Az összes üzenet időrendben

Sziasztok!
Ezt találtam a minap és nekem nagyon tetszett,gondoltam talán másnak is fog!

Kahlil Gibran

Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne
próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem
meg nem reked a tegnapban.

Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek
eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján,
és ő feszít meg benneteket minden erejével,
hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.

Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása:
Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.

Tatiosz: A szív törvénye    

Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.

Az örök első helyen a Forrest Gump áll. Akárhányszor nézem, a végén mindig elsírom magam. Most már kizárólag csak papír zsebkendő társaságában nézem meg. Hogy mért szeretem? Tom Hanks az egyik nagy kedvencem amióta ebben a filmben láttam. Számomra ez a film jelenti azt, hogy az életet a legegyszerűbb módon is felfoghatjuk és hagyni kell, hogy vigyen az ár. Olvastam könyvben is, de ott teljesen másképp van leírva minden. Nem is tetszett igazán.
Aztán ott van még a Nagy Hal című film is. Az egész film egy fantáziadús mese, kedves és elgondolkodtató. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
A magyar filmek közül talán a Veri az ördög a feleségét tudnám említeni. Pásztor Erzsi és Pécsi Ildikó hatalmasat alakított benne, de a többiek is nagyon jók. A történet Szent István ünnepén játszódik. Badacsonyban lakó Kajtárék izgatottak, mert fontos vendégeket várnak Pestről, Vetró elvtársat és családját. Egyetlen nap pereg le előttünk, amelynek során megismerkedünk minkét családdal, akiket szeretetteljes iróniával ábrázol az alkotó.

NYUGALOM ÉS BÉKE A VILÁG FÖLÖTT

"Tudom, hogy a világ csak akkor élhet szépen, ha békében van. Semmit sem tudok arról, hogy a világot meg kell rendszabályozni. A világ szépen él, ha mindenki gondoskodik arról, hogy a természet benne meg ne háborodjék; szépen él, ha gondoskodik arról, hogy az igaz életet el ne hagyja. Ha a természet nem háborodik meg, és ha az igaz életet senki sem hagyja el, a világ a szabályok betöltésének teljességét elérte."

Csuang-ce


Ez az idézet akár a mai világról is szólhatna, és benne a természet mintha megháborodott volna. Elég körülnézni a világban: szökőár, hurrikán, áradások, földrengések, globális felmelegedés, madárinfluenza. Mintha a természet bosszút akarna állni mindazért, amit ellene elkövettünk. Az igaz élet elhagyásáról is el kéne gondolkodnunk.

Boldogok...

"Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz életük.

Boldogok, akik tudják, másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól megkímélik magukat.

Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, de látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nem csak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömben indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosok.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetleneknek hinnék magukat, mert ők öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének és imádkoznak is mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük."

Dr. Gyökössy Endre

Mindannyian keressük a boldogságot,lehet hogy az idézetben leírt... [folytatódik]

Van aki nagyon könnyen túllép rajta, van akit nagyon megvisel. Sajnos én az utóbbi kategóriába tartozom: felépített világok omlanak össze. Valami belül nagyon fáj. Biztosan rosszul működöm, de még senkit sem dobtam ki csak fordítva történt meg. Persze nem mindennapos az ügy, de azért nekem az a négy is sok.
Az ember lelke a kérdés: mert olyan, mintha egy része meghalna, ugyanakkor egy új kapcsolattal valami új rész születik.
Talán olyan, mint egy rózsabokor: egy része elszárad, míg a másik fele kihajt? Vagy olyan mint egy erdőtűz: sivárrá teszi a lelket, de már bújnak elő az új hajtások? Nekem talán rózsabokor, mert az erdőtűz nyomai egy idő után teljesen eltűnnek, de én örökre emlékezek az együtt töltött percekre és a kiszáradt hajtások örökké velem maradnak...

Ha rajtam múlna, megállítanám egy percre a világ körforgását, hogy minden rohanó ember végre észrevegye a körülötte lévő, lassacskán pusztulásnak induló csodálatos világot.
Ha tehetném a világ összes állatát, növényét átvinném egy másik, a földhöz hasonló bolygóra, ahol nincsenek emberek. Nekik így lenne a legjobb, mert mi nem tanultuk meg a velük való együttélést. Talán így rájönnénk, hogy mennyire sivár a világ nélkülük.
Ha kívánhatnám, a földön nem lennének olyan betegségek, amikbe belehalhatunk. A többit meghagynám az orvosoknak, hogy gyógyítsák.
Ha lehetne, nem hagynám, hogy a világon emberek éhezzenek. Elvennék valamennyit a gazdagoktól, és nekik adnám. Egyszerű, közhelyes gondolat, de ha hatalmam lenne, én így cselekednék. Meglenne az egyensúly, és nem lenne gazdag és szegény.
Nem tüntetném el a földről az erőszakot, a bűnözést, a fájdalmat. Sajnos ez velünk, az emberiséggel együtt született, így ezzel saját magunkat hazudtolnánk meg. Úgy hiszem, ahol bánat és igazságtalanság van, az emberek összefogó ereje és hite sokat segít. És ennek a tudatnak mindig meg kell maradnia.
"Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb" – ez így is van. Csak ehhez még sokat kell tanulnunk.

galahad (50, F)
2005. 10. 11.

