Az összes üzenet időrendben

A gyermeknevelést ajándékként kellene tekinteni, hiszen az, aki hozzánk születik, lehetőséget ad számunkra a világ újrafelfedezésére, a nyitottsághoz és tisztasághoz való visszatalálásra. A nagy kaland a szülő számára az, ha gyermeke szemszögéből képes újraértékelni a világ megkövesedettnek tűnő jelenségeit, ha képes részt venni egy egyedi látásmód kialakulásában. Nem szabályozni és tiltani kell, hanem szeretetteljes hátteret biztosítani az élet tanulásához, a tapasztalatszerzéshez, a szárnyaláshoz. És ugyanez lenne a pedagógus feladata is... locsolni a hajtást, hogy egy nap virág válhasson belőle... Ez volna az igazi gyermekszeretet... Talán egyszer megértjük ezt is...

Egy mosolyban benne van a remény, a nyitottság és a szeretet. Egy mosollyal újraépíthető a széthullott világ...

Az emberi léleknek egyetlen ellensége van - a félelem... A szeretetnek sem a gyűlölet a párja, hanem a FÉLELEM... A félelem, amely képes világokat darabokra törni, embereket tönkretenni, kapcsolatokat szétzülleszteni. Ha a félelmeinket leküzdjük - eljutunk önmagunkhoz. És akkor egy pillanat alatt Szeretetté és Egységgé válik a Világ... Általunk, bennünk...

Mindenkit szeretettel vár a Fénypont Kreatív Műhely (www.fenypont.uw.hu), olvasásra hív a Fényhordozók (www.fenyhordozok.fw.hu).

A közös céltól, az egymást felemelni tudó szárnyalástól, az adhatás gyönyörűségétől...

Minden pillanattól, amely ITT és MOST van, és minden gondolattól, amely a szeretetről, a mosolyról és a hitről szól...

Nekem és páromnak közös célunk - a magunk eszközeivel és a másokkal való összefogással szebbé, élhetőbbé, fényesebbé tenni a világot. Ezért hoztuk létre a Fénypont Kreatív Műhelyt, amely lehetőséget kínál kicsiknek és nagyoknak, ovisoktól a nyugdíjasokig önmaguk kipróbálására, felfedezésére, új életcélok megtalálására és a tiszta alkotómunkára. Emiatt indult útjára internetes magazinunk is, a Fényhordozók, amely szintén mindazoknak szól - akár mint olvasóknak, akár mint szerzőknek -, akik változtatni kívánnak környezetükön, szeretnék hitükkel, lelkesedésükkel mások érdeklődését, akarását is felébreszteni. Köszönöm, hogy itt lehetek... Virág

Eddigi életem nagy filmélményét ajánlom figyelmetekbe: ez A bálnalovas című új-zélandi film. Azoknak szól, akik a lélek mélységeibe való alámerülést lényegesnek tartják... hagyomány, szeretet, elfogadás, igazság és hűség...

Pár hónappal ezelőtt írtam erről, azaz próbáltam erre a kérdésre válaszolni, milyenek is vagyunk valójában? Az pár hónap nem nagy idő az ember életében, könnyen rá is legyintünk a letünt időre. Rámondjuk,elmúlt, hiszen azt sem tudjuk, mi volt pár nappal ezelőtt. Aztán egy óvatlan pillanatban a "letüntnek" vélt idő egyszer csak jelentkezik, nem az akkori formájában, más a külleme, mert az idő is öregszik, mint mi, de más lett a habitusa. A pár hónappal ezelőtti időszakomra jellemző volt bizonyos dolgoktól való eltávolodás, erre késztetett egy belső, égő fájdalom. Azt éreztem akkor, a csalódások rámutattak lelkem legbenső zugában arra a kacatra, amelyet ha kihajítok, könnyebben leszek önmagam. Kezdtem felszabadúltnak érezni magam, a hitem erősödött, a szívem másként dobbant. Egy óvatlan pillanatban találkoztam ezzel az öregedő idővel, hirtelen nem ismertem meg, csak arról a valamiről, amit ráncos ujjai között szorongatott, az általam kidobott kacatot nyújtotta felém. Tudtam, nem lettem más és mégis az.Ismét gazdagabb lettem egy tapasztalattal: életünk lomjaitól soha nem szabadúlhatunk, úgy lehetünk önmagunk, miközben tudjuk, hogy ott vannak. Ránéztem a kacatra, s fájdalmasan megvonaglott a szívem, én vagyok ismét, a fájdalmas önmagam! Akkor vagyok önmagam része, hogy csituljon a fájdalmas vergődés, ha szeretet adok, mert az is én vagyok, csak akkor veszít az ember önmagából, ha szeretet morzsánként a porba hullik.

