Az összes üzenet időrendben

írj kudarcodról
kisebbrendűségi érzésedről,
hogy saját hibádból
fölkészületlenséged miatt
tehetség híján
nem tudtad teljesítni
a feladatot, elvárásokat
hogy a pótcselek(vések
nem oldják
a frusztrációt
csak a kemény munka
ö
+römteli aszkézis
ü
ennyit ér az élet -
fegyelmezett
szolgálat


+ a középső fiam ötlete

nincs tragédia
komédia
se nagyon
csak apránkénti permanens leégés
ehhez kell hozzászokni
a végén már tán
könnyebb lesz
hidd el
nincs mit
sajnálni

csak az keserít
tesz vigasztalanná
hogy elveszít(het)lek
mert te vagy a vigasz
és öröm
és nem hiszem
hogy ennek
másképp kéne lennie
s még ha elhagynál
akkor se
bánom

utó vers

lombok tánca a szélbe’
elragad
hajlok jobbra-balra-előre
s feléd
most az ég is reményteljes
Hozzád térek
holt Kedves
de marad itt
valami

"Elsőszülött" fiamnak

Ne hidd, hogy az
a jobblét
Rajtad kívül
másoknak is az.
Megbocsáthatatlan
bűn lenne hiányod -
nekünk.
Méltóbb, bár nehezebb:
helytállni.

Az élet értelme:
az együttlétezés.
Másokért is vagy:
egyedüli,
pótolhatatlan.
S ők Érted, Neked.

Tiszteld hát a másikat,
miképpen magadat!
Nem dicsőség a gyöngébb
fölé kerülni
s összefogni ellene.
De igen:
szeretve lenni.

Ne keserítsen
javító szándék.
Harcolj az igazságért,
amely nemcsak a Tied,
s kerüld az erőszakot,
amíg lehet.

Legalább oly érthetetlen az alábbi vers s az életünk is, mint az átváltozás, amit nem tudunk igazán: miért, mitől, mi felé történik?

Donne János: Negatív szerelem

Nem süllyedtem oda sosem,
hogy prédám haj, szem, száj legyen,
lelkem lángja azzal sem ég,
kinek csak erény s elme szép;
mert az érzék s az értelem
tudja, mi táplálja tüzét;
ám buta szerelmem merészebb,
és sikert inkább el se érjek,
ha vágyam tudja, mit remélhet.

Hogyha az a tökéletes,
mit negatívja jellemez,
ilyen szerelmem is, hiszen
mi másnak kell, nem kell nekem.
Ki megfejtette, hogy mi ez
a semmi - magunk -, s mit mi nem
tudunk, tudja, tanítsa meg;
addig: ha nem is érhetek
célhoz, kudarc sem fenyeget.

(ford. Ferencz Győző)

Negative Love by John Donne

I never stoop'd so low, as they
Which on an eye, cheek, lip, can prey ;
Seldom to them which soar no higher
Than virtue, or the mind to admire.
For sense & understanding may
Know what gives fuel to their fire ;
My love, though silly, is more brave ;
For may I miss, whene'er I crave,
If I know yet what I would have.

If that be simply perfectest,
Which can by no way be express'd
But negatives, my love is so.
To all, which all love, I say no.
If any who deciphers best,
What we know not - ourselves - can know,
Let him teach me that nothing. This
As yet my ease & comfort is,
Though I speed not, I cannot miss

Egy kudarc története

Ne higgy senkiben,
mert kihasználnak,
becsapnak!
Ne higgy bennem se,
mert kihasznállak,
becsaplak!
Gyönge az ember,
esendő, önző.
Rám sem építhetsz,
gyönge vagyok én is,
esendő, önző.
Mért hinnél nekem
inkább, mint másnak?
Ha Te nem hamarébb,
én hagylak el végül.
Higgyél az Úrban,
az nem csap be soha
(mert csak a saját
elvárásaidban csalódhatsz) -
föltéve hogy nem
hiszel az uraknak.
Az, hogy most épp
boldogok vagyunk együtt,
nem sokat számít -
csak egy pillanat.
Bár az, hogy most épp
boldogok vagyunk együtt,
nekem mindennel fölér.
Ez biztos,
ha nem is mondom.
Higgy, kérlek, mégis,
erősítsd a bizalmat.
Higgy, hogy Általad én is
hihessek magamban.
Válts meg engem a hiteddel,
hogy egy kis időre
otthonra leljünk
a pusztuló világban.


