Az összes üzenet időrendben

Nekem általában nagyon rossz szokott lenni a karácsonyom. Nem szerettem soha, hogy az emberek rohannak, hogy vásároljanak valamit, amire nem is tudják, hogy szüksége van-e a másiknak.
Nagyon felszínes volt az én családomban.
A karácsony családi ünnep(első sorban). Mivel nincs családom mindig építeni szeretnék egy kis utcát, ahol minden lakásban karácsony van. Lehet, hogy idén sikerül.
É.

Megnéztem a "Szabadság és szerelem" című filmet. Nagyon igaz film. Sokat sírtam.

Mondhaton azt, évek óta vagyok fenn a Palackon, de ehhez a témához még nem nyúlt senki. Érzem, hogy ez nem véletlen, minden gondolatnak oka van. Holott nem igen kell berezelni attól, amit az egyiptomiak leírtak hajdanán a Halottak Könyvében. Nézzük, hogy az ő tudások mennyire vetíthető ki a jelenünkre.Az embert, amikor a múltja felől fírtatját, ha kell, ha nem, megretten, holott a múlt nem az anyagi világról szól csak, nem arról, hogy kinek ártottunk reggel, vagy tegnap; merően másról. Vissza kell nézni, nos, ez néha igen kínos procedúra, én pár hónappal ezelőtt megpróbáltam, mondván mit vesztek vele.A "sötétség birodalma" (biztos az?), a minden napjainkban van, az ember egyszerűen nem tudja meg tenni azt, hogy ne tekintsen vissza.A múlt nemis ott kezdődik ahol, és amikor gondoljuk. Velünk vannak az eltávozott szeretteink lelkei, de nem akkor, amikor egy síremlék előtt megállunk, akkor, amikor hazamegyünk, vagy az utcán, vagy amikor valakiben felismerünk némi hasonlóságot. Nem érdekes? Vagy én érzem csak így? Én a múltkor fellapoztam egy könyvet, ami hirtelen a kezembe akadt, most nem tudom a címét, de a soraira emlékszem, a sötétség mindig az emberrel van, azonban a fénytől megmagyarázhatatlan módon jobban lehet félni, mint a homálytól. Nem véletlen. Ezekből a nem vélelenekből lehet visszanézni a sötétség birodalmába, mert kell. Rájöttem, lehet hogy már régen, csak most beszélek róla. Visszanézek a mellőlem eltávozott lelkekre, a bolyongásuk az enyém is. Az a merészség egyik foka, ha lehet venni azt a bátorságot amikor magammal nézek szembe, hiszen születésem óta, ahogy pörög az időm, az elmentek közé tartozom. A múlt félelemmel tőlt el, de megtanít a jelen félelmeire is. A múltból úgy lehet tanulni, hogy nem lovagol rajta az ember. Azonban az eltávozott lelkek folyton folyvás itt vannak velem, ez nem is baj, akkor zavaró, amikor szembesülök hirtelen a nem várt problémáimmal, pedig azok a jelenhez tartoznak, ámbár mégsem,a mult jelez az álmokban, kapcsolatokban,... [folytatódik]

Milyen boldognak lenni? Erre csak egy film emlékeztet. Egy film, amelyet soha senki nem látott rajtam kívül. Ez a film bennem él csak. A fantáziám, képzeletem világa tesz boldoggá. Ezt a filmet naponta forgatom újra, írok hozzá, vagy éppen veszek el belőle. Magam válogatom a szereplőket, és sosem írok olyan jelenetet, ahol -a valósággal ellentétben- áldozat lennék....

Életem leghenezebb időszakát élem. Szeretnék változtatni, de nem tudok. Túl sok, túl nagy lenne az áldozat. De mégis naponta, óránként teszem fel magamnak a kérdést, nem túl nagy áldozat-e az állandóságban, változatlanságban tovább élnem. Mit tartogat még számomra az élet? Marad minden így, vagy várnak még rám csodák? Nem hiszem. Az én életemben csak egy valami állandó a monotonitás. Nem is tudom mitől félek jobban? A maradás, vagy az újra kezdés riaszt? Keresem a választ.

Amikor még alkalmazottként dolgoztam, mindig saját vállalkozásra vágytam. Úgy gondoltam, milyen jó is lenne egy olyan családi vállalkozás, ahol mi, akik szeretjük egymást és egy irányba húzzuk a szekeret, közös célért dolgozunk. Nem számít, hogy csak 24 óra egy nap. Ezt az álmomat sikerült is megvalósítani. Bár a családom iránti szeretetem a mai napig nem múlt el, igazat kell adjak azoknak az ismerősöknek, barátoknak, akik annak idején jó szándékúan figyelmeztettek: Nem egészséges együtt dolgozni azzal, akivel együtt is élsz. Mára belátom, igazuk volt.
A Familya Kft. csak egy idea.

