Az összes üzenet időrendben

Egy kapcsolat (lehet az bármilyen) akkor jó, ha jól érezzük magunkat benne. Erre nincs séma. Mindenkinek más és más az igénye erre nézve, bár vannak elfogadott paraméterek. Mi, a nagy átlag, egy érdekes, szubjektív szűrőn nézve látjuk mások kapcsolatát, így aztán előfordul, hogy vagy elítéljük, vagy esetleg irigyeljük azt. De ki értheti a benne lévőket, ki érezheti, amit ők?! Van,akinek a jó kapcsolat kimerül abban, hogy nincsenek viták, nem verekednek, csend van otthon. Van aki a zajos, tányércsörömpölős, esetleg együtt söröző kapcsolatban éli meg a harmóniát.
Azután egészen mást jelent egy "jó kapcsolat" a szerelem kezdetén, és megint mást 20-30 év múlva, holott az még mindig jó kapcsolat.
De hogy számomra mi a jó kapcsolat alapja?
A passzolás. Mint a puzzle. A színek eltérhetnek, de a formák nem! Tehát nem egyformák, csupán összeillők. Ez nem függ se kortól, se szexuális beállítottságtól, se társadalombeli különbségtől. Ha nem összeillők, akkor keresgetik a miérteket, és rendszerint találnak is.
Az igazán nagy bravúr a felismerés lenne. Megtalálni azt a bizonyos igazit! Ez az élet talán egyik legnehezebb dolga.
Bár az is lehet, hogy mi emberek, csak a szerelem megélésére vagyunk kalibrálva a gyermeknemzés érdekében. Az meg hogy utána sem akarunk az érzéstől megválni, az belefér a mi önzésünkbe. Így szinte árulásnak érezzük, ha valahogy mégsem tartós...(ez hülyeség, felejtsétek el! Csak jár az agyam. Bár a Palack erre való!)

Hogy miben hiszek, mi visz előre? Ez egy nagyszerű kérdés! Az ember úgy érzi, ez a világ legegyszerűbb, legostobább kérdése, de aztán elgondolkozik: Valóban, hogy is van ez?
Mert akinek nem a vallás a "Hit", az bajban van, annak nem egyszerű a válasz. Nem tudja egyszerűen elintézni az Istenbe vetett bizalommal. Valószínűleg Ők sokkal szerencsésebbek, stabilabbak.
Én bizony mindig kicsit másban hiszek. Olyan vagyok, mint a nád. Ha bátorításra szorulok, akkor elhiszek minden pozitív gondolatot, és hiszek abban a személyben, aki utat próbál mutatni. Hiszek a tapasztalatában, bölcsességében. Ha véghez vittem valamit, azt mondom: -persze, hisz' hittem magamban!
De igazán ebben a gyönyörű kuszaságban hiszek, magában az életben! Hiszem, hogy minden jó valamire, még a hitetlenség is. Egyetlen egy reggel sem kelünk hiába, egyetlen szavunk, tettünk, sőt,gondolatunk sem hiábavaló, mert valami érdekes módon, de ezek által kapcsolódunk össze mi,emberek. Ezek a láthatatlan és felfoghatatlan szálak, amik összekötnek, s ezek amik erősek. Én ebben az erőben hiszek.

En egy sajat megallapitasom szerint pesszimista realista vagyok elhanyagolt kinezettel es rettenetesn durva jellemel es ehhez meg hozza jon hogy eszre sem veszem magam. Onelegult vagyok megaloman es zsugori is es melysegesen lenezek mindenkit. Persze mint mindenki en is a megerto partnerre vagyom de jelen tulajdonsagaim miatt eleg nehez ilyesfele tagra lelnem. Amugy szeretem a filmneket a zenet ja es a kepregenyeket bar igaz 10 eves korom ota nem olvastam de ettol meg szerethetem nem? Roviden ennyi!