A napokban olvastam egy gondolatot Saint-Martintól, az Ember lényege a tűz címmel."Az ember durva burokba sűrített tűz; törvénye, mint mindannak, ami tűzből való, a burok felperzselése, hogy azután egyesűlhessen a forrással, amelyből származott. Ha az ember lényegének megfelelő tevékenységét elhanyagolja, és ennek az az érzéki és sötét buroknak uralma alá kerül, a burok aszerint válik erősebbé és tartósabbá, mentől szélesebb teret enged át az ember saját gyengeségének, hajlamainak gyönyöreinek... Ha ellenben eredeti természetének megfelelően képes volt nemcsak megőrizni saját tüzének erejét és hatalmát, de a fensőbb tűz hatásával még csak felfokozta, ebben az esetben nem csoda, ha halálakor a tüzes hőség sem emészti fel gyorsabban a tisztátalan formát, amely mindeddig szabad mozgásában akadályozta, nem csoda, ha ennek az alakzatnak az eltűnése nem megy végbe hevesebben. Ám,de mi történik akkor, ha ez a fensőbb tűz az egész embert lángba borította...?"


Nem nehéz ebben az idézetben mai korunkra, saját önmagunkra asszociálni. Az ember manapság - nemcsak a régmúlt korokban - egyre fokozottabban egyfajta belső tűzben ég. Akkor is hevíti önmagát, amikor már a zsarátnok elhamvadni látszik. A hamvadó félben lévő parazsat szíthatják jotékony kezek, legyen az társ, szerető, de a legtragikusabb az, amikor a fellobbant belső tűz önmagát látva lobban el!

Sok embert ismertem és sokan ismertek engem is. Születtek belőle barátságok, bár, így utólag visszagondolva rá, nem igazán nevezhetném annak. Nekem a barátság teljesen mást jelent. Törődést oda-vissza alapon, kimutatott szeretetet, odafigyelést, önzetlenséget, szóval mindazt, amit a mai rohanó világban egyre jobban képesek vagyunk elfelejteni. Abból a sok emberből mára igazán csak egy maradt. A többi héba-hoba rámcsörög, vagy hónapoknak kell eltelnie ahhoz, hogy találkozzunk. Nem nagyon keresem már én sem őket, bevallom. Ha az ember azt látja, hogy hátrébb került a fontossági létrán, és amikor századszorra hallja, hogy: " jövőhéten felhívlak, ígérem!", "most sok a munkám de következő hónapban összehozzuk a találkát!" vagy egész egyszerűen megfeledkeznek azokról a számodra fontos dátumokról - hát meggondolja, hogy van-e értelme a kapcsolatokat a felszinen tartani. Az a bizonyos szekér ami után az ember fut, nem csak a viszonzatlan szerelemben létezik, hanem a viszonzatlan barátságban is...Sok ember kérte a segítségemet, tanácsomat. Éjszakákon át tartó vígasztalások, reményadás. Köszönés nélkül távoztak, és mai napig barátnak mondják magukat. Pedig meg sem kérdeztek, hogy én mit érzek, vagy gondolok.
Egyszer olvastam valahol, hogy az életed olyan mint egy vonatutazás. Megáll állomásokon, emberek szállnak fel-le, valaki melléd ül, valaki veled szemben, de akad olyan is, aki a másik kocsit választja. Mindíg lesznek leszállók de jönnek helyettük mások. Ez az élet rendje.
Az én vonatom is így száguld. De van egy fontos dolog! Az én vonatom minden állomáson megáll! Ne csak leszállók legyenek! Tele van a vagon üres székekkel...

A képzelet - gondolatok.

"Ügyelj gondolataidra, mert azok határozzák meg szavaidat.
Ügyelj szavaidra, mert azok határozzák meg tetteidet.
Ügyelj tetteidre, mert azok határozzák meg szokásaidat.
Ügyelj szokásaidra, mert azok határozzák meg jellemedet.
Ügyelj jellemedre, mert az határozza meg sorsodat."