Több kincset is kapott a Teremtőtől az ember.Hitet, érzelmeket,érzékszerveket, és magát az alkotó, megváltó felemelő, értelmet, az észt, a bölcsességet Ha körül nézünk mostani világunkban épp az értelem az, amellyel a szeretet mellett a legmostohább módon bánunk el, legtöbbször a szavainkkal, romboló gondolatainkkal sikerül lealacsonyítanunk.Nagy felelősség, amikor tetteinkkel zavarjuk meg az értelmünket, pedig lehetetlen az embert értelmetlenül megfosztani úgy, hogy tovább is ember maradhasson. Embernek kell maradnunk, ám a jelenünk nem ennek a jegyeit hordozza magán. Marionettként ugrálunk az izmusok, ideák világában, míg a józan szó nem igen jut el az értelmünkhöz.Félreérthetetlennek kell lenni, mert, ha nem vagyok érthető, egész világom összedől. Tehát korunkra vonatkozóan továbbra is él Leonardo megállapítása. De élnie kell bennünk annak a reménynek, hogy az emberi értelem művei állandóan tökéletesíthetőek.Tökéletesíthető a hittel, mert az értelembe vetett hit az egyetlen, amelyet a mai napig szentesítettek az eredményei. Én azt vallom: A józan ész, az igazi ráció az, amely nem öncélú, hanem az ösztönös élni akarást, a rugalmas életvágyat szolgálja.

Szerelmesnek lenni az egész világba... Nincs gonoszság és félelem - csak nagy, mély, szívből fakadó harmónia és az adás vágya... A boldogság nem ismeri az önzést és az irigységet, az csak odaadásra és fényre vágyik...

A magány a félelemből fakad és abból, hogy nem látjuk tisztán önmagunkat. Félünk a szembenézéstől, attól, hogy megpillantjuk valódi arcunkat. Az, aki harmóniában él önmagával, igényli az egyedüllétet, hiszen az lehetőség a befelé fordulásra, a csöndre, az elmélyülésre... Ajándék, ha az ember őszinte tud lenni önmagával.

Mindenki másban és másként hisz, de minden hit gyönyörű, amely a szeretetről, a világ felemeléséről szól. A cél Egy. És a célt csak akkor érhetjük el, ha tűz ég bennünk és elhisszük, képesek vagyunk mindenre, amit eldöntöttünk magunkban. És ha mégsem sikerül a terv - a hiba csak bennünk kereshető, és a félelmünkben - hiszen ha az utunkat járunk, tiszta, erős hittel, az univerzum is mellénk áll...

Nem kell január 1-jét várni. ITT és MOST eldöntheted, hogy jobb emberré válsz, csiszolsz magadon, formálod magadat. A holnap mindig késő...

Akkor él szívből az ember - ha minden nap ünnep lehet számára. Az ünnep pedig SZERETET, a pillanat tökéletes, isteni megélése.

Gondolkodj a másik fejével, érezd meg a lényét - és tudatosítd magadban, ő jelenleg ott tart, ahol tart. És te is ott tartasz, ahol tartasz. Attól, hogy nem értetek egyet, nem biztos, hogy tévedés van a kérdésben. Inkább örülj annak, hogy új nézőpontokat ismerhetsz meg általa. A világban a sokszínűség a varázslat - miért akarjuk ezt kiirtani belőle?

Ha a Lélektársunk áll mellettünk - az életünk is mellénk áll. Nem lehet eltéveszteni. Csodák jönnek és a földöntúli boldogság felkiált bennünk: hazatértünk!

... másként látni a világot. Mi a fogyatékosság? A konvencióknak való megfelelés hiánya. De ki az, aki azt mondja, hogy a konvención túli jelenségek rosszak, vagy hamisak? Talán épp azt hozzák meg, ami sok egészséges emberből hiányzik - a tisztaságot, az őszinteséget, a félelemnélküliséget. És leginkább - az önfeledtséget... A másság erény, ha a szeretetből fakad, az egyformaság hátrány ha a megfelelési kényszerből származik... Minden nézőpont kérdése.

Ha a lélek rendben van - a test sem panaszkodik. De ha a lélek fél, elkeseredett, pesszimista vagy gyűlölködő - a test azonnal szétesik és tüneteket produkál.

Az egyetlen igaz út az, amely önmagunkhoz vezet... Minden ember célja és élete értelme saját magában keresendő. A külvilág adhat pótszereket és mellékutakat, talán lehetőségeket is - de az ÚT, amelyet előbb-utóbb mindannyian végigjárunk, csak a lelkünkben fellelhető.

...és megérti, hogy a másik látszólagos rosszasága csak a félelméből fakad, máris ütés helyett simogatást ad... és azt is kap vissza...

adni egy jó szót, egy figyelő, megértő pillantást... egy baráti, hálát nem váró ölelést... a legnagyobb ajándék, ha képesek vagyunk elmerülni a másik lényében és elfogadni, hogy ő jelenleg ilyen... lehet más később, hiszen minden és mindenki változó... de mindig tökéletes, hiszen fejlődése létrafokait senki nem hagyhatja ki... örüljünk a haladásnak...

Mindenki önmaga, a lelke legmélyén, azaz mindenki isteni, csodálatos és megismételhetetlen. Az más kérdés, hogy a földi tapasztalatok álarcokat helyeznek tiszta arcunkra, amelyektől megszabadulni igen nehéz és küzdelmes. De a lényeg - legbelül - mégis egy marad.