... Harapás szőrével - nem jó tanács. Bosszú - nem jó tanács. Egyetlen dolog, ami gyógyír, akit szeretsz el kell, hogy engedd! És lám mi történt, már azóta több alkalommal keresett - de már hiába!Elengedtem!És most én állok értetlenül?!Már nincs MI, már csak Ő van és ÉN!

Elmúlt 5 év.A legyszebb 5 év életemben. Már csak a jóra emlékszem. Hisz vége. Szakíottam vele, de rájöttem, már hamarabb szakított velem, mikor nem akarta, hogy a kapcsolatunk komolyabbra forduljon. Még élni akart, tehát lemondott rólam az ismeretlenért...És engem hibáztat. Én vagyok a bűnös. És hiába gondolkodom, heteket, hónapokat, hiába bizonygatom magamnak, nem én voltam a hibás, ő már ezt nem fogja megtudni. Talán nem is akarná megérteni. A szerelem köztünk erős volt. Te vagy a borsó, én a héja -mindig ezt mondta. Ámított és én hittem neki. Elhittem minden szavát. Ő volt az én váram, amiből építkezhettem. Most, hogy nincs, nem érek semmit. Nem érdekel semmi, sem az evés, sem az emberek, sem az öltözködés, nem tudtam dolgozni, többen kérdezték mi van velem....csak ültem otthon és sirtam, vártam egy sms-t, vagy aludtam, mert persze róla álmodtam, az elmémben akkor is ott volt. Ez ment több hónapig. Most már elértem, hogy megpróbálom lekötni magam, igyekszem nem otthon lenni, de ha már egy perc eltelik tétlenségben, ha csak ülök a buszon és utazom valahova, vagy fürdöm, azonnal elkezdek gondolkodni a miérteken...észre sem veszem és magyarázkodom, hibáztatok, emlékezek...gyűlölöm! És amit ennél is jobban gyűlölök: hogy még reménykedem. És a legrosszabb, hogy remény nélkül sokkal rosszabbul érzem magam. Amíg reményteljes a napom, kibirom. Ha a rosszabb gondolatok jönnek, nagyon fáj. Nem tudom elengedni. Azt mondta 80%-ban vége.... Akkor 20% a remény? Az ami maradt nekem? Nem akarok, de nem is tudnék olyat találni mint ő. Ő különleges volt, akárcsak én. Helyes, inteligens, segített a bajban....lusta, akaratos, kényelmes....nem én voltam neki a legfontosabb. Lesz valaki akinek az első leszek, aki feláldozza a családját, barátait, ahogy én tettem érte? Aki okos, vicces, és elfogad olyannak amilyen vagyok és akit feltétel nélkül szívből tudok szeretni ahogy őt szerettem?Minden ember más. Ha négy év szerelem után eldobott, inkább a könnyebb utat választotta, hogy tudnék találni... [folytatódik]

Sziasztok!
Múlt hétfőn mondta ki,h vége.
Belehalok,annyira fáj. szretném vele majd újra felvenni a kapcsolatot,szeretném ha barátok lehetnénk.
Nem tudom hogyan,félek,h korán jelentkeznék újra.
A kapcsolatunkban se bennünk,köztünk volt a baj. Az időzítés volt a legrosszabb. Válik,és még nagyon benne van az előzőben érzelmileg. Vágyott újra,ő kezdeményzett,amikor úgy érezte kezdek érezni valamit inkább elhagyott - nem akarja,h későb nekem még jobban fájjon,h még jobban megszeressem.ő nem érez semmit.
Mindent magában tart,nem tudtuk megbeszélni sem,szeretném ha kibeszélné magából a dolgokat,még ha már nem is kellek neki.
Sajnálom,h túlreagáltunk 1-2 dolgot,és hogy rosszkor találkoztunk.Szeretném ha tudná ezeket a dolgokat.
Szeretném ha mikor készen áll visszatalálna.
Jó volt együtt. Hiányzik.
Mit tegyek?