Érdekes hogy mennyi nő van itt a palackpostán s egy kivétellel senki nem ir ebben a témakörben..
Elgondolkodtató hogy vajon miért??
Számomra nagyon fontos hogy egy férfi elsősorban ember legyen, ne a férfiassága fogjon meg először hanem az embersége, az hogy van szive, vannak érzései, amit ki is tud és mer mutatni.
Érző emberi lény legyen, aki ugyanugy szeretetre vágyik mint egy nő és ezt nem szégyelli.
Szeressen beszélni, mert egy nőnek fontos megbeszélni a dolgokat, ne csak magába fojtsa a gondolatait, hanem mondja meg, képes legyen megbeszélni mindent .
Atyaég, lehet hogy lehetetlen elképzeléseim vannak, ilyen férfi nem is létezik??

Imádom a természetet. Otthonomban a zöldnövényeket, az udvaromban a fü friss illatát. Kellemes időtöltés a füben üldögélni, rejtvényt fejteni,zenét hallgatni.Nem kis gond az udvart rendben tartani, de pihentetőül nagyon kellemes perceket nyujt a jó levegőn üldögélés.Ezenkivül van egy kaukázusi juhászkutyánk,még a fiam kapta,amikor kicsi volt Ő is és a kutya is.A növények és az állATOK IS MEGHÁLÁLJÁK A RÓLUK VALÓ GONDOSKODÁST. Szivesen leveleznék bármelyok témában, Sikereket mindenkinek !!

Nem is tudom mit irhatnék ide, de azárt valamit csak össze kellene hoznom:) Legalább pár sort:)) Milyen is vagyok? Ki vagyok én? Nehéz kérdés! Talán tömören egy mosolygós arcú (nem kalácsképű):-) jókedélyű, tág érdeklődési körű, egyenlőre számodra még ismeretlen nő. Hirtelen ennyi, akit érdeklek annak úgyis van lehetősége megismerni:-)

Ha rajtam múlna nem lennének sz*mét,lelketlen,rosszindulatú emberek,akik élvezik,ha a másiknak olyan szenvedést okozhatnak,amit soha nem felejthet el.Sokadjára találkozok ilyenekkel,akiket még az állatokhoz sem lehetséges hasonlítani,mert nem akarom az állatokat megalázni.Ilyenek ölik ki belőlem minden nap a lelkem megmaradt részeit,és úgy érzem sokadjára kell lenyelnem igazságtalan,undorító dolgokat,csak azért,mert sokan vannak,erősek és kegyetlenek.Az emberek csak akkor tesznek majd valamit,ha már vér folyik???!!
Ebben a világban nem éri meg jónak lenni...

A valóságtól lehet félni, a kamra poros sarkába rakni, befedni lomokkal, és így talán soha nem látni. De a valóság mocorog, ahogy öregszik a kamra - ami a lelkünk -, megdőlnek a polcok, és kiborúl a valóság! Egy időben én is, ha nem is megrögzötten, de féltem a valóságtól, pedig a valóság a lelkiismeret egyik testvére, csak rá kell nézni egyszer, az utca túloldaláról ideköszön. Aztán a valóságot fokozatosan kellett elfogadnom, s ehhez nem kellenek évtizedek, a pillanatok töredéke is elég, persze lázzadtam, ma is lázzadok! A csalódások tanítottak meg az egyik leckére. A csalódások elkerülhetetlenek, ha tüzetesen megvizsgáltam egy álmot, ilyenkor hajlamos voltam arra gondolni, hogy csak egy csalást látok. De ez hiba volt; az embernek legyen bátorsága - vagy ravaszsága -, hogy még közelebb lépjen hozzá, szükség esetén az orrát is beledugja a csodába. Nos amikor ezt megtettem, volt olyan, hogy egy csapásra megváltozott körülöttem minden. A valóság, a leleplezett valóság más oldalról, vagy belülről nézve ujból romantikus lesz.De a valóságnak azonban vannak szomorú árnyoldalai is. talán ilyenkor szeretném egy másik ember tekintetével nézni a valóságot, a két szempár pillantásainak összefonódása elfogadtathatja azt.

Az emberi félelem sokszínű, talán olyan mint egy pávafarok. Nálam gyakori vendég volt már a félelem, gyakran hozta magával a barátait: a testetlen, a nem érthető, a nyomasztóan sötét, a kinzó félelmek csapatát. Leültek az asztalom mellé, s némán néztek rám, ez volt az ún. erőszakos barátság. Majd felálltak, sorra elmentek, de egy idő után valamelyikük hívásnélkül ismét bekopogott az ajtómon. Végül a gyakori látogatásaik tanulságosak voltak, rájöttem, ha megtanulok nem félni annyira, talán lesznek nyugodt pillanataim. A félelem betöltötte a tanítómester szerepét is az életemben, féltettem azt a két embert, akiknek az életemet köszönhettem, féltettem szerelmeket, barátságokat, emberi értékeket, sok olyan dolgot/kat, amelyeket aztán sorra el is vesztettem. Féltettem a hitemet! Aztán féltettem önmagam a kusza világ pókhálójába belegabalyodva, féltetettem magamat a hazug szavaktól, féltettem magamat attól, nehogy becsapjanak. Rájöttem, nincsen erős érzelem, mely az embert jobban megfosztja a cselekvés és gondolkodás képességétől, mint a félelem, mert a félelem megöli a lelket. De manapság, ahogy körülnézek a mai világban, tőle már nem félek, nem tartogat újat számomra, söpörjön el, ha kell. Kevésbé félek az elmúlástól, amikor már hívás nélkül évekkel ezelőtt szembe kellett néznem vele. Annyit vesztettem már, annyiszor estem féltérdre, és félve álltam fel. De egy félek a lélek viharaitól, félek a másik lélektől származó, kiismerhetetlen fájdalomtól, a veszteségtől.

