Te
utolsó
nő!
ugye
a pokolba
vezetsz
vissza,
ha követlek?
- s nem
ki onnan?!
Mert
oly
sátáni
vonzó
alakkal,
kéjjel
máskint
nem lehet!
- győzködöm
magam:
nem vagyok
ösztönös
rendszerfüggő.

A nő mindig a természet,a konkrét, a közeli, mindig intim, mindig az időben marad és a földön.
A nő a halhatatlanságban és a mulandóságban van.
Ezért női minden, ami ének és tánc, gyümölcs és virág, étel és ruha, évszak és hangulat, érzelem és gondolat.
/Hamvas Béla/

Gyönyürűek, ha igazán szeretnek és szeretve érzik magukat!

Ha szépnek láttok olykor engem:
nem érdem ám, hogy szép vagyok,
nem szépít más, csupán szerelmem,
mely rajtam mindig átragyog.

A vágy a bőrön átsugárzik
s a nőt oly szépre festi át,
mint éji árny a nap csodáit
s napsugár az éj honát.

Hamupipőke
mind a nő, de
ragyog a bőre,
ha szeret,
királykisasszony
lesz belőle,
amikor Ámor
sebzi meg.

Ha szépnek láttok olykor engem:
nem érdem ám, hogy szép vagyok,
nem szépít más, csupán szerelmem,
mely rajtam mindig átragyog.

A vágy a bőrön átsugárzik
s a nőt oly szépre festi át,
mint éji árny a nap csodáit,
s mint napsugár az éj honát.

/Agnieszka Osiecka lengyel írónő dalszövegét Baranyi Ferenc fordította. /

Meglepően nagy arányban voltak, vannak a társkereső (társkeresőnek látszó) nők között azok, akik ,,nagyon megszólítva érzik magukat" egy-egy hirdetésem által, azonban mégis fejvesztve elmenekülnek, amikor az ismerkedési folyamat túljut a ,,limonádé" jelzővel jellemezhető szakaszon, és részemről az érdeklődés, a vonzalom, a jobban megismerni akarás komolyabbra, konkrétabbra fordul. Különféle mű-kifogásokkal, vagy ,,filmszakadás" jellegű elnémulással táncolnak vissza, megrémülve attól, hogy megváltozhat valami az életükben.
Talán el kellene előre dönteni azt, hogy valóban szeretnének-e társat keresni, találni, miféle céljuk van, ha van egyáltalán... Lassan ott tartok, hogy ha valaki felveszi velem a kapcsolatot, már alig tudok (merek) válaszolni, pláne kérdezni, mert valószínűnek tartom, hogy egy újabb gyáva nyuszi került megint az utamba.... Keresem hát azokat a BÁTOR, valóban társat keresni és találni kívánó nőket, akik már akarnak, tudnak, és képesek változtatni az életükön!

Nagyszerű dolgokat olvasok!Beszélgetések rólunk nőkről.Yin és Yang,fény és sötétség.Egyik sem létezik a másik nélkül!Mi is ugyan így működünk.Minden embernek megvan mindkét oldala bármely nemhez is tartozik.Ha elméjülünk és hagytkozunk érzéseinkre a választ is megkapjuk.Milyen nekünk a nő vagy akár a férfi.Az igazi belső énünk még nem ismeri a nemek közti külömbséget. Ahogy törünk a felszín felé úgy rakódnak rá a többi dolgok. C s u k d be a szemed! Kire vágysz? Valakire aki megért? Segít a fejlődésben?...A lelked keres! már látsz egy simogató kezet?Talán már meg is ölel?...Már úton vagy.Felgyúlt érzelmek?Megérkeztél a test is felébredt!De ehez mi magunk is kellünk!Amilyen képet festünk magunknak,olyannak látjuk a másikat.Az igazi kapcsolat kiegészít és felemel.Ha nem így van talán elsősorban mi tehetünk róla.Türelem és megértés,a mai rohanó világban tudom nem olyan könnyű,de megéri!Ha csak itt a PalackPóstán körülnéztek,érző emberek és TE is köztük vagy!!!A nő olyan lesz amilyennek alkotod!
Ha istennődként szereted és megnyitod önmagad rájön,lehet istennő-neked-!Minden nő értékeli,ha felemelik.A férfi erős tenyere a legszebb nyugvópont.De a nő nem játékszer! rosszul tűri,ha oktalanul egyszercsak félreteszik.Tehát vigyázzatok ránk,hogy mi is imádhassuk a férfit!
Mindent bele!!!!!
Írjatok! Marcsi

Nők, nők!? Istenem! Akármit tesznek a férfiak, úgyis ők választanak. És kit? Hát a domináns hímet! Vagyis, aki annak mutatja magát ... Aztán meg nyavajognak egy rendes pasi után. Bocsánat a kritikáért, akinek nem inge, ne vegye magára!
Nagyon szeretem (n)őket!