Nehezen tudom megfogalmazni azt, amit magam sem értek. Igaz, hogy ebben a témában inkább azok írnak, akik veszteséget szenvedtek, én viszont okoztam!
Nagyon, nagyon sajnálom! Nem könnyű ez az érzés! Nagyon hiányzik, mert jó barát is volt.
Azt sem értem, hogy sodródtunk egymás mellé, azt sem,mi tartott össze két különböző embert, azt pedig végképp nem, hogy miért vált egyszer csak köddé, tört szinte hangtalanul apró darabokra az, ami fontos volt. Miért változunk? Miért ununk rá dolgokra és keresünk mindig újat, amit ismét megunhatunk? Miért keresünk hibákat, s ha nincs, miért kreálunk? Bántunk embereket, hibáztatunk, a tökéleteset akarjuk. De olyan nincs! Legfeljebb ideig-óráig.
Elhagyunk, igaz kételkedünk, hogy jól tettük-e, de kitartunk a döntés mellett.
Aztán szép lassan valóban elhal az érzés, ami az ész ellenére ott motoszkál a szívben. És mi hagyjuk.....
Jól működünk?

Üdvözlet "Palack-tagok"!

Amit tudunk, azt tudjuk, tehát nem kell elképzelni, mert ismert, tudott dologról van szó. Amit nem tudunk, nem ismerünk, nos azt kell elképzelni!
Ezért tartja Einstein sokkal fontosabbnak a képzeletet.
Gondolom Ő maga is határtalan képzelőerejét használta mielőtt hatalmas tudását megszerezte.
Míly sokszor használja még anyanyelvünk is a következőt:
...."még elképzelni sem tudom".... vagy ......"számomra/számára ez/az elképzelhetetlen"....
Mai tudásunk szerint az ember az egyetlen aki képzelőerővel bír. Tudással rendelkezhet egy kutya stb. is. A kutya képzelete, hogy van, vagy nincs ember előtt még rejtett "titok". Csak elképzelhetjük, hogy a kutyának nincs képzelőereje, de bizonyosan nem tudhatjuk azt.

Kellemes 7-végét, derűt, harmóniát mindenkinek!

Én akkor éreztem magam igazán boldognak mikór szerelmes voltam egy lányba. Mindent másképp láttam attól a perctők kezdve. Türelmesebb voltam, úgy éreztem hogy át tudnám ölelni az egész világot,gyönyörköttem mindenben. Megszált a szeretet és ekkor éreztem azt hogy igazán van értelme az életemnek.

Kiskorom óta hiszek istenben és úgy érzem közel is áll hozzám. Most hogy telnek múlnak az évek. egyre jobban látom azt, hogy mennyire fontos a hit, a pontos ismeret és a szeretet a mindennapi életben. Az ember nem is gondolná azt, hogy mennyire másképp szemléli a világot az, aki tudatában van isten létezésének, és mennyi titok tárul az elé, aki egyszer elindul az egyenes úton. Kívánom mindenkinek hogy megismerje ezeket a titkokat, mert ezek a dolgok teljesen átformálják szeméjiségünket, látásmódunkat, ami által boldogabbak, kiegyensújozottabbak leszünk. Felismertem azt hogy mennyire hiábavaló dolgok az e világi tevékenységek. És azt is felismertem hogy mennyivel más lessz az élet az új ég és az új főld alatt. Arról a napokról így ír a BIBLIA. Gyönyőrűség lessz minden perc. Gondolkozz el ezen és lépj az egyenes útra hogy ne szalassz el olyan dolgot amire minden ember vágyik a szive mélyén.

Sziasztok!

Szerintem szép és igaz is. Már csak azt kéne valahogyan elintézni, hogy a képzeletünket és a tudásunkat is képesek legyünk jól használni.
Nem tanítjuk az iskolában! Sajnos.
(Igaz, sok más fontos dolgot sem. Pedig végtelen a lehetőség.)

üdv, Artemisz

Galahad (50,F)
Feladva: 2005. 08. 24.

Nagyon sok oldala van az egyedüllétnek, van amikor pokollá, a legsúlyosabb magánnyá válik, amely oly hirtelen jön, mint egy nem várt betegség, egy természeti csapás. De a legfájdalmasabb benne az, amikor mellé szegődik a csalódás és az ember élő halottá válik hirtelen. Ilyenkor könnyű elveszítene a másik emberbe, a világba vetett hitet! Ilyenkor csak az ég felé emelhetjük a tekintetünket. Ilyenkor, mintha minden összeesküdne ellenünk, ilyenkor mintha minden támadóan lépne fel velünk szemben. Nem látni az alagút végén a fényt, az élet útján pedig nem vár senki Az órák, a napok súlyosan múlnak, miközben tenned kell a dolgodat, mert még a szíved működik, s az elméd sem borúlt el.A magány akkor elviselhetetlen, amikor egy hirtelen jött, feldolgozhatatlan csalódással jár.Mert szinte mindörökre elhagyottnak érzed magad, semmiben nincs melletted senki, s ekkor már önmagadat is nehezen viseled. A gyász is fájdalommal jár, de az idő múlása megoldást hozz rá, de vannak mástermészetű veszteségek is. Egyik percben még semmi baj, süt a nap, a másikban már meztelenűl állunk, kitéve az elhagyatottság fehérvakságának. Mondjátok meg, ilyenkor hol van a remény? Pedig az hal meg utoljára.