Nem tudtam letenni Brandon Bays: Belső utazás című könyvét. Fantasztikus módszert mutat be teljes útmutatóval, aminek a segítségével feloldhatók a sejtszinten letárolt negatív érzések, amik a betegségek okozói. Ez a belső utazás segít megismerni önmagunkat is. Nagyon várom, hogy kipróbáljam. Ha valaki már van tapasztalata örülnék, ha megosztaná velem az élményt, amit átélt.
Köszi: ildicsi

Sziasztok!

Ki vagyok én? Lassan 20 éve keresem erre a választ :)

Két gyermek édesanyja vagyok, édesanyámnak gyermeke vagyok, kedvesemnek szerelme vagyok, a barátaimnak barátja vagyok, minden vagyok... szeretet vagyok (mint mindenki:)

A foglalkozásom rendszerszervezés, a hivatásom a reiki tanítása, a feladatom a szeretet gyakorlása.

Kedvenc foglalatosságom a reiki, a chi-kung, a kreatívkodás, a túrázás, az olvasás... és az ismerkedés másokkal az érzéseikkel a véleményeikkel...

Voltak az életemnek kevésbé szép napjai, amiből nagyon sokat tanultam. Látom, hogy sokan keresik a megoldást hasonló helyzetekre, amiben én voltam. Én is keresek megoldást helyzetekre, amiben vagyok. Szeretem megosztani a tapasztalataimat (ezért vagyok itt:)

Boldog sikereket kívánok mindenkinek!
Ildicsi

Sziasztok!

34 éves lettem én.. És mostanában elég sokat foglakoztatott és foglalkoztat és ÉLET nevű misztérium. Próbáltam elfogadható magyarázatokat, téziseket találni az élet dolgaira.
És egy nagyon kedves ismerősőm figyelmembe ajánlotta Deepak Chopra Az élet hét törvénye című könyvet.

Mindenkinek sok szeretettel ajánlom aki választ keres a kérdéseire.

Nem csak rossz voltam, de az is vagyok! S Te azt mondod: "jó vagy". Magamat csúfnak látom, s te erősködsz, hogy gyönyörű vagyok. Neked van türelmed végighallgatni amit mondani akarok, és tudom, hogy holnap is emlékezni fogsz arra, amit tegnap mondtam. Ez most jó! De így lesz-e ez három, öt, tíz év múlva?
Ha nem lennék most sokkal bölcsebb, mint szerelmes, azt mondanám: így lesz.

De inkább bölcs vagyok...így nem jön létre az átváltozás...

Az ember mindennap változik, amikor felébred, feleszmél a világra, majd önmagába néz, persze ha mer, csak a változásokról beszél, miközben nehéz szembenézni a változásokkal, így vagyok én ezzel én is. Az elmúlt időszakban nem igen volt kíméletes hozzám a sors, de csendesen, olykor némi vehemenciával éltem át a változások korát. A gond ott van, hogy nem a külső változásokra kellene nagyobb figyelmet szentelni, hanem belső énünk átalakulásaira, ekkor kell rezdűlni a lélek hangjaira, azok pedig olyan kis halvány rezdülések, amit alig hallani. Valamelyik nap, úgy változtam, hogy a tudatom csak jóval később fogta fel ennek jelentőségét, pont amikor nem akartam, nem volt este, nem volt lelkiismeretvizsgálat, meg még a napot sem tudtam a magam mögött. Sokat vállalok a szívemre, ami a munkám, kapcsolataim során ráterhelődned dolgok, aztán elfelejtem, hogy izgatottan dobog, amikor fáj, azt mondom másért fáj, mert nem vagyok egoista, holott van egy egóm. Nos, amikor ezek a dolgok lepörögnek, rendszerint akkor szoktak, amikor mások által levert szárnyszegett galambként verdesek porban. Ilyenkor van az,amikor lehet érezni az átváltozás fájdalmát. Érzéseink, lelkünk örökösen változik, de nem ártana odafigyelni a változásokra, s ha van időnk szólni valakinek! Hátha segít!!