(Frank Outlow)

Ezért (is) fontosabb a képzelet, mint a tudás.

Sziasztok

Jelenlegi kedvencem a Madagaszkár. Nem olyan szép, lírai, megható és intellektuális, mint a többiek által emlegetett filmek (ilyet is szeretek, pl a Napfény íze,), de óriási szövege van, nagyon jól kikapcsol, és többször kell még megnéznem ahhoz, hogy minden mondatát felfedezzem. Ha valaki nem hallott még róla, ez egy mesefilm, számítógép-aminációs gyerekfilm, de bátran ajánlhatom felnőtteknek is, a kollégáimnak is nagyon tetszett. Kikapcsol a hétköznapokból, nevetsz egy jót, mi kell még? Julian király külön a kedvencem, mert neki van a legvagányabb szövege, ő makimajom, amelett nemrég voltunk Nyíregyházán, és élőben simogattam hozzá hasonló állatokat az állatkertben. Nem filmajánló ugyan, de ha a közelben laksz, akkor érdemes kilátogatni, mert egy nagyon színvonalasan kialakított park, egy egész napos program az egész családnak. Mi Miskolcról mentünk vonattal, megéri a fáradtságot.

Szerintem ez Bölcselet nagyon megszivlelendő.

Hacsak elképzeled a valóságot, nagyon figyelj oda, hogyan képzeled el, mert az elképzelésed valóra válhat. De arra is figyelj, nehogy a képzeleted vezessen, mert a képzelet képe szertefoszolhat. Probálj meg tudatosan élni, mert a tiszta tudat az mindig megmarad. (Bölcseletek).

Néha azon gondolkodom, mennyire jó lenne, ha Valakinek feltehetném az összes kérdésemet a világot illetően. Mert néha elbizonytalanodom, hogy jól csinálom-e a dolgokat. Ahogy az egyik csoporttársam fogalmazott: "érezni, hogy még nem forrt ki teljesen az egyéniségem". Igen, való igaz, hogy egyik pillanatban komoly felnőttnek érzem magam és felelősségteljesen gondolkodom, másik pillanatban viszont elveszek az emberek közt - úgy érzem - az elméleteimmel, ja és néha meg túlzásba viszem a lazaságot, poénkodást és vagy megbántok valakit, vagy hülyét csinálok magamból. Mindez miért? Nagyon őszintén talán azt mondanám, részben igen, ez vagyok én és néha unom a komolyságot, néha elegem van az emberekből és kínomban röhögök mindenen, másrészről néha pont abból van elegem, hogy az emberek mennyire lusták, lazák és bénák és ekkor fogom magam, nekiugrok tanulni, olvasni, hogy minél tökéletesebben tudjak mindent. Ez a maximalizmusom. Talán. Viszont abban sem vagyok biztos, hogy velem van a hiba. Egész idáig magamról beszéltem, de mi van az emberekkel?! Lehet, hogy tényleg kezdenek megőrülni egyesek és olyan irányba változni, ami számomra teljességgel elfogadhatatlan?? Egyébként leginkább erről szerettem volna írni mostanában valami novella-féleséget. Arról, hogy úgy érzem, nincs már egyetlen egy ember sem a Földön, aki két lábon áll, látja a problémákat, (mind a társadalmikat, mind az emberieket), akinek gondolkodását nem korlátozza semmi, vagyis mindenről lehet Vele beszélni, aki nem ragaszkodik mereven az elveihez és hajlandóságot mutat arra, hogy életét megváltoztassa (ergó érzi, hogy ez így nem jó, ahogy most van).Természetesen most nem a nő-ideálomat adtam meg, hisz igazából partnert keresek (fiút, lányt, mindegy), akivel beszélgetések formájában kidolgozhatom az élet nagy kérdéseire a választ, akivel kikapcsolódni is képes vagyok, és akivel mindez tisztázása után bele tudok vágni talán a környezetünk, talán csak az életünk olyan formába való megváltoztatásába, ami TÉNYLEG boldogságot... [folytatódik]

Hello

Mindenkinek ajánlanám Kuncz Aladár : Fekete kolostor című könyvét, a legmegrázóbb és legmagasabbrendű mű, amelyet valóságos élményről valaha megírtak.

Másik kedvencem Robert Musil : A tulajdonságok nélküli ember című regénye. Létezik-e ilyen ember a valóságban, mint Ulrich, és létezik-e olyan szerelem, mint amilyet Ulrich Agathe iránt érez ? Ezer évben csak egyszer történhet meg, hogy két ember így egymásra találjon, a testvéri szeretetben, a barátságban és az Igaz Szerelemben.

Sziasztok!