Hello Mindenkinek!

Igen, ez valóban így igaz (véleményem szerint). (Legfeljebb vitatkozgatunk e témában).
Képzelet nélkül nincs tudás (az előbbi az Ok, az utóbbi "csak" okozat") Képzelet = Gondolat = Tudás!
Nos????

Üdv: "A vitatkozó"

Tegyük fel, hogy volt egyszer egy méhkirálynő. A méhkirálynőnek sok sok alattvalója volt, akik tették a dolgukat a kaptár érdekében, és minden nap keményen megdolgoztak a mézért, nevelték a királynő utódjait, és sokszor meghaltak érte, ha úgy hozta a sors.
Nem éltek sokáig, csak perclények voltak a királynőhöz képest, aki hosszú, hosszú élettel rendelkezett. Minden tavasszal sokasodva bújtak elő a kaptár mélyéről, és elindultak hogy a sokezer éve változatlan életüket folytathassák.
A mézet, melyet összeszedtek, arra használták fel, hogy a királynő tovább éljen, és utódoknak adjon életet, akik majd, akár elődeik, kirepülnek, és mézet szereznek, hogy újabb utódokat szülhessen a királynő, akik majd... És ez így ment tovább, és tovább.
Lassan, a kaptárban elterjedt egy történet, egy másik bojról. Állítólag volt ott egy méh, aki ezt mondta:
"Nem értem, minek gyűjtjük a mézet." Odament a királynőhöz, hogy megkérdezze. A királynőhöz persze nem lehetett csak úgy odamenni, csak messziről lehetett vele beszélni, olyan messziről, hogy a méh alig hallotta a királynő duruzsolását. A méh mindenesetre elment a királynő színe elé, hogy feltegye e kérdést.
"Hogy a kaptár életben maradjon."- válaszolta a királynő egyik őre, aki tolmácsolta a messzi duruzsolást.
"De mi mindíg csak gyűjtjük a mézet, és meghalunk. A királynő tudja, milyen sokáig élni, mi nem. Mi csak hozzuk az új cseppeket, és ő megeszi a nagy részét. Mi miért nem élhetünk sokáig mint ő?"
"Mert mi részei vagyunk a körforgásnak, és csak eddig élhetünk. Csekély tudásunkkal úgyse lennénk képesek megérteni a Királynő motivációit, hisz mi egyszerű méhek vagyunk."- válaszolta egy másik méh, aki jobban hallotta a királynő duruzsolását.
"Mit tud a királynő arról, milyen odakinnt gyűjteni a mézet? Milyen veszélyekkel nézünk szembe, és hogy milyen érzés tudni, ha én ölök, meghalok magam is? Mit tud a méh- létről egy messze duruzsoló lény?"
"A Királynőnek nem kell ismernie ezeket a dolgokat. Neked sem kell ilyeneken gondolkodni... [folytatódik]

58 eves,hazassagban elo,ket felnott gyermek edesanyja vagyok,foglalkozasom konyvelo,egyeni vallalkozokent dolgozom,Nagyvaradon elek,szeretek az interneten bongeszni,amellett sok mas dologra nyitott vagyok,szivesen leveleznek hozzam korban es erdeklodesi korben hasonlo novel.