5 Napja szakitottam. Két éves kapcsolat után.
Csodálatos 2 év volt, boldogok voltunk, sugárzott rólunk a boldogság, élveztük egymás társaságát. De egy felsöbb hatalom elvette Tölem, mert nekik nem feleltem meg. igazságtalanság. hiszen mindent megtettem Érte, mindenben segitettem, mindig mellette álltam. Fájt nekik, h engem jobban szeretett. De késöbb...
Éreztem, már nem szeret, már nem ugy nézett rám, nem égetett a takintete, nem lángolt a bőre mikor hozzáértem.
Bár azt mondta szeret, nem láttam rajta, csipőböl válaszolt, megszokás ...
Túl megalázó volt a helyzet. Továbbra is neki adtam mindenem, kezébe helyeztem a szivem, de semmit nem kaptam vissza. Fájt a felismerés, összeroppantotta a kezébe temetett szivem.
Igy ésszerü lépésre szántam el magam, én mondtam ki, igaz, ö mondatta velem.
Most kiderült, lehet h szeretett, de megtört férfi, behódolt egy felsöbb hatalomnak, hagyta h megtörténjen, hagyta h közénk álljanak, hagyta h becsapják.
Ki tudja mióta éltem hazugságban. A szerelmem a családjába volt szerelmes.
Ha kértem valamit az követelözés volt, szerintük. Mert ha a szülök igy gondolják... Bele nevelték hogy a fiuk is igy gondolkozzon.
"elmúlt a szerelem" ezt mondta. Most, szakitás után.
És amilyen hülye vagyok, magamban keresem a hibát.
De tanultam, és tudom, nem érdemes évödnöm.
Majd jön más. Addig marad a fájdalom, a hiánya, hogy nem ölel át, nem csókol, nem biztat, nem véd meg. És nem hiv csibének. Gyerekes, még elöttem az élet, de a fájdalom ugyanolyan mindenkinél, akárhány éves is vagy.
" A szerelem jó, a szerelem fáj"
Abban reménykedem, hogy Ő megtalálja a boldogságát, találjon egy olyan lányt, aki kirántja a szülöi kezekböl és végre teljes életet élhet.
Bár nem szeret már, és meghalt a remény is, h újra szeretni fog, nekem mindig Ö lesz a legfontosabb a világon, az első, igaz szerelmem.

Mit érzek most ? két hónapja mintha cafatokban lógna a azivem.
Mit érzek most ? nem hiszem el az egészet.
Talán holnap odajön és azt mondja"ne hagyj más úton járni,
kezdjük újra".De nem fog odajönni mert nála eddig tartott....
Csak sírni tudok vénség létemre.Este így alszom el-reggel így ébredek.Még reménykedem-hátha hiányzom neki.Ámítgatom magam.
Bolyongok a városban azokon a helyeken ahol együtt voltunk és keresem.Nem merek hazamenni mert akkor sírás és zokogás és imádkozás hogy visszajöjjön.De nem jön.
Lassan beleőrülök.Semmire nem tudok figyelni.Elvesztem a pénzem a telefonom a csekkjeimet.A buszról nem szállok le időben.A zebrán pirosban megyek át.ÉLŐ HALOTT VAGYOK.
Miért? miért?
Én szeretem. Ő meg már nem szeret- ilyen egyszerű.
Hogyan tovább?? Nem tudom!!! Van tovább????

Az élet szakítás után...? nagyon üres. Várok valakire, de tudom már nem jön. Fáj a hiánya, de visszatartani bűn. Rettenetes volt, mikor rádöbbentem, hogy haldoklik a kapcsolatunk, a folytatás a fájdalmak sorozatát jelenti. Emlékeimben, még ott lüktetnek a boldog pillanatok. Olyan érzés ez, mint mikor az amputált végtag sajog.

Az élet szakitás után ?

Most nagyon aktuális ez a téma számomra, de hozzá kell gyorsan fűznöm nagyon jó hogy úgy irhatok róla,senki nem lát! beszélni nem akarok senkivel mert mit mondjak !bízonygassam bőszen nem én voltam a hibás !! Kérdezik a barátok eleget s mondják a maguk dolgait, cipelnek hetek ota mindenhova,egymásnak adják a kilincset, nehogy egyedül legyek.
Mondják azt is hamarabb kellett volna,azt is közlik na életem itt az idö hiszen már 3-hét eltelt ideje új pasi után nézni,de közben senki nem kérdezi,te mit is akarsz tulajdonképp!
De most nagyon jó mert itt ülök ,sőt végre sirhatok!!!
s nem örülök de még is jó ez a pár perc mert olvasom más emberek érzéseit s lőn világosság agyamban azt hittem csak én velem történt ami ,s magamban válaszolhatok a kérdésekre.Miért történt ami? Mit tanultam?És most hogyan tovább?
Hát hogyan tovább azt nem tudom!
De felállok !!
Mert megjöttek a barátok !!!!
UI.
Ez a palackposta a világ legfantasztikusabb találmánya !!!
Állitom nektek egy tonna követ huztak most a lelkemröl.

Van aki nagyon könnyen túllép rajta, van akit nagyon megvisel. Sajnos én az utóbbi kategóriába tartozom: felépített világok omlanak össze. Valami belül nagyon fáj. Biztosan rosszul működöm, de még senkit sem dobtam ki csak fordítva történt meg. Persze nem mindennapos az ügy, de azért nekem az a négy is sok.
Az ember lelke a kérdés: mert olyan, mintha egy része meghalna, ugyanakkor egy új kapcsolattal valami új rész születik.
Talán olyan, mint egy rózsabokor: egy része elszárad, míg a másik fele kihajt? Vagy olyan mint egy erdőtűz: sivárrá teszi a lelket, de már bújnak elő az új hajtások? Nekem talán rózsabokor, mert az erdőtűz nyomai egy idő után teljesen eltűnnek, de én örökre emlékezek az együtt töltött percekre és a kiszáradt hajtások örökké velem maradnak...