Más:

Démoszthenész: Hát hiszesz te istent?
Nikiasz: Igen.
Démoszthenész: S mi a bizonyságod rá?
Nikiasz: Tulajdon engem vert meg, de nagyon.
Démoszthenész: Jól megmutattad.

Arisztofanész: A lovagok, ford. Arany János, idézi Kierkegaard is a Vagy-vagy Diapsalmatáiban

Még egy idézet e műből:

Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod. Nevess a világ ostobaságain, meg fogod bánni; sirasd el, azt is meg fogod bánni; nevess a világ ostobaságain vagy sirasd el, mindkettőt meg fogod bánni; vagy nevetsz a világ ostobaságain, vagy elsiratod őket, mindkettőt megbánod. Bízzál egy lányban, meg fogod bánni; ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni; bízzál egy lányban vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni; vagy bízol egy lányban, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Akaszd fel magad, meg fogod bánni; ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni; akaszd fel magad vagy ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni; vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Ez, (hölgyeim és) uraim, minden életbölcsesség foglalata... [folytatódik]

Donne János: Tiltás

Ne szertelen szeress;
mondtam, legalább tudd: tilalmas ez;
nem kell, hogy testemért és véremért
kárpótlást adjon könnyed, sóhajod,
rossz sem leszek a rosszaságodért,
de mert a kéj az életből kifoszt,
s mert vágyad, ha meghaltam, törve lesz,
hogyha szeretsz, ne szertelen szeress.

Ne szertelen gyűlölj,
mert diadalmad túl heves gyönyör.
Nem mintha vágynám, hogy bírád legyek,
s gyűlöletért osszak gyűlölködést,
de elveszíted győzelmes neved,
ha gyűlölséged engem elemészt;
ezért, nehogy holtomtól összetörj
hogyha gyűlölsz, ne szertelen gyűlölj.

De csak gyűlölj, szeress;
így egyik véglet sem lesz végzetes:
szeress, hogy szebb halálra jussak így,
s gyűlölj, hiszen túl nagy nekem heved;
s őket ne rám, de egymásra uszítsd,
hogy prédád helyett színtered legyek;
szerelmet, undort s engem el ne vess,
hadd éljek én, csak gyűlölj és szeress.

(ford. Molnár Imre)

John Donne: The Prohibition

Take heed of loving me;
At least remember, I forbade it thee;
Not that I shall repair my unthrifty waste
Of breath & blood, upon thy sighs & tears,
By being to thee then what to me thou wast;
But so great joy our life at once outwears.
Then, lest thy love by my death frustrate be,
If thou love me, take heed of loving me.

Take heed of hating me,
Or too much triumph in the victory;
Not that I shall be mine own officer,
& hate with hate again retaliate;
But thou wilt lose the style of conqueror,
If I, thy conquest, perish by thy hate.
Then, lest my being nothing lessen thee,
If thou hate me, take heed of hating me.

Yet love & hate me too;
So these extremes shall ne'er their office do;
Love me, that I may die the gentler way;
hate me, because thy love's too great for me;
Or let these two, themselves, not me, decay;
So shall I live thy stage, not triumph be.
Lest thou thy love & hate, & me undo,
O let me live, yet love & hate me too.

John Donne: 18. elegy - Variety /XVIII. elégia - Változatosság
(részlet)

A Természet aranyszabályait,
mikbe őseink hittek, elvetik;
odavan pátensünk, előjogunk,
s a közvélelemény szolgái vagyunk;
ez alakot nem öltő szörnyeteg,
mely ős mivoltában kecsegtete,
lassan kialakul, fejünkre nő,
s törvényt, szokást népeknek ír elő.

The golden laws of nature are repeal'd,
Which our first fathers in such reverence held;
Our liberty reversed & charters gone;
& we made servants to Opinion;
A monster in no certain shape attired,
& whose original is much desired,
Formless at first, but growing on its fashions,
& doth prescribe manners & laws to nations

Bob Dylan dalát Koncz Zsuzsa is énekli.
Meghallgatható a "www.youtube.com" -on is.
A pápista egyház betiltotta. - Nem tudom, hogy föloldották-é már a tilalmat, de keresztény fiatalok a maguk módján éneklik.
Barna Imre fordításának (amit páran leszólnak) és kicsit más fordításoknak az alapján is a szövege:

Hány utat járjon végig valaki,
hogy a neve Ember legyen?
És hány tenger hosszat szálljon a galamb,
míg partot ér és megpihen?
És hány bomba kell még, hogy az ágyúszót
már ne tűrje senki se?
Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél,
csa hallgasd, hogy mit fúj a szél?

Hányszor kell nézni fölfelé,
hogy előderengjen az ég?
És meddig füleljen, ki csupa fül,
hogy meghallja: jajgatnak épp?
És hány újabb hulla döbbent rá,
hogy a hullákból most már elég?
Ha ...

Hány évig létezhet egy hegy
Míg belemállik a tengerbe?
Hány évig élhetnek még az emberek,
míg megengedik nekik, hogy szabadok legyenek
Hányszor fordítja el egy férfi a fejét,
hogy úgy tegyen, mintha nem látná:
A választ, barátom, elfújja a szél

How many roads must a man walk down
Before you call him a man?
Yes, 'n' how many seas must a white dove sail
Before she sleeps in the sand?
Yes, 'n' how many times must the cannon balls fly
Before they're forever banned?
The answer, my friend, is blowin' in the wind,
The answer is blowin' in the wind

How many times must a man look up
Before he can see the sky?
Yes, 'n' how many ears must one man have
Before he can hear people cry?
Yes, 'n' how many deaths will it take till he knows
That too many people have died?
...

How many years can a mountain exist
Before it's washed to the sea?
Yes, 'n' how many years can some people exist
Before they're allowed to be free?
Yes, 'n' how many times can a man turn his head,
Pretending he just doesn't see?
The answer, my friend, is blowin' in the wind,
The answer is blowin' in the wind

szeretlek, Éj

szeretem az éji csöndes órákat,
mikor a szellembe merülve élni jó
jó üresen is múlatni,
elfolyni hagyni az időt szívem dobbanásin
nyitja s zárja kapuit
napnyugta s -kelte távlata,
túl rajt kifosztva állok
a nappali lármában
érzéketlen, semmiről se tudva,
reménytelenül, hogy megdöbbentsél újra
eljöveteled csodájával


"Belélegzem - végre - az éjszaka és a szabadság friss lehelletét."

(Strindberg: A bolond védekezése, s. ford. - szándékosan hibás)

Az értelmét-adó s a lényét-adó

"Nő vagyok", sugározza a virág; "virág vagyok", sugározza a nő. "Férfi vagyok", sugározza a termő fa törzse; "termő fa törzse vagyok", sugározza a férfi.
Ha faggatni akarod: a rózsa eltűnik illata, színe, formája mögött; a gyümölcsfa kitárul. Ha élvezni akarod: a rózsa kitárul; a gyümölcsfa eltűnik gyümölcsei mögött.

Weöres Sándor: A teljesség felé

A kivétel is erősíti a szabályt.

megszültél, fölneveltél
s nehezen bár de utamra engedtél

(- hosszú, mert nem szereted,
durva parasztinak érzed,
ha anyámnak szólítlak - anyu helyett)

Elborzadva néz vissza rám
a tükörből egy vénülő
ráncosodó arc, megereszkedő test.
Az a hajdani kislány
már csak a lelkemben él,
de a csodái előtt e létnek
még mindig (b)ámulva áll.

Megcsöndesedett életdühöd,
már nem kell megítélnem furkálódásaid
s tisztelni is szeretném: hogy győzted
s még mindig győzöd erővel
ezt a hajszolt életet
- hajlott öregasszony,
hozzám oly hasonló.

Őszi nap
Rilke átirat

Itt az idő, Uram, elég volt az évekből.
Fordítsd el tőlem arcod fényét.
Oldozd el a pokolbeli szeleket,
csapjanak hegynyi hullámokat,
fullasszanak az árba,
süllyesszenek feneketlen mélyre,
cápák gyomrába, tengeri dögevőknek.
– Elég volt megunt szeretőnek.

hogy elhagytál
elhagytatok
kedves
szeretteim
nagyon fáj
- ellene mit se tehetek

abban az utolsó
kegyetlen álomban
vártok rám
azon az úton
amelyen becsülettel
nekem is végig kell menni

Feledtesd el!

fáj az elmúlás!
kérlek
feledtesd el
szerelmeddel!

az önfeledt szeretkezés
a hála egy gyönyörű percért
egymásért
törölje le agyunk táblájáról

s ha erre már képtelenek vagyunk
emlékezve várjuk
a síri ágyunk

esetlen sorok

(Katinak s Kovinak)

szent a fa
karcsú luc
sötét erdőtemplomod
csöndre int
a titokzatos néma
ég alatt
alázatos fűz a vízparton
a folyó időnek bólogat
őrt álló
út menti jegenyék
óvó tölgy
hűs bükkök oszlopai
s a kedves fehértestű nyír
sok varas sebed
meg mind a többi ismeretlen
gyászolják halottaim

pusztultok ti is
önzetlenül
gyümölccsel terhesek
áhítattal érintem
hajtásaitok, lombotok
törzsetekre tapasztom
arcom, kezem
érezni egyszerű passzív éltetek
mert drágák vagytok nekem
mint szülők, gyermekek
miként társamat
szeretlek titeket

Szüleim, Nevelőim, Kedvesim, Gyerekim, Barátim, Társim! Nem félek, de miért kellett (örökre) elhagynotok?
Buta (- bizonyos értelemben: megválaszolhatatlan) kérdés, tudom, de elkeserítő mindent elveszteni, amit megszeretünk.
Akkor miért szeretünk? Mert szeretet nélkül minden más értelmetlen.

A "rendszergazdák" nem szeretnek bennünket.
(Nem ennek az oldalnak a létrehozóira célzok, nekik minden elismerésem.)
Mert miért a csak az állam haszonlesőinek és a vállalkozóknak, cégeknek előnyös kizsákmányoló és igazságtalan
(valakiknek akár évtizedekkel is korábbi) magas nyugdíjkorhatár?
Hogy ne kelljen eltartani az öregeket.
Akar méregfiolákat is oszthatnának inkább a mérgezett és génmanipulált élelmiszerek helyett.


utolsó emlék

a végtelen térben
a sík felett
halk sípok zengenek

két sas kering fenn
ha lecsapnak
az halálunk leszen

éjjel mély a magas
a csillagok vezényszavak
pattognak

belémhasít a fájdalom
aztán tompán árad
kapum csendben bezárul

Én azt mondanám, alig két hét,és itt van Advent.
A várakozás kezdete, a karácsonyvárásé. Minden család életében fontos szerepet kapnak az ünnepek, ki-ki a maga módján ünnepel, másként éli meg ezeket a napokat, mint a hétköznapokat. A karácsonyi szokások többsége egyházi szertartásokból ered; egy részük évszázadok óta népszokásként él tovább, már régen elszakadt a hivatalos liturgiáktól, más részük viszont szorosan kapcsolódik az egyházi hagyományokhoz.
Akik hisznek vallásukban, szerencsések, teljesebben élhetik meg az ünnep igazi tartalmát.
De mit várnak azok, akik nem hisznek?
Tényleg a karácsonyi ünnepkör legfontosabb kérdése, kinek mit vegyünk?
A várakozást, a készülődést szeretem a legjobban.
Már alig várom, h lássam, több bimbót hajtott-e a karácsonyi kaktuszom, mint tavaly. S éppen karácsonyra fog-e virágba borulni?
Számomra öröm kitalálni, ki minek örülne. Ha ez sikerül is, az még nagyobb öröm!
Ha valamelyikünk értékesebb ajándékra vágyik, megkapja, ha megtehetjük.
De akkor is örülünk egymásnak, ha erre éppen nem futja.
Nem csak az ajándékozás a karácsony! A takarítás, a rendezgetés, a díszítés arra is jó, h a lelkünkben is rendet tegyünk, s így várjuk az ünnepet.
Karácsony az, amikor nagynénémet soha nem tudom megelőzni a telefonhívással. Gondolunk egymásra, s arra, h mennyit törődött velem gyerekoromban.
Ünnep az, amikor rég nem látott barátunk azt mondja, h az ajándékba kapott könyvet még a buszra is magával vitte olvasni.
Szeretteim fátyolos szeme a karácsonyfa alatt.
A temetői dísz a sírokon. Hogy itt vannak velünk elment halottaink, élnek tovább bennünk.
Szomorú vagyok akkor, ha azt hallom, h mekkora teherrel, munkával jár a karácsony.
Igen, gondos szervezés,sok-sok munka előzi meg az ünnepet- ezt minden nő tudja, a legtöbbünk ezt szívesen meg is teszi.
Tudjuk, h az ünnepek adnak erőt ahhoz, h elviseljük egymást a hétköznapokon, el tudjuk nézni egymásnak a hibákat, bűnöket, s meg tudjunk bocsátani mindezekért.

... [folytatódik]

„Úgy mondtam Neked, azzal a feneketlen hallgatással, hogy valami rettenetes van mögöttem, ne hagyj visszanézni, ha visszapillantok elsüllyedek benne megint...“

Szabó Magda: Az őz


Már egy segít csak:
azt is, ami a romok közt maradt,
emléktelenül elveszíteni!

Rab Zsuzsa: Omlás, 1963, tán Kormos Istvánnak írá


Tényleg ez segít csak?
Mert olyan szépek az emlékek.
- Tudom, hogy nem szabad azokban élni,
nem szabad, hogy azok határozzanak meg.
(A rossz emlékektől igyekszünk is szabadulni.)
De ha nem válunk rabjaikká,
nem segítenek elviselni a mát is?

Úgy érzem: ki vagyok szolgáltatva minden hangulatodnak – nem beszélsz, csak külső megnyilvánulásaidból kéne tudnom: mi van Veled, s rettegek, mikor reagálok rosszul – te pedig kicsúfolsz –
pedig hálás vagyok minden kedves mozdulatodért, simogatásodért, tekintetedért, szavadért. Ha ezeket nem gyűjtögetném, elpusztulnék. Rettenetesen vágyom gyöngédséged, kedvességed után ...
És nagyon szeretlek ...
„Gyermekké tettél“...


So schien mir dass aus meinem besten blute
Das bild nur abglanz sei der kraft und würde
Dass ich von unsrem schauer deiner nähe
Beter und Schöner! nicht genug gedeutet .
Mein lied dem wahren gang mehr nicht entspreche
Als einem ding sein schatten auf der welle...
..
Da Du der höhere bist muss ich versagen.

(S. George: Gebete - Imák I

Akkor úgy tűnt, a vérem legjavából
Vett kép méltatlan visszfénye erődnek,
És közeledből, borzongásainkból,
Imádó szép Fiú, kellően nem okultam;
Dalom csak úgy felel meg a valónak,
Mint tárgynak árnya hullámzó vizen.
..
Mivel nagyobb T e vagy, elhallgatok.

(Elekfi L. ford.