Van néhány kedvencem. Ami különösen megfogott, az Az Északi-sarkkör szerelmesei. Eddig kb. négyszer láttam, és szerintem még mindig tudna újat mondani. Mert olyan nehezen fogható meg...ami a legmarkánsabban benne van, az a VÉLETLEN. Meg a sorsszerű összetalálkozások. Meg az Északi-sarkkör rejtélyes vidéke, ahol minden nyugodt és csendes, de mégis sorsdöntő dolgok történnek ott az emberrel. A múlt és a jelen egybemosódik...
Meg láttam egyszer egy 60-as évek végén készült olasz filmet: Egy rendes fiú. Senki nem látta rajtam kívül, akit eddig kérdeztem...pedig kár, mert nagyon klassz humora van...a srác, aki autóstoppal nyaralni megy, és felveszi egy amerikai társaság...és a srác olyan aranyos, romlatlan, és a monológjai irtó klasszak.
Végül, de nem utolsósorban: 2 film volt eddig, aminek a végén percekig, mások előtt(!) zokogtam: Az élet szép és a Braveheart (A Rettenthetetlen?). Az élet szép...hát abban minden volt. Vidáman és tragikusan, de telis-teli volt szeretettel...csodálatos film. A Braveheart...szóval, az a film, ami William Wallace-ről szólt, angol-skót háborúk, stb...előítélettel ültem le megnézni, mert nem szoktak érdekelni a történelmi filmek, de ez nem arról szólt nekem...ebben a filmben én a férfilélek teljességét, fő konfliktusait láttam meg. Amit már annyira régóta szerettem volna kifürkészni...

Nagy fában a fejszém!

Szeptemberben utazom. Ez óriási boldogság! Irány Amerika! Csak tudjátok tele vagyok félelemmel is. Könyvet írok rólunk. Magyarokról. Odakinn. Miért mások és miért nem? Miért teszik és miért nem? Miért jobb és miért nem? Mindannyiunkat foglalkoztatnak ezek a kérdések. Olyan emberek véleményét várom, akik gazdagítanák ismeretanyagaimat saját tapasztalataikkal és segítenének írásaim színesebbé tételéhez akár név nélkül is. Bárhol is élsz, véleményed mindig van! Oszd meg velem kérlek! Köszönöm!

sweetfruit@freemail.hu

Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb.
Megváltoztatta az életemet. A fő gondolataimat. Pedig azt gondolnák sokan, hogy "ó, hiszen ez csak egy csíkos borítós lányregény"...sokkal "több" annál...én, miután elolvastam, hónapokig lebegtem benne...és - ez két éve volt - azóta keresem én is veszettül a gyerekkori emlékeimet. Hogy tudjak mindent, megértsem, miért lettem olyan, amilyen vagyok, miért érzek úgy, ahogyan érzek...azt hiszem, ez a legcsodálatosabb kirándulás, amit tehet az ember. Vissza a múltba...megnézni a régi tízemeletest, ahol kisgyerek voltam...bolyongani az utcákon, ahonnan az első emlékeim vannak...olyan ez az egész, mint egy kincsesláda a föld alatt...
És van, hogy egy olyan kerülő ösvényen bukkanunk valami régi-régi emlékre, ahol nem is gondolnánk.
A főszereplő lánnyal megtörtént...és velem is...:)

Olvastátok ezt a regényt? Ha igen, kérlek, írjatok...nagyon kíváncsi lennék, hogy bennetek milyen érzéseket ébresztett fel. Vagy akár, ha nem is olvastátok, de foglalkoztat benneteket is ez a fajta csodálatos kirándulás...:)

Krisztofer az "égedelem"!!!!!

3 és fél éves. Szőke. Makacs, dacos, nagyszájú, komisz kis kölyök. Titokban a macskát virslivel eteti az asztal alatt. (A maccs már a kakaós-nápolyit is megszerette). Egyik ajándékba kapott kisautóját csavarhúzóval (a nyelével) szétpüfölte. (előtte a csavarhúzót a szerszámosládából elcsórta). A kávédarálót teletöltötte mazsolával, "megdarálta", az így elkészült pasztával megolajozta az ajtózárat, majd az édes-ragadós masszára odasereglő hangyákat málnaszörppel, cumisüvegből lespriccelte. (Többször töltötte tele az üvegét).
A reggeli ébredéseknél (az esetek zömében) a következő dolgok találhatók a kiságyban (hogy Krisztofer mindezek mellé hogyan fér be az ágyba, s még nyugodtan aludni is képes) hát ez valóban rejtély. Nos, a készlet:
- 1 vagy 2 db keményfedeles mesekönyv (kihajtogatva, élére állítva).
- Minimum 2 db kisautó. 1 közepes méretű tűzoltó-autó, 1 nagyméretű homlokrakodó-markoló.
- Kimustrált traktor (a kerekek, a pótkocsi külön), felhúzható éneklő boci kisházzal.
- 1 db kispárna, rajta a békésen alvó Maci-papa (Maci-papa kb. 1 éves kisgyermek-méretű), 1 db szamcsi (azaz: szamár), 1 db sünleány.
- félig lerágott, megbarnult almacsutka, kukoricaszemek, tégelyes szemránckrém (az enyém, de Maci-papa popsija volt legutóbb leápolva vele)!!!!
- 2 db alvó rongyi, (textil-pelenka) ropi-darabok sünleánynak, fültisztító pálcika, s végül 1 db távirányító.
Hát igen! Esténként Krisztofer a teljesen üres ágyba van lefektetve, de reggelre kb. ez a panoráma fogad.
Ő jól érzi magát. Boldog, kiegyensúlyozott, vidám kissrác.
Én meg csak szeretem Őt, de nagyon!!!!!