A hozzászólásokat olvasva mosolyogva tapasztaltam, hogy mennyire sokszínűen itélitek meg a nőket. Mindenesetre egy vicc jutott az eszembe. A horgász az óceánból kifogja az aranyhalat. Az kérleli, hogyha visszadobja teljesíti egy kívánságát. Azt mondja a horgász: rendben, mivel félek a repülőtől és a hajótól építs egy autópályát az óceánon át, hogy eljuthassak Amerikába. Az aranyhal alkudozik, hogy hát bonyolult, költséges stb. lehetne-e más kívánság. Megszólal a horgász : Jó! Mindíg szerettem volna kiismerni a nőket. Gondolkodik az aranyhal és megkérdezi: és hány sávos autópályára gondoltál? Ennyi a vicc és ami komoly: nem a mellbőség határozza meg a nőt, hanem azok az apró dolgok amiket mi férfiak egyszerüen a racionális agyunkkal nem értünk meg. A nő a szívével gondolkodik, ami számunkra jelentéktelen. az az ő számára fontos. El tudnak varázsolni bennünk, azt tesszük amit mi jónak látunk, feltéve ha a nő azt akarja. Azt hiszem ezt a témát lehetne évekig boncolgatni akkor sem jutnánk a végére és épp ebben van a nő varázsa.

Lenne egy hozzászolásom az elsö kédéshez vagyis véleményem.
Elöszöris lehet hogy valaki máshogy gondolja de ez az én véleményem. és mások véleményét becsülöm. szoval én rock zenét szeretem és ugy is öltözködöm (nem mindig) de nem ugy kell elkébzelni hogy igénytelenül! (persze vannak olyanok is de annak bisztos vagyok benne hogy más háttere van a dolognak és nem kell ezért megszolni még ha gusztustalan is, föleg ha nem ismerjük.) és a nöiesség már bennünk van és nem a ruha teszi, tudom mi az illendö ezért persze nem megyek be bakancsba (stb) egy éterembe. Amit nem találok nöiessnek a kitett mell szerintem az inkább szexis mint nöies szerintem a férfiak jobban szeretik ha selytelmes a ruha és igy izgatobb (vagy nem tudom NEM vagyok férfi!) :)
Irtam volna egy történetet csak nem bisztos hogy le szabad irnom... akit érdekel irhat levelet és mesélek. meg nagyon hosszu lenne :(

SZiasztok!
NA most akkor írnék néhány sort.Mostanában sajnos volt egy ár csalódásom,és írni szeretnék ezekről,de nem konkrétan,csak úgy a gondolataimat.Én azt elfogadom hogy a férfinak kell kezdeményezni,rendben van.De sokszor voltak oylan esetek,amikor az ellenkező nem képviselője folyamatosan mosolygott,nézett majd mikor odamentem ozzá,mintha nem is Ő lett volna,hidegen közömbös volt.MAjd persze olyan is volt,amikor a legapróbb jel nélkül mentem oda valakihez,és sikerült a dolog.Miért nem lehetne egy egyzményes jelet kitalálni,amivel a nők azt üzenhetik a férfiaknak,hogy gyere,tetszel nekem,vagy meg szeretnélek ismerni.A testbeszéddel tisztában vagyok,haj hátradobása,meg a társaik,de azt szeretném,ha egyértelmű jelekt adnátok lányok!!: ))Miért van az hogy ha felszálla metróra egy átlkagosnál szebb,csinosabb lány akkor vigyáz arra hogy nehogy ránézzen senkire.Mitől félnek ezek a lányok?
Most egyelőre ennyi,ennyit tartottam fontosnak....

Képzeljétek, most jöttem rá, hogy a hagyományosan "férfiasnak" tartott nő nem feltétlenül férfias!

Engem elég "fiúsan" neveltek; az egész családban csak lányok születtek, és már eléggé unták ezt a sorozatot. Engem már elkezdtek vagány, fiús lénynek nevelni. Ez nem is zavart sokáig, sőt eléggé büszke voltam a határozottságomra, döntésképességemre, arra, hogy nem vagyok érzelgős-kiborulós-nyavíkolós...
Aztán megismertem más embereket - persze magamat is egyre jobban - és elkönyveltem magam fiúsként. Ez úgy 22-23 éves korom körül történt. Elkezdett zavarni, mert egyre inkább úgy érztem, hogy nem vagyok elég "nőies". Külsőleg persze oké, de úgy éreztem, macsólelkem van. Megijedtem ettől, úgyhogy elkezdtem itenzíven foglalkozni a témával.

Mostanában jöttem rá, hogy a "hagyományosan férfias tulajdonságok"-at jobb nem címkézni, nem nemhez kötni.

Erről a témáról írtam a szakdolgozatomat... és mégis csak fél évvel később fogtam fel, hogy miket is írtam le és hogy ideje lenne azokat a saját életemre is alkalmazni.

Szóval: szerintem a nők és a férfiak EMBEREK. Úgy gondolom, indokolatlan a sarkosított, merev kategorizálás, és hogy valójában kisebb a különbség közöttük, mint gondoljuk. (Persze, van és ez jó!) De nem lehet a két nemet ennyire elkülöníteni egymástól. Szerintem.

[És mostmár nem tartom magamat macsólelkűnek! Ráadásul klasszikus értelemben véve "nőiesebb" is lettem, mert simán merek sírni, panaszkodni mások előtt - amit eddig nem tettem. Lényeg az ön(el)ismeret!]

A nők manapság rengeteg elvárással szembesülnek.Meg kell feleni különböző sémáknak.Legalábbis mindenki azt hiszi ez a megoldás.Azt gondolják hogyha olyannokká válnak amilyannek a világ látja az ideális nőt,akkor megoldódik az életük.Túl sok az elvárás,ideál.Ezért a nők többsége csak abból áll hogy megpróbál megfelelni néha már már görcsösen.A nők élete egyáltalán nem könnyű.Nem a férféiakkal gátlástalanul játszadozó fúriák élnek csak a világon!!!Csak épp a férfiak hajlamosak megtalálni az ilyen nőket.Vannak olyanok is akik nem felületesek.A nők többsége csak arra vágyik hogy valaki szeresse őket.

Ki valaszt, ki kezdemenyez?

Ha tetszik nekem egy lany, altalaban en lepek eloszor, de mindig megadom a lehetoseget neki, hogy eljen valami visszajelzessel felem. Ha nem jon semmi, szamomra a kapcsolat nem idealis, lelohad a kedvem.

GYERUNK VISSZAMOSOLYOGNI !!!

Két szélsőséges nőtípus van: az egyik görcsösen meg akar felelni a férfiaknak, a másik pedig a saját egyenjogúságát próbálja fennen fitogtatni, ő az, akinek nincsen szüksége senkire és semmire, hogy elérje céljait. No és persze a kettő közti átmenetek. Szerintem a férfiak is nagyon nagy mértékben formálnak minket, én magamon is tapasztalom, hogy ha valamilyen, addig idegen, számomra ismeretlen közegbe kerülök, akkor idővel alkalamazkodom. Alkalmazkodom ahhoz a képhez, ami annak a társaságnak a férfitagjaiban a nőkről él, noha nem teljes mértékben, annyira, hogy még önmagam maradhasak. Véleményem szerint ezért alakul most a két nem közti "egyensúly" ilyen módon. (Ez persze fordítva is igaz.) Vannak férfiak, akik a szó nem negatív értelmében elpuhulnak, több törődésre és gyengédségre vágynak és a mai liberális világunkban ezt ki is mutathatják. Korábban ez a történelmileg kialakult normák miatt nem volt megengedhető, a férfinak férfinak kellett maradnia, bármilyen helyzetbe került is. Ma már "elengedheti" magát, minden következmény nélkül, legalábbis a legtöbb esetben. De vannak olyan nők is, akik ezt állapotnak fogják, fogták fel és így bizonyos mértékben átvehették a férfi szerepét. A történelmileg lezajlott társadalmi feljődés során egyre több idejük szabadult fel a nőknek, így lehetőséghez jutottak, hogy a háztartáson kívül mással is foglalkozzanak. Hosszú távon ez pedig a mai helyzethez vezetett.
Mindezek révén kialakul a nők döntően két csoportja: akiknek szükségük van férfiakra, és akiknek nem (vagy nem ismerik be). Utóbbira tipikus példák a karrierépítő szinglik, bár nem szeretem ezt a kifejezést.
Mint minden esetben, itt is az arany középút lehet az ideális. Egy olyan nő, aki foglalkozik azzal, hogy szellemileg képzett legyen, célja, hogy megvalósítsa álmait, amelyek ideális esetben reálisak, mindezek mellett azonban vágyik a harmóniára, egy társra, családra. Akinek nem a karrier áll az első helyen, de fontos az életében.

Kedves Hölgyeim!
Ebben a rovatban két férfitársam gondolatait olvashattuk eddig. De nem a nők azok, akik a legjobban megválaszolhatnák ezt a kérdést?
Azért, hogy ne maradjon rejtve az én válaszom sem, álljon itt a következő gondolat:
A hölgyek olyanok, amilyeneknek a férfiak teremtik őket.
Szerintem nagyrészt a férfiak felelőssége az, hogy egyre hangosabbak azok a hangok, amelyek vagy összemossák a két nem között a különbségeket, (lásd a karrier fontossága, a hagyományos női szerepek nem vállalása), vagy a nőket csupán eszöznek és nem társnak tekintik a férfinak alárendelt szerepben (lásd a párkapcsolatok helyzete, az egy éjszakás kalandok propagandája a médiában).
Milyenek a nők? Biztos nem olyanok szeretnének lenni, amilyennek mi, férfiak gondoljuk őket.
Ezért lennék kiváncsi a hölgyek véleményére is!

A férfilélek kézifékje

A félreértések elkerülése érdekében: A szebbik nem feltétlen és odaadó hívének tartom magam. Amiről a továbbiakban szó esik, nem ellenük szól, hanem értük és értünk - mindannyiunkért!
Ennyi bevezető után - in medias res - illendő végre előállni a farbával. Nos, a főcsapás iránya - minő meglepetés! - a férfiak és a nők ellentmondásos és kiismerhetetlen, üdvözítő és pokolba veszejtő delejes kapcsolata, amely a kezdetekől fogva meghatározó tényező létünk, sorsunk alakulásában.
Elöljáróban szögezzük le: A férfi és a nő teste s lelke sohasem volt egybevágó, mármint ha őstényként fogadjuk el a teremtésről szóló tanításokat. (Csak emlékeztetőül: Ádám testéből vétetett Éva, s ugyanő volt, aki az isteni parancshoz ragaszkodó Első Embert - Umberto Eco szavai szerint a Sötétség Fejedelmébe karolva - eltántorította az eredendő bűn irányába).
A kezdeti zökkenők dacára a két nem - eltérő alkatával és funkciójával - sok-sok évig kiegészítette egymást, így biztosítva a természet reprodukcióját. Egyik sem igyekezett kilépni a maga szerepéből.
Bár sokan hiszik, a magyar nők társadalmi elégedetlenségét hírdető kezdeményezésekben nem az előző századforduló táján kibontakozott szüfrazsett-mozgalom érvényesült elsőként, hiszen Báró Eötvös József már 1864-ben kiadott Gondolatok című bölcseleti művében érzékeltette a "gyöngébb" nem lázadását a természet addig elfogadott rendje ellen.
"Napjainkban bizonyos nők arról panaszkodnak, hogy a férfiak által egyenlőknek nem ismertetnek el; s pedig éppen, ha az valaha megtörténik, s a nők azon kiváltságoktól megfosztatnak, amelyeket azért élveznek, mert őket gyöngébbeknek tartjuk, csak aznap kezdődnék elnyomásuk." - írja Eötvös.
Ma már látható, a leírtak tanulságait csupán nőtársaink szívlelték meg igazán. Tapasztalhatjuk is a mindennapokban, mint törekszenek asszonyaink következetesen oly módon egyenlő elbánást elérni a férfiakkal, hogy közben a nemüknek szóló előjogokat is eredményesen megtarthassák. Tegyék csak szívükre... [folytatódik]

Egy gondolat a férfias és nőies tulajdonságokról. Amiből persze rengeteg van: a férfiak aktívabbak, kezdeményezőbbek, kalandvágyóbbak - a nők kiszámíthatóbbak, kiegyensúlyozottabbak, érzelmesebbek. És még számtalan különbséget lehetne felsorolni, amik így rendjén is vannak.

Ami viszont kevésbé van rendjén, az az elvárások. Nekem többször volt már ilyen érzésem, főleg lányokkal kapcsolatban (persze lehet, hogy ez fordítva is igaz, csak én kevésbé tudok róla:-). Szóval millió ilyesmit hallottam, tapasztaltam már: "csak azért is megvárom, amíg a férfi kezdeményez", "nem fogom megadni csak úgy a telefonszámomat", "a férfi hódítson meg", "a férfi mindig erős", és se vége se hossza ezeknek az elvárásoknak. Én ezeket a pokolba kívánom mind!!! Mert lehet, hogy van valami közük ahhoz, ahogy a dolgoknak lennie kéne - de ezeket mint elvárásokat megfogalmazva mind azt fejezik ki a másiknak (a férfinak történetesen): "Nem érdekel, ki vagy, mit gondolsz, hogyan érzel - az számít, hogy hasonlítasz-e az előre elkészített ideális férfi fantomképére vagy nem."

Szóval szerintem jó, hogy van egy csomó különbség férfi és nő között, és hogy megvannak a tipikus szerepek is, de ezen túl szerintem az elvárásokat, sablonokat ki kellene dobni a szemétbe, és mindig azt csinálni, mondani, amit éppen szeretnénk.