Rátok találtam, és ennek nagyon örülök:)
Olvastam valamelyikőtöknél, hogy a legjobb bemutatkozás egy weblap. Nos, így gondolom én is, így kérlek látogassatok el hozzám, és megtudhattok sok infót arról, mivel foglalkozom, mi érdekel, és milyen is vagyok.
A játék az ami az én világom, úgy hogy bátran klikkelj, és próbáld ki a lehetőséget amit a weblapomon találsz.

http://web.axelero.hu/abisko/

A személyes dolgokról pedig a blogomban olvashatsz:

http://spaces.msn.com/members/abiskohungary/

Mindenkinek minden jót kívánok!

"Mert a képzelet, ellentétben az érzelemmel és értelemmel, nem az időbeli világ esetlegessége szerint működik, hanem az időtlennek törvénye szerint" (Weöres Sándor, szintén.)
Igen, a képzelet.
De érzelem is: attól, abból indul ki a képzelet is (azért üres a képkeret).
/S akkor mégsincs ellentétben egymással a kettő, az érzelem és a képzelet... -?!- /

Adni jó. Azt mondják, minél többet adsz, annál gazdagabb leszel. Adni egy jó szót, barátságot, mosolyt, szeretetet, nem kerül semmibe, és én is jobban érzem magam tőle. Érzem, hogy fontos vagyok, örülök, ha gondol rám. Viszonzás nélkül is kell adni, hiszen csak így kaphatok én is, legalább egy mosolyt.

A Nevem Sam című filmet szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Kétszer láttam, és bevallom másodszor is küszködtem a könnyeimmel. Azért is tetszett a film, mert a fogyatékkal élők életébe is bepillanthattam. Olyan keveset tudunk róluk, pedig sokan élnek hasonló gondokkal köztünk is. Talán, ha gyerekkorban többet lehetnének együtt egészséges társaikkal, felnőttként is jobban elfogadnánk őket.
Sam értelmi sérül fiatalember, aki felszolgáló egy gyorsétteremben. Befogad egy csavargó lányt, és ebből a kapcsolatból születik egy kislány. Az anya ezután eltűnik, Samnél hagyja a babát. Sam először pánikba esik, de a barátok segítségével szépen gondoskodik a kislányról. Mikor 7 éves lesz, a gyermekvédelem elveszi Samtől a gyereket, mondván hátráltatja a fejlődésben, hiszen már most többet tud mint ő. Sam szeretné visszakapni, de fél is a neveléssel járó feladattól, érzi egyedül nem képes erre. Barátai tanácsára ügyvédhez fordul, aki eleinte csak a saját karrierjével törődik, de látva a két ember egymás iránti szeretetét és kötődését, melléjük áll. Megindul a harc az ideális döntés meghozataláért.

Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson onmagához.
És mi van ha az ember magában valami mást keres mint aki.
Az emberek torekednek folyton a tokéletességre, keresik onmagukat, de lehet már rég megtalálták. Legtobb ember más akar lenni mint aki és az igazi énnyét nem ismeri.
Mért torekszunk a tokéletesért ha az ember természetes élettel egyszeruen elérheti saját énnyét.
Az ami bennunk van az a természetes. Viselkedjunk úgy és éljuk az életunk mint ahogy érezzuk. Csak az a fontos mit és hogyan teszunk, csinálunk. Egyszer csak megismerjuk magunkat, ha éppen nem próbálunk mások lenni.

Különös dolog a boldogság! Biztos, hogy vannak nagy, tartalmas boldogságok, melyeket nagy és tartalmas történések okoztak. Például: szerelem, házasság, gyermek-születés, diploma, stb.
Nekem mégis a legmaradandóbb, és legintenzívebben átélt "boldogság-pillanat", látszólag ok nélküli volt. Egyszerűen csak rám zuhant. Ültem a buszon, dolgozni mentem, és egy forró, tapintható érzés kerített a hatalmába. Mint akit fejbevágtak, úgy döbbentem rá: boldog vagyok! Mindenkinek szerettem volna elmondani, hogy:
-Hé, figyeljetek! Nálam minden rendben, én boldog vagyok! Majd ti is lesztek!... Köszönöm!
Éreztem a napot az arcomon, az üvegen át, de nem úgy,mint máskor. Néztem az utcán az embereket, de nem üres tekintettel, hanem lágyan, óvón, simogatóan.Tetszettek az utcák, házak, gyönyörködtem a fákban, az életben. Még magamat is másként láttam, a hibáim kijavíthatónak, a céljaim elérhetőnek tűntek.
Nehéz ezt éreztetni, mert átélni is különös volt. Ma sem felejtem...