Időnként úgy érzem, szinte csak az történik velem, amit olvasok.
Életem meghatározó írói: Szerb Antal, Wirginia Woolf (lásd:fennt), Roald Dahl, és még sokan mások,de most zavarban vagyok, mert ez az első levelem.
És meghatározók a versek is: Weöres, Apollinaire,Tóth Árpád, Poe, és mások.
Más is olvas verseket? Esetleg ír? Csak úgy magának?
Minden jót!

Legjobb bemutatkozásom lehetne: http://szitakoto.freeblog.hu

Üdvözlet mindenkinek!

Sokat gondolkoztam azon, hogy írjak-e. De végül úgy döntöttem, muszáj kockáztatni. Szívesen írnék magamról, de úgy érzem, az a helyzet, amiben most vagyok elég keveset árul el rólam. Az életem már két éve egy megoldhatatlannak tűnő válság. Igaz a külső szemlélők mind azt hiszik, hogy minden rendben van velem, sőt még irigyelnek is, de ez ugye rajtam nem segít. Inkább arról írnék, hogy szeretnék levelezni baloldali érzelmű emberekkel, vagy akikben még van egy kis lázadás, hisznek egy jobb jövőben. Szeretnék alapítani egy saját kisvállalkozást. Tudom, hogy ez nagyon merész terv, mivel semmit nem tudok a vállalkozásokról. De él bennem a vágy, hogy legyen valami, ami az enyém. Egy kis cukrászdát, vagy teázót szeretnék nyitni, vagy esetleg táskákat varrni. Ha van valakinek jó ötlete, hogy hogyan indulhatnék el ezen az úton, kérem ne hallgassa el!
Előre is köszönöm!
(Szeretnék azzal a kolozsvári sráccal levelezni, de az e-mailem mindig visszajön.)

Virág

Tatiosz: A szív meghasonlottjai

Azokra gondolok, akik meghasonlottak, mert becsapták, megsértették, hátba támadták őket; és azokra, akik csaltak, sértegettek, rágalmaztak – és ettől meghasonlottak.
Ember vagy, így bármi megtörténhet veled, amit ember elkövetni, vagy eltűrni képes. Amint a tisztaságnak van tudománya, úgy a romlásnak is van. A bölcs, higgadtan fogadja az élet dolgait, az emberi szív kegyetlenségét, a lélek hamisságát is.
De mit jelent a szívnek ez a szó: hamisság? – Feltételezi a csalást, az álságot, a képmutatást. Legkézenfekvőbb kelléke: a hazugság, mely az ártatlannak tűnő nagyotmondástól, szándékos félrevezetésig töméntelen formát ismer.
Ilyen kegyetlenül hat a sértés, a rágalom is: a kéretlen szókimondástól a becsület sárba tiprásáig. A szókimondásnak is vannak fokozatai. Bár tudjuk, nem minden szó mondható ki, legalábbis nem ott, nem azonnal és nem úgy. A kimondott szó, mérgezett nyílként hatol a másik szívébe, mikor célba talál. De miként a nyíl, úgy a szó is szélt téveszthet, a sértés pedig visszaszáll a sértőre, mert aki kapta, nem dédelgeti keblén, mint egy gyémánt nyakéket, hanem rögvest visszahajítja. Tudj bánni a hazugsággal, akkor majd tudsz bánni az emberekkel is.
Tudd a sértést, a rágalmat a maga helyén látni: a nagy lélek nem háborog, nem gáncsol, a nyugalom szelíd derűje hatja át minden napjait.
Ha lelked nyugalmat áhít, add meg neki: a dolgokat, melyek kívül vannak, hagyd kívül, hogy szép életet élhess.
A dolgok mozdulatlanok, belsődbe engedve te adsz életet nekik. Te döntesz arról: befogadod, vagy kizárod őket. Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.