Az összes üzenet időrendben

Mert a barátság nem eszményi hangulat. A barátság szigorú emberi törvény. A régi világban ez volt a legerősebb törvény, erre épültek fel nagy műveltségek jogrendszerei. Az indulaton, az önzésen túl élt az a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye. S erősebb volt, mint a szenvedély, mely a férfiakat és nőket reménytelen indulattal egymás felé hajtja, a barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke.

Márai: A gyertyák csonkig égnek

„Az ég igazságos, mert kéjeinkből
csinál bennünket ostorozni eszközt.“

(Edgar Edmundhoz Shakespeare Lear királyában


Mea culpa azér' is, mer' má' 2 ezredéve is +mondatott: Értékes dolgokat, gyöngyöket disznók s kutyák elé szórni kár s veszélyes. (Vö. Mt. 7,6 - érdemes utánanézni az utalásoknak is.


St. George: s Zeitgedicht - A kor verse (ford. Elekfi L.

Mint lelkiismeret s kiáltó szózat
Nyomúlok át kedvetlenségteken:
"Most úr az aljas, +haltak a jók:
A hit elúszott, szeretet kiszáradt.
Hagynánk el ezt a rothadozó bált!"
Hadd tartsak fákyát itt, ahol korunk
Romlása rág, amit ti hoztatok
A felhevült érzékkel, mállott szívvel.

Úgy fordultatok, hogy ne lássatok
Szépet, Nagyot, és mondjátok: nincs iyen.
..
/stb.: foytatód., de én inkább nem pötyögöm tovább,
neh. zavarjak - fecsegésnek tűnjék a csýp uraknak/

Ich euch gewissen . ich euch stimme dringe
Durch euren unmut der verwirft und flucht:
> Nur niedre herrschen noch . die edlen starben:
Verschwemmt ist glaube und verdorrt ist liebe.
Wie flüchten wir aus dem verwesten ball?<
Lasst euch die fackel halten wo verderben
Der zeit uns zehrt . wo ihr es schafft durch eigne
Erhizte sinne und zersplissnes herz.

Ihr wandet so das haupt bis ihr die Schönen
Die Grossen nicht mehr saht - um sie zu leugnen
..
/usw., Tandori isch lefordietaa


mikor nem mondtam - és eltávolodtunk

békéltess meg minket test
léleknek eszköze
nehéz viselni terhét
ölelése otthonod
lélek
testnek őrzője

vakmerőség
egymás szemébe nézni
a kéz útja a kézhez
archoz, ajakhoz, ágyékhoz
lélekből ered a szó
száj formálja, fogak és levegő
sértés és fájdalom
segíts most
érintés
+értés
alázat

S. George: Nacht-gesang III

Sei rebe die blümt
Sei frucht die betört
Dir lieb und gerühmt..
Nun meide was stört

Was siecht und vermorscht
Was hastet und brüllt..
Von seltnen erforscht
Der menge verhüllt

Begehre das graun
Das schwellt nicht mehr sprengt -
Das schöne zu schaun
Das wärmend nicht sengt

Bis traumstill auf höhn
Der strahl in dir tauscht
In goldnem getön
Dein leben verrauscht.

'899/900


Éji ének III.

Légy szőlővirág,
Bódító gyümölcs,
Dicsért aranyág..
De arra ne költs,

Mi korhad, apad,
Üvöltve siet..
Mit ritka kutat
S nem tud a tömeg:

Várj szürke homályt,
Áradva se tép,
Melegít, de nem árt.
Nézd azt, ami szép;

Míg szótalanul
Mint égi sugár
Élted, no lehull,
Arany zene vár.

ford. Elekfi L.


Éj-zong III

Virágzó szőlő légy
Gyümölcs, mey csábít
Kedves és dícsért..
Ám kerüld, mi háborít

A kórost, mey széthulló
A törtetőt, nagyszájút..
Aki keres, fehér holló
A sokaság hazúg

Kívánd a szürkét, félelmes
Áradása nem hajszol többé -
Melegít, nem éget
A vigyázott szépség

Álomcsendig a magasban
A sugár benned változik
Aranyos csillogó hangzatban
Élted surran-elmúlik.

(s. ford.

Erwiderungen: das wunder - Viszonzások: a csoda

Nun geschieht das höchste wunder: - A nagy csoda most jelent /esett/ +:
Fliessen traum und traum zusammen - Álom s álom egybefutnak

érzést csak a(ján)d(ékoz)ni lehet, mindenestül, kéretlenül-zavarva, viszonzás, jutalomvárás nélkül
+osztni gondolatokat, tapasztalatokat, ágyat, pé'zt stb. lehet
az érzéseinkkel végülis egyedül maradunk
(Hegel fenomenológiája alapján

R. M. Rilke: Szonett Orfeuszhoz (I / IX

Csak ki már árnyaknál
is pengette hangszerét,
játszhatja alítván ( = sejtvén, hívén; régi magyar szó
a végtelen dicséretét.

Csak ki már rágta
holtakkal az alvilági mákonyt,
hallja meg újra
a suttogó hangot.

Víztükrön a fény bár gyakran
megtörik, - megmarad
az emléke és a hit.

Majd csak a határtartományban
lesz a hangzat
örök s szelid.

(s. ford.

Nur wer die Leier schon hob
auch unter Schatten,
darf das unendliche Lob
ahnend erstatten.

Nur wer mit Toten vom Mohn
aß, von dem ihren,
wird nicht den leisesten Ton
wieder verlieren.

Mag auch die Spieglung im Teich
oft uns verschwimmen:
Wisse das Bild.

Erst in dem Doppelbereich
werden die Stimmen
ewig und mild.


Rúfus(z) Milán 1ik versikéjének fordítása tótbul:

Bár még mások vagyunk,
bocsásd meg bűneink.
Mi is a föld gyermekei vagyunk,
és a földben ördögcse lakik.
Bocsásd meg az ő vétkeit.
Segíts soká másnak lenni.
Taníts meg minket, méhecskéid,
ne úgy tenni, mint a nagyok.
Mindazért, mi tiszta
okíts erre Megváltó Jézusunk.

Sajna e nyersfordítás közel se adja vissza az eredeti naiv szépségit.


S. George: Zweifel der jünger

Wer je ging in deiner mitte
Wie ist möglicdh dass er weicht?

>Manche sind die zeitlang dienen
Krankes blut schafft den verrat.<

Wer je sass bei solchem mahle
Wie kann der noch untergehn?

>Diese trinken sich das leben
Jene essen sich den tod.<

Deine lehre ist ganz liebe -
Und so furchtbar ruft sie oft?

>Diesen bringe ich den frieden
Jenen bringe ich das schwert.<


A tanítványok kétsége

Aki közeledbe lépett,
Hogy lehet, hogy elhagyott?

"Vannak, kik percig követnek,
Beteg vér hoz árulást."

Aki ily lakomán részt vett,
Hogy pusztulhat mégis el?

"Ezek itala az élet,
Azok étele halál."

Szertet a tanításod -
Sokszor szörnyűségre hív?

"Emezeknek része béke,
Amazoknak része kard."

ford. Elekfi L.

"Enyém?"

3
"vers"-játék az
mit (nem) lehet
versbe/') szedni
3
a kút, ameynek méyén magunkat keressük
s a megváltást várva
nem kockáztatjuk az ugrást
3
mi lesz?
nem lesz semmi
a semmi lesz
3
hüyítő robot és luxus/kényelem
fejlődést ösztönző lustaság
a céltalanság
3
békevággyal kompenzált gyilkolás
(ugye,) nem magadat siratod(?)
fordulj fel/éjük)!
3
általában a kincs ragaszkodik a birtokosához
keresi szememben a szeretetet
volt - nincs
1
míg eggyé leszesz

Ámen Álom!


(Most /ne) szóljonak hozzá!
Van ennek vmi értelme?
Én 2lem.

Más írá:
- Akkor + minek írsz, te hüye exhibicionista picsa!?

Köszönöm kérdését. Válaszom:
- Azér', h. /ne) fulladj a szarba!

Kuras, Benjamin: Van-e élet a Marxon? Kalligram, Pozsony 2003 /a cse' címe: Je na Marxu život? - könyvösmertető

Nem a nyomda ördöge játszott vélünk. Valóban a hajdani marxista birodalomról van szó. Tán elkerülhető lett volna a félreértés, ha az egykor hivatalosan használt bolseviki lenini kiegészítés is megjelent volna a címben, de akkor elestünk vón a derűs félreértés lehetőségétől, attól, hogy nevetni tudjunk magunkon, múltunkon és jelenünkön. Mert szerintem arra megy ki a játék, ahogy az alcím: A posztkommunista Közép-Európa kendőzetlenül ezt jelzi is.
A kérdés, legalábbis a közép- vagy kelet-európai anekdotikus népi hagyomány szerint, valóban elhangzott valahol a fönt látható formában, ráadásul az említett rendszer grasszálásának egyik legdicsőbb időszakában, s legyen az már mindegy, hogy hol, a morva Alamóc melletti Troubelicén, ahogy a szerző állítja, vagy a bácsi Tompán, ahogy mi tudjuk. De lehet, hogy egyik helyen sem, csak épp az összesúgásainkban. (Az viszont már a szerző szűkebb családi történelméhez tartozik, hogy az előbb említett másik alapító atyának a neve szklerózisra hajlamos vegyész édesapjának se jutott eszébe egy fejtágító nagygyűlésen - mentségére szolgáljon, hogy fontosb dolgok se, mint pl. a kénsav képlete.)
De időszerű-e még egyáltalán foglalkozni e kérdéssel - több mint tizenöt évvel a kommunista totalitarizmus bukása, héttel a könyv cseh eredetijének, s néggyel magyar fordításának megjelenése után? Sajnos azt kell mondanunk, hogy igen, mert jórészt még mindig azokkal a bajokkal küszködünk és azokon a kérdéseken rágódunk, amik az előbbi rendszerből maradtak a nyakunkon. Pedig ideje lenne már leráznunk őket s túllépni rajtuk. Ehhez azonban az kellene, hogy vagy megoldjuk azokat, vagy pedig végre derűsen oda küldjük az egész kócerájt, ahová való. Mert, mint a 2. fejezet mottója figyelmeztet rá: „Az 1989-es közép-európai forradalomban a látható gazemberek békésen átadták a hatalmat a magukat a nemzeti hősök nimbuszával körülvevő láthatatlan... [folytatódik]

A tüzelő nőstények közt a hímek tesztoszteronszintje +emelked',
s ezzel előidézi a támadó magatartás s a sexuális aktivitás szükséges növekedésit,
majd az erősb hímek társaságába' a tesztoszteronszintje lees',
s ezzel csökkenti az állatok agresszivitását, mey e közegbe' számos kellemetlen következménnyel jár6na.

Rans'burg J.: 1mást keresik, Saxum '3, 127. old.

:-)

látom mostanában nem ír senki,megtöröm a hosszú hallgatást,talán más is kedvet kap hozzá.:-)



Vonzások és taszítások



... és véget ért az életük,

szemükben kihúnyt az elevenség pezsgése.

Már csak egyéniségük csillogását

sugározták a légüres térbe.

Megszüntek a létezés értelmét adó

vonzások és taszítások.

Babits Mihály: Mozgófénykép

Máskép: Amerikai Leányszöktetés
- szenzációs szerelmi
tragédia mozgófényképben előadva

A gép sugarát kereken veti, képköre fénylik a sík lepedőn
mindjárt, szivem, uj szinek és alakok lovagolnak a fénylegyezőn
olcsó s remek élvezet összecsodálni e gyors jelenéseket itt:
első a Szerelmi Tragédia, melyet a lámpa a falra vetít.

Ni - Ámerikában e nagy palotának a dús ura - milliomos
rendel, levelez, sürög, üzleteit köti, telefonoz.
Titkára előtte. Beszélni akar vele. Várja. Magára marad.
Beszél neki. Karja mozog hevesen s ura szörnyű haragra gyulad.

Éjfélkor a hószínű lányszoba villanymécsese zöld. Jön a lány
bálból, kimerülten - a báli ruhában is oly ideges, halavány.
Vetkőzik az édes. Az éjjeli gyolcs fedi már. A komorna kimén.
Megkoccan az ablaka. Nyitja. Vetekszik a holddal a zöld szobafény.

Titkáruk az. „Édesem!” - Újul a kép. Palotájuk elébe mutat.
Fellegkaparójuk előtt ki az éjbe mutatja a hosszú utat.
Fellegkaparón kötelekből létra. Az emelet ablaka nyil.
Surrannak alá. Hamar: - Elbuj a hold köre. Rebben az ótomobil

És tűnik a gépkocsi. Mind kicsinyebb-kicsinyebb. De a palota ébred.
Vádat sug a létra. Mi volt az? Utánok! A gép! Tova! S mozdul a képlet.
Nyargalnak az útközi fák növekedve szemünkbe: a kocsi sötét pont
nyargalnak az út jegenyéi. Kigyózik az út tova. Két kocsi két pont.

És fordul a kép. Jön a halmon a két szeretővel a gép lefelé.
Vakít ide: hallani szinte, amint robog a kanyarúlat elé.
Nőnek az arcok. A hölgy a lovagra simul. De az ég henye fellege gyül.
S tűnik kanyarodva a gép. Jön a második. Ebben a dúlt öreg ül.

S elpattan a kép, valamint a hab a síma vizen. Jön az új. Csupa álom.
Villannak az ég csodanyílai. Zuppan a zápor a messze határon.
Ó nézd, gyönyörű! gyönyörű ez a fény- és árnycsere kékbe pirosból!
S hogy gördül a két robogó! Hogyan is, hogyan is lehet ez papirosból!

S hogy gördül a két robogó; hegyeken tova, völgyeken, árkokon át!
Pornimbusz után pocsolyás... [folytatódik]

Heute bin ich es gewahr:
Dass der letzte trost mir flieht
Kann ich euch nicht mehr geniessen
Neue sonne . junges jahr.

(Sänge eines fahrenden Spielmanns / Egy vándor igric énekei
írá Stefan George 1894-5-be'

Mára világossá lett:
Elszállt a végső remény,
Örömhöz ti nem vezettek,
Új nap, ifjú kikelet.

(ford. Elekfi László

A múlt +történt. Aki képes rá, tanul6 belőle, de nem érdemes rajt' bánkódni - csámcsogni.
S mér' kötjük oy önkényes időpontokhoz a változtatást?
Elég erős az akaratunk, vagy csak kibúvókat keresünk a mindenkori holnappal?
Tudunk egyáltalán változni, változtatni?
Akkor má' most is megtehetjük.
Vagy + tudjuk várni akar az alkalmasb időt is.
S nem marad minden a régiben, ha a rossz.
De e csak ránk vonatkoz'.
Mer' másokat nem lehet erőszakkal változásra kényxítni.
Értük vagyunk - szomorúak is. Miattuk - magányosak is, 2ségbeesettek is.
- S jók is, - ha tudunk.

Szent Miklós ünnepének előestéjén


Járnak a bérelt Mikulások, piros autóval, édességet hordva annak, aki megfizeti. Az ablakokba kitett csokoládé figurák emlékeztetnek a hajdani jótevőre.
Gyermek az, aki sokáig hiheti, hogy itt járt személyesen Mikulás.
A gyermekből előbb-utóbb felnőtt lesz, aztán egyre erősődik benne a vágy, hogy szeretne tartozni egy közösséghez, egy csoporthoz, amelyik szereti és elfogadja, s óvja.
Családhoz, barátokhoz, Magyarországhoz.
Három éve ilyen tájban kis idő ráfordítással ajándékot, egy gesztust adhatottunk volna határainkon túl élő magyarjainknak, barátainknak, rokonainknak.A tét az volt, hogy minden magyar anyanyelvű magyarnak érezhette volna magát. Érezhette volna, hogy történhet bármi, van a világon egy hely, ahol megértik. De nem sikerült ez az ajándékozás. Az ok egyszerű: kevesen akartuk.
Mi- akik a hivatalos határok között élünk- nem tudjuk elképzelni-, hogy ez a nemakarás nem mérhető egy meg nem kapott Mikulás ajándékkal.
Mi az, amit nem adtunk ajándékba? Biztonságot, reményt, bizalmat, a jövőbe vetett hitet.
No, persze az itt sincs sok!-mondhatnánk, s mondták is sokan. De az igazán szegény ember is tud valamit ajándékba adni- legalábbis nálunk ez volt szokásban.
S én azért abban bízom, ha nem is adtunk ajándékba biztonságot, reményt, bizalmat, jövőbe vetett hitet, de legalább nem vettük el határokon túl élő véreinktől a maradékot.
Olyan életet kívánok minden magyarnak, amelyben senki sem teheti meg mindig azt, amit éppen akar, s az észnek több joga lesz, mint a gyűlöletnek és a haragnak.

Biztatásul Horváth Sándor verse:

Mert a haza nem eladó.
Ezüst pénzre sem váltható.
Mert a haza lelked része,
Határait belédvéste
Ezer éve,
Ezer éve a hit.

Mert a haza kereszted is.
Betlehemi csillagod is.
Hiába tiporták hadak él,
Hiába tiporták hadak él.
Mert a haza
Mert a haza
Te magad vagy.

Mert a haza minden,
Kínokkal születő mozdulat,
Mit rejt és elfelejt az agy.
A haza te magad... [folytatódik]

E Palack oldalán nem oly rég a testmagasságról olvastam egy írást. Erről jutott eszembe Ranschburg J. "Egymást keresik" c. könyve, amelyben foglalkozik ezzel a témával is:
"Nagy ember" - mondjuk a kiváló tudósról, művészről és "felnézünk rá".
A szociálisan kifinomultabb csoportokban, ahol a nyílt ökölharc alig fordul elő, a fiúk - férfiak pozíciója pozitívan függ össze a testmagasságukkal.
Ha egy kicsit visszanézünk, a történelem is ezt igazolja. Pl. az egyiptomiak az isteneket és a fáraókat magasabbnak ábrázolták a többi embernél. De napjaink udvariassági szokásai - pl. a főhajtás, kalaplevétel - rituális maradványai annak, hogy a testmagasságot csökkentsük a "hatalom" előtt.
Néhány évvel ezelőtt az egyik egyetemen egy idegen férfit mutattak be a hallgatóknak. Az egyik csoportban tanársegédként, a másikban adjunktusként, a harmadikban pedig vendégprofesszorként üdvözölték. A bemutatást követően a hallgatóknak egy kérdőívet kellett kitölteniük, amelyben többek között azt kérték: becsüljék meg az idegen testmagasságát.
Nyilván már mindenki sejti, hogy a 3. csoportban becsülték a legmagasabbnak (a hallgatók nemétől függetlenül).
A magas termet tehát előny: a férfiak "dominanciaküzdelmében".

Kár, hogy vágják a fát s nem ültetik.
Hogy sajnáljuk magunk, hogy senki se ért meg, egyedül köll töltnünk a Karácsonyt!
Az a szegény (alkoholtól + kosztól) bidös ko'dus meg ott diderg abba' bódéba' vagy jobb esetbe' a pincébe', ahova bésurrant.
Az a rohadt strici + még ilyenkor is futtatja a kurváját. +' vevő is akad rá. - Hogy száradna má' le a töki!
A kutyát, macskát is kiverjük, mit lábatlankodik.
Az ellenségünknek is sok rosszat kívánunk ez alkalommal is.

Békés boldog a karácsonyi s újévi innepeket a jól fűtött meleg otthonokba', a halálra ítélt fák alá + kevesb fölös vackot, de annál több örömöt s szeretetet mindenkinek!

H. Fast: Tom Paine tudta, hogy nincs remény, nincs menekvés, nincs megváltás.

a félelem konvenciója
kötöz bennünket életünkhöz
fogyó kedvünk megszokás óvja
harács ösztön halmozni üldöz

(Rákos Sándor: Úgy több, hogy egyre kevesebb - Kettőzés - sokszorozás - a Csörtéből

Sok mindent + lehet magyar ázni(!) a kisebbrendűségi érzéssel - komplexussal is.
(Pl. a cse' Bennes + a tót Istvánka németeket + magyarokat gyűlölködésit + erőszakos föltűnéségi viszketegségit (kiket mindenesetre törvényerejű dekrétumokkal a nemzet legynagyb fiainak titulálnak, ha esetleg a Nemzeti Akadémiájuknak netalántán mégse sikerülne elfogadtatni az EUval + a közömbös világgal, hogy Alexander Petrovics + Franc Liszt az övék s nem azoké a cigány magyaroké), v. azt a kultuszt, mit környöttük cs'álnak /pl. azt a Bradló = "szirt"-nek nevezett megalomán domb- vagy a kisb mértékű drága poros küszöbi Loretói tér-elrondítást, ahun máskint oly szépen szólna a pacsirta + a haragjáték).

Bárcsak népünk alacsonyb fiai ne lennének ilyenek!
Mit nyafognak - vannak bétojva annyira az egyedülléttül?
Mér' akarják táncoltatni legalább azt az 1 négerük?
Inkább lennének mások hasznára s örömire (mint Teréz anya).
Isten velük (ez esetbe')!

Bár az alábbiakat se árt tudatosítni, figyelembe venni:
A szabad önfeláldozás az értelemkeresés legproduktívabb illúziója.
Nem jó az embereket +fosztni az illúzióiktul, ha nem tudunk jobbat fölkínálni heyettük.
(Dosztojevszki s Aquinói alapján

A Mikulás-napi "karácsonyt" megelőző nyitány után, bizony az ünnepek már a kertek alatt járnak. Nem is a gyermekkorom karácsonyaira akarok vissza emlékezni, hanem próbálok visszatekinteni az elmúlt évek régi karácsonyaimra, amikor még a külvilág eszement tobzódása nem bontotta meg még annyira a lélekben való belső egészt.Már most gyakran elvész a napi zsivajban az ünnep jellege - mégcsak ádvent, a várakozás időszaka van -, annak kritériuma, ebben a faramuci világban szinte meg sem halljuk egymás szavát! A KARÁCSONY MÁSRÓL SZÓL! Ma már a "szeretet" a plázákban csapódik le, hogy az eredmény milyen lesz, az otthonokban csapódik le majd. Pedig a szeretet nem a bevásárló-szatyrokban van, hanem az ünnepi asztalnál. Emlékszem a szeretetteljes, meghitt karácsonyaimra, amelyek addig őrzik meg meghittségüket, míg azokat öleljük meg a szent ünnepen, azokkal ülünk a fehér, ünnepi asztalhoz, akik még megvannak nekünk. Utána is meg kell élni az ünnepet, az elmentek emlékével, s aztán mikor elfogynak melőllünk a szeretteink, az igaznak hitt társak, a barátok, fagyossá válik az ünnep. ilyenkor a legnehezebb a szívünk mélyén megőrizni a zsarátnokot. Látom szűkebb környezetemben a fogyasztói társadalom kórképeit, erre még a tudós elmék nem találtak ki védő oltást. Számomra mindmáig azt a mély szeretetet, a legszebb örömet jelentette, a karácsony, bárhol is töltöttem is(most egyedül majd), ami egy újrakezdést is jelentett számomra, hiszen hamarosan elköszön tőlünk el az év is, és a tovább lépéshez az ünnep fénye, melege ad időt. A karácsonynak annak kell lennie, amikor egy frissen sűlt kenyér melegségét éreznénk a szívünk mélyén.

Karácsonykor megszületik a Fény az életünkben, amelyet minden keresztény felekezet megünnepeli (a zsidó hittestvérek már a Hanukát ünnepelték), az emberek - tisztelet a kivételektől félnek a fénytől, mert az igazi bevilágít a legrejtettebb zugaikba is, a mesterséges, talmi fények "jobbak" talán, de azok kihunynak. Az igazi Fénnyel kívánok mindenkinek... [folytatódik]

Sok állatunk vót gyerekkoromba' (tehen, bornyúk, tyúkok, kutya, disznó, bárányok, kacsák, macskák, kecskék + madarkák: fiatal szarka, szárnyonlűtