Minap valaki számonkérte rajtam, ugyan, minek ez a sok idézet erre az oldalra. Tényleg, minek is?
Az idézetekben rátalálok a saját gondolataimra,s élvezem, hogy mások sokkal szebben, érthetőbben, szemléletesebben mondják el azt, amit én csak dadogni tudok. S hiba ez? Szégyenkeznem kellene emiatt?
Azt még álmomban sem gondoltam, hogy mindez ellenszenvet, heves érzelmet, gyűlöletet kelt bárkiben is.
Vannak,akik szeretnek. Miért? Ha nehezen is, ezt a kérdést meg tudom válaszolni. A győlölet okát és célját nehezebben tudom megfejteni.

"Ha gyűlölsz, az egód kiteljesedik. Az ego csak akkor létezhet, ha gyűlöl, mert a gyűlölet által felsőbbrendűnek érzed magad, a gyűlöletben elszigetelődsz, a gyűlölet meghatároz. A gyűlöletben egy bizonyos identitásra teszel szert. A szeretetben az egónak el kell tűnnie. Ha szeretsz, nem vagy többé elszigetelt: a szeretet segít feloldódni másokban. A szeretet találkozás, egyesülés. Ha túlságosan ragaszkodsz az egódhoz, akkor a gyűlölet könnyű, a szeretet pedig a legnehezebb dolog. Légy óvatos, éber: a gyűlölet az ego árnyéka. A szeretethez nagy bátorságra van szükség. Nagy bátorságra van szükség hozzá,mert az ego feláldozásával jár. Csak azok képesek szeretni, akik készen állnak arra, hogy senkivé váljanak."
Osho

Nagyon sok kérdésem lenne magamtól és a világtól, de most:

“Nem jönnek a szavak, minden gondolat belefullad egy másikban.
Nincs egy értelmes mondat, csak darabok.
Mintha csak különböző könyvekből kitépett lapok lennének,
de egyik történet sem kapcsolódik a másikhoz.
Semmi nem kerek egész.
Minden történetből csak egy darab van meg, talán épp a legfájóbb,
talán épp a legboldogabb vagy csak egy átlagos jelenet.
Azt hiszem FELADTAM!
Feladtam, hogy a dolgok értelmét keressem.
A kérdésekre nincsenek válaszok.”
/pici-r/

És ezt érzem sokszor főleg olyankor, amikor olyan emberrel beszélek aki nagyon fontos nekem.
A kérdéseimre válasz csak akkor kaphatok, ha megértem rá, én így gondolom.
Vagy tényleg soha nem lesznek válaszok...

Planck, a világhírű fizikus megkísélte a piszok fogalmának természettudományos meghatározását. Erre az eredményre jutott: Piszok minden, ami nincsen a maga helyén! Vagyis a homok a sivatagban nem piszok, de a salátán igen. A vaj a kenyéren nem piszok, de a nadrágon igen. stb.
Mindez talán a szellemi-erkölcsi világra is vonatkoztatható. Piszok, vagyis rossz minden imádat, leborulás, ami nincs a helyén. Rossz minden szó, ami akkor hangzik el, amikor csendben kéne lenni. Rossz minden cselekedet, aminek nem jött el az ideje.
Létezik vagy nem, a misztikusok szerint a Gonosz jelen van életünkben és halálunkban. A középkori szerzetesi ima viszont figyelmeztet egy nagyon fontos dologra:
"Ne gondoljátok szerelmetes feleim, hogy a sátán kívülről közeledik felénk, és mi azt mondhatjuk neki: Apage! Távozz! Mert a sátán mibennünk lakik, és mi nem tehetünk ellene semmi mást, minthogy jó szorosan megöleljük."
/ Popper Péter: Lelkek és göröngyök Jól látjuk egymást? /

Az érzelmi ellentmondások kínjai

/Részlet Popper Péter Lelkek és göröngyök című könyvéből 207-208. oldal, Saxum Bt. 2005/

A Teremtés a dolgok szétválasztásából áll. Az Úr elválasztotta a fényt a sötétségtől, a szárazat a vizektől, az Ég alatt lévő vizeket az Ég felett lévő vizektől, a nappalt az éjszakától. Elválasztotta a férfit a nőtől, a jót a rossztól, a tejes ételt a húsostól, a növényi rostokból készült fonalat az állati szőrzetből készült fonaltól.
Elválasztotta az ünnepet és a hétköznapoktól a szentet a profántól, az igazat a hamistól, sőt a szexuális élet helyes folytatásának módját a helytelen lehetőségektől. A világ kettősségében fogalmazódott meg: anyag és szellem, lét és tudat, test és lélek. Isten és Sátán, Állam és Egyház, Üdvözülés és Kárhozat.
Ebben a felfogásban az ember drámai lény, mert egyrészt benne, másrészt érte állandó küzdelem folyik: a kettősségek mindegyik oldala győzni akar a másik felett. Szeress vagy gyűlölj, vagy legyél közömbös.
Ám az emberi lélek távolról sem ilyen egyértelmű: Ellentétes tulajdonságok, vágyak, igények kavarognak benne.
Biztonságot akar, no de kalandokra is vágyik. Hűséget és változatosságot, tisztességet és rengeteg pénzt, hitet és bűntudat nélküliséget egyszerre. Nagyszerű anya és végzet asszonya akar lenni egyidejűleg. Tudós és politikus, polgár és kalandor ideáljai egyaránt csábítják. Így hát személyisége folyamatosságának megőrzése érdekében nem tehet mást, mint hogy megpróbálja egyértelművé hazudni magát, s elfojtásokkal védekezik a sokféle vágy csábítása ellen. Ezért neurotikus az európai kultúrkör társadalma. Ezért érezhető mindig némi depresszív hangulat az úgynevezett magaskultúrákban Rengeteg ösztön és vágykielégítésről kell lemondania annak, aki a modern civilizációkban beilleszkedetten akar élni.
Avagy járhat a devianciák, az antiszocialitás, az önmaga előli menekülés útján, alkohol, drog, pszichoszomatikus betegség, öngyilkosság. Az "én" behelyettesítése a "mi"-vel szélsőséges csoportokhoz... [folytatódik]

„Az ég igazságos, mert kéjeinkből
csinál bennünket ostorozni eszközt.“

(Edgar Edmundhoz Shakespeare Lear királyában


Mea culpa azér' is, mer' má' 2 ezredéve is +mondatott: Értékes dolgokat, gyöngyöket disznók s kutyák elé szórni kár s veszélyes. (Vö. Mt. 7,6 - érdemes utánanézni az utalásoknak is.


St. George: s Zeitgedicht - A kor verse (ford. Elekfi L.

Mint lelkiismeret s kiáltó szózat
Nyomúlok át kedvetlenségteken:
"Most úr az aljas, +haltak a jók:
A hit elúszott, szeretet kiszáradt.
Hagynánk el ezt a rothadozó bált!"
Hadd tartsak fákyát itt, ahol korunk
Romlása rág, amit ti hoztatok
A felhevült érzékkel, mállott szívvel.

Úgy fordultatok, hogy ne lássatok
Szépet, Nagyot, és mondjátok: nincs iyen.
..
/stb.: foytatód., de én inkább nem pötyögöm tovább,
neh. zavarjak - fecsegésnek tűnjék a csýp uraknak/

Ich euch gewissen . ich euch stimme dringe
Durch euren unmut der verwirft und flucht:
> Nur niedre herrschen noch . die edlen starben:
Verschwemmt ist glaube und verdorrt ist liebe.
Wie flüchten wir aus dem verwesten ball?<
Lasst euch die fackel halten wo verderben
Der zeit uns zehrt . wo ihr es schafft durch eigne
Erhizte sinne und zersplissnes herz.

Ihr wandet so das haupt bis ihr die Schönen
Die Grossen nicht mehr saht - um sie zu leugnen
..
/usw., Tandori isch lefordietaa


mikor nem mondtam - és eltávolodtunk

békéltess meg minket test
léleknek eszköze
nehéz viselni terhét
ölelése otthonod
lélek
testnek őrzője

vakmerőség
egymás szemébe nézni
a kéz útja a kézhez
archoz, ajakhoz, ágyékhoz
lélekből ered a szó
száj formálja, fogak és levegő
sértés és fájdalom
segíts most
érintés
+értés
alázat

"Lelkem a barátom!"

Akiben ez az élmény felvillant, soha nincs egyedül. Van, akire számíthat, ha bajban van. Társa van akkor is, ha egy barlangban él. Behunyja a szemét, vagy még az se kell: nyitott szemmel is tudja, hogy barátja van, akivel boldogan él.
És ami a legfontosabb: jóban-rosszban vele marad.
Akiben ez a gondolat nem villant föl, még akkor is egyedül marad, ha öt felesége és nyolc férje volt, ha tíz gyermeke és hatvan unokája veszi körül.
Ha nincs igazi szeretet- ami önmagam szeretetén alapul- minden közösség teher számunkra, fárasztó kötelesség.
Ha valakinek valódi "én-éménye" nincs, annak önszeretetről beszélni félrevezető és kimondottan veszélyes, mert azt hiszi, hogy ez az egónak az önmagára visszahajló , öndédelgető, önünneplő, önsajnáló tulajdonságát jelenti.
S. Freud ezt a fajta kóros önimádatot, " nárcizmusnak" nevezte.
Nincs kátékonyabb, mint amikor az egónk önmagát imádja. Amikor megreked egy olyan állapotban, ami kisgyermekkorban még teljesen jogos, hogy a világ értem van, az anyukám azért hordja magán a két mellét, hogy én szopjak belőlük, s egyáltalán az anyukám, az apukám azért van rendszeresítve a világon, hogy nekem jó legyen.
Egy felpuffadt egót arra biztatni, hogy imádja még jobban önmagát, egyen még több cukrot, legyen még szerelmesebb énjébe, szerezzen még több szolgát, birtokot, szeretőt, pénzt és embereket, akik szüntelenül szolgálják és csodálják, a legnagyobb vétek.
Ez nem önszeretet, hanem önimádat.
A narcisztikus embernek a lelke nem a barátja. Önmagával a lehető legrosszabb viszonyban van. Azért tartja magát szüntelenül aktivitásban, azért beszél, beszél, és nem hallgat meg soha senkit, hogy ne kelljen a lelkébe néznie s elkerülje a csend pillanatában felbukkanó dermesztő érzést, hogy a lelke zűrzavaros, s az élete alapvetően boldogtalan.
A depreszió mindig ott ólálkodik a az önimádó ember körül, és azonnal lecsap rá, ha egy pillanatra megáll, vagy vesztes szériába kerül.
Maga a depresszió nem egyéb, mint... [folytatódik]

A költők használnak gyakran hasonlatokat verseikben. És valóban...: én is találtam egy meghökkentő hasonlatot a szerelem késdésében.
Párválasztás. Olyan mint a melo. Keresel egy munkahelyet mely elvárásaidnak, igényeidnek megfelelnek (= szétnézel az utcán, szórakozóhelyen, boltban és megállapítod...ő és ő tetszik, vele megismerkednél), elmész állásinterjúkra, a legjobbat adod, hogy felvegyenek (= randik, mikor megismered a másikat, és kölcsönösen dönthettek arről, vajon akarjátok-e a folytatást, ilyenre vágytatok-e). Majd ha úgy dönt mindkét fél, hogy azt kapná amit szeretne, belevágnak. 3 hónapos próbaidő, ismekedés, tanulás, megfelelés...és a kiteljesülés, persze csak akkor, ha mindenki igy szeretné....
És következik a második fejezet:
Mivel az ember egész életében tanul, térjünk vissza kicsit az iskolához. Tanulás, a megtanultak alkalmazása és a vizsgák. Egy kapcsolatban sokat kell alkalmazkodni, igazodni, talán változni is. Egy igazi szerelemben az ember képes lemondani dolgokról, vagy épp megtanulni azért, hogy a másikat boldogabbá tegye. Ennek persze kölcsönösnek kell lennie, és határokon belül kell történnie, hisz nem aza cél hogy teljes mértékben megváltozzunk, hanem hogy kihozzák belőlünk a legjobbat. Észre kell venni, hogy ezek a dolgok nem terhesek, hisz a másik csak jót akar nekünk, és azért is vagyunk vele, mert bízunk benne, és kiegészítjük egymást. Egy saját példát mondok. 4 év alatt alkultam. Rámutattak a hibáimra, amit először morcosan, de megpróbáltam kijavitani, megváltoztatni, ez előrevitte a kapcsolatunkat. Minden nap egy vizsga, melyben helyt kell állnunk, mint az iskolában, mint a szerelemben. Az, hogy vége lett, egy bukásnak felelt meg. Valamit nem jól tanultunk meg a másikból és nem jól alkalmaztunk. Rossz egyenlet, hibás képlet, de persze mindig ott van a pótvizsga, az újratanulás lehetősége, annak függvényében ki mennyire és meddig érzi az értelmét a próbáknak.
Sokat tanultam, és örülök, hogy a birtokomban van ez a tudás. Ami viszont baj... [folytatódik]

Catullus epigrammája Devecseri Gábor fordításában:

„Odi et amo. Quare id faciam fortasse requiris.
Nescio, sed fieri sentio, et excrucior.

Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, miért teszem én ezt.
Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín."

(Mások is lefordították.)

Megoldást nem tudok. Ez a kettősség - úgy tűnik - az emberlét jellemzője.
Találtam egy könyvet Kekes Johntól A gonoszság gyökereiről (Attraktor, Máriabesnyő - Gödöllő, 2oo7).
Ha időnk lesz rá elolvasni, tán választ is kaphatunk a fönti kérdésre.

"A gonosz szenvedéyeket az váltja ki, h. a gonosztevő az áldozatban oy embert lát, ki veszéyezteti az életét értelmessé tevő, v. 'zt ígérő, identitásának s pszichikai biztonságának forrását jelentő eszményt. A túlzás és a rosszindulat abból a szenvedéyből fakad, me'yel azt védelmezik, ami életükbe' a lgfontosb.. A hamisítás vastag rétegi választják el a tényeket s a gonosztevők értelmezésit." (uo. 129. old.

'A hatalomvágy.. a szeméyiség Én-képibül lép elő, mivelh. a transcendens kapcsolati +zavarodtak.'
/Miklóssy E. Várkonyi Nándort ösmertetve a "Túl a tornyon.."-ba' - Széphalm, '1, 248-9. old.

E három megfoghatatlan előttem; és e négy dolgot nem tudom:
A keselyűnek útját az égen,
a kígyónak haladását a kősziklán, a hajónak nyomát a tengeren, és a férfiúnak útját a leányzóval./Példabeszédek/
S ki tudja a választ?

lehetetlen kérdés és felelet

- Elhiszed, hogy a
szeksz csak
magadévá tett
money-
puláció?
- Persze, hogy
nem.
Ez nem -
i kérdés, nem úgy
mint a
όμώ(ι)ούσιόν.

(A bizánci keresztények véres vitája Jézus természetéről
- homo(i)uszion = egy- vagy hasonló lényegű,
azonos Jézus az Atyával vagy csak hasonló hozzá?

> Sétáltam a folyóparton szikrázó napsütésben,csendre nyugalomra vágytam..Sokan voltak a parton.Egy fiatalokból álló csoportra lettem figyelmes.Közelebb mentem s láttam valami tiltott dolgot csinálnak.Drogoznak/fényes nappal ebédidő után/Beszélgetni kezdtem velük,próbáltam megtudni a miértet??Ők.......... csak egy slukk hogy jobban érezzék Magukat,olyankor olyan boldogok,semmi nem tudja felmérgelni Őket,sőt kedvesek lesznek.Nem gond mondják csak egy slukk..S azután kérdem jön a Speed??Hát néha discoban,mert oda is kell hogy pörögjenek.S megtudtok állni vagy mi lesz a következő??Áh mosolyogtak ez csak buli!!Próbáltam észérveket felsorolni,de hiába mosolyogtak ,nem !tovább nem mennek!De félek hogy igen,s ez valahol a mi hibánk is!!!

Vajon tanulunk saját hibáinkból? Vajon miért történnek dolgok akkor és úgy ahogy történnek? Muszály hinnünk nekik? És ha én nem hiszek benne?? Ha nem akarok?
Ki mondja azt hogyha valamit elrontottál, nem próbálhatod meg újra?Nem szeretheted újra?Egy elrontott dolgozat, újra megtanulom a leckét és sikerülni fog.... Ismerem a cola ízét, annyi fajta van, mégis az elsőt szeretem! Hány fajta sportot kiprobáltunk már? Vagy üdülővárost? Mért van mégis, hogy oda megyünk vissza amit a legjobban szerettünk??!!
Egy gyerek biciklizni tanul. Fél egyedül, mégis azt kéri, engedjék el. Nem tudja milyen ha nincs mellette senki akit szeret, aki vigyáz rá. Aztán mikor először elesik, és fáj, talán azért is feláll, mert nem akarja gyengének mutatni magát.Nem akar visszanézni. De mikor meglátja mennyire szüksége is van a támogató kézre, a hiány egyre csak nő, a fájdalom is...És így látja csak meg mit veszthet/mit vesztett, mikor elengedte azt, aki mindig mellette állt!!
Miért engedjük el a másikat oly könnyen? Miért nem tudunk megbocsájtani? Miért vagyunk gyengék visszanézni, és azt mondani:kellessz!! Miért nem merünk magunkba nézni, és engedni annak, amit valójában érzünk? Miért felejtünk oly könnyedén?? Miért??

Miért menekül az ember önmaga elől? Ez szerintem az egyik legfontosabb kérdés a világban...

Sok kérdés felvetődik az emberben nap mint nap, amelyeket igyekszik olykor nagy ívben kikerűlni. Amikor néha csak egy perc az élet, ami már lehet, hogy összeégett, de ki kellene mászni a tűzből. Sokat gondolkodom azon, persze akkor már ami kor nem kellene, elvégzi az ember a napi munkáját, s le akarja dombni a táskáját, és kiborúl belőle minden, de úgy al a natur. Nem érdekes. Visszük a cuccot magunkkal. Amikor kidőlnek a papírok, a lomok, vissza akarja rakni őket az ember, aztán, egykét papírdarabra ránéz, forgatja a kezében a fecnit, mit is írt rá, aztán rájövök, mit kell a táskába visszapakolni. Lehet, hogy olyan cetlit kell visszaraknom, akinek a szíve, lelke megőrzendő, tehát ne poottyanjon csak ki úgy. Foglalkoztat engem egy gondolat, úgymondván régesrég. Sok gondolatot, érzelmet adtam már levelező társaimnak, igen sokat is kaptam tőlük vissza kérés nélkűl, de nem is erről szól a mese. Azon gondolkodom, hogy a Palackon keresztűl annyi, de annyi értelmes, mély gondolkádűsú emberrel sikerült kicserélni már a gondolataimat.Mind, mind igazán értékes emberek, iagzi lelkek, csak kevesen mernek, tudnak beszélni magukról de aztán amikor igen, amikor beindúlnak a dolgok, jönnek stopőok. Amint tudom, életükben, akpcslatokban. Azon gondolkodom miért. A mikértekre kell, hogy legyen válasz, hiszen annyi szeretet él az emberben!
Olykor azon gondolkodom Isten lába előtt üldögélve, hogy mi is lehet az oka annak, hogy olykor nehezen találjuk meg egymást. Azon gondolkodom még, mi lehet az oka annak, mikor a gondolatcserék útján megtaláljuk egymást, a többiek mitől riadnak meg, s tünnek el a messzességbe. Ha Írtok, s beszélgettek egymással, érezzétek át annak jelentőségét mélyen, megriadni meglehet, háttérbe vonulni nem szabad. Miért is ártunk mi önmagunknak? Ki tudja, emberi természet. Persze kivételek mindig vannak. Gondolkodtam azokon az embereken is, akik a soraimat elolvasták, mert nem hiába írnak ide. Ki kell nyújtani a kezeket, nem nehéz, minden lehet! A gondolataink a... [folytatódik]

Az foglalkoztat mostanában,hogy elmegyek önkéntesnek!
Semmi más célom nem tudott még kialakulni, mert itthon nem találom még a helyem. Ebben a keresésben szívesen veszem bárki tanácsát, aki olyan társaságot, vagy csoportot tud ajánlani, ami önkéntességgel foglalkozik és remélhetőleg nem adnak el rabszolgának!Nagyon valószínű, hogy álmom, Afrika előszörre nem jön össze, hisz ahhoz tapasztalat és aktív előélet kell. Bárki gondolatának örülök, és köszi!

Most éppen azon gondolkozom elég erősen, hogy egyes emberek milyenek. Azon voltak velem kapcsolatban felháborodva, hogy állítólag milyen beszűkült, és konzervatív a gondolkodásom, továbbá maradi vagyok. Arról volt szó, hogy én nem nevezem azt művészetnek, ha bizonyos szakrális szimbólumokat megszentségtelenítve leöntenek festékkel, netán lehányják, és rámondják az illető alkotók, hogy ez művészet. Mert ez - a fentebb említett emberek szerint - tök "cool" dolog, és mindenkinek joga van azt kifejezni, amit akar. "Namármost" épp ezek az emberek tartoznak azon egyedek közé, akiket előszeretettel megferőzött a "RETRO" divata, szellemisége, és pl. Che Guevara-s (asse' tudják pontosan ki volt ő), CCCP-s, és Lenines feliratú pólókat hordozgatnak magukon, mert az milyen jópofa alter dolog. Nem értem én, akkor, hogy ki a maradi, és kit befolyásolnak divatok itt ... Meg fogom alakítani bíz' Isten, az "ANTERO" divatot, és az is nagyon "cool" lesz! ;)

Mikor lesz már szebb világ?

Képzeljünk el pármillió évet... Talán ismét egy mese! :)
Volt egy kor...nem volt bánat, boldogságban, szeretetben éltek az emberek és a természet.
Aztán jöttek a gondok, a makacsság, a bánat... a bűnök...
És minden felborult.
A hibák,hibákra halmozódtak...az emberek sodródtak el emberi mivoltuktól. Bezárták a szívüket a külvilág elől.
Ebbe a korba születtünk.
Senki nem szeret senkit és semmit. Nem becsülik az emberek ezt az életnek nevezett valamit. S gyermekeiknek is ezt adják tovább....ezt a semmit, ezt a rohanást.

Én HISZEK abban, hogy amikor felnő az én nemzedékem, akik mind mind ebbe a rosszba születtek, nem fogják elfelejteni, és az ő gyermekeiket már teljesen máshogy fogják nevelni.
Nevelni fogják a jóra, a szépre, a szeretre..mindarra,amit mi nagy nehezen megpróbáltunk kiharcolni magunknak.
Lesz egy új és szép világ, ahol ismét az "igazi értékek" lesznek a mérvadók.

Persze emberek vagyunk...ez úgysem lesz jó, és megint jönnek a hibák..Ez egy örök körforgás,sosem lesz vége...

De el fog jönni...el KELL jönnie ismét a boldogságnak! Mert hinni kell benne...
Nem felejthetitek el a sok rosszat...VÁLTOZTATNI KELL!
Ez a LÉLEK ÉS A SZIVEK FORRADALMA!
Törődjetek kicsit másokkal!
Meg fogja érni....

Ha lenne egy tündér és lehetne egy kívánságom nem szépséget,egészséget, boldog életet kívánnék...csupán annyit,hogy nyíljon ki végre az emberek szeme és tanuljanak meg vele látni!


Hogy utat tudjanak csinálni egy szebb világnak!!

Nem is olyan régen olvastam egy újságcikket, amiben az állt: a nagy befektetők azért nem ruháznak be a Tiszántúlon (főleg Debrecenben és környékén), mert szerintük ott nincs megfelelően képzett munkaerő. Már csak a tisztábban látás kedvéért: van egyetem, nem is akármilyen és nem is egy ebben a régióban, értelmes emberek pedig nem kizárólg Budapesten és a környékén élnek!!!!

Olyan sokan vagyunk, akik itthon szeretnénk maradni, itt szeretnénk tenni valamit a szülőföldünkért, azokért az emberekért, akik közt felnőttünk, akik segítettek felnőni! Ha csak a Dunántúlt fejlesztik, mi lesz az Alföld, a Zemplén, a Nyírség értékeivel? Mi lesz velünk...?

Sok dologgal tisztaban vagyunk annyi tanitomesterunk lehetne az eletben ,ha egy kicsit is felretennek makacssagunkat. Sok kis apro jel utalo lehetne mert csak egymasra tudunk gyanakodni rosszat sejtöen...??? Miert kell elkövetnunk mindig ugyanazokat a hibakat amit mar az öseink is elkövettek annak idejen es mar magunk is....

Engem sok dolog foglalkoztat napjaim 70%-at gondolatok közepette elem meg. Az egyik dolog amire tul surun gondolok, hogy az emberek miert csak unnepoekkor es egyes nagybetukkel kiemelt napok alkalmaval tudnak emlekezni es törödni a szerettukkel, hozzzatartozoikkal pedig"naptar nelkul" is sokszor lehetne reszunk "karacsonyban" ha egy kicsit is masra is figyelnek. Sajnos a penz es a hatalomvagy sok kis vagyat es erzest eltompit az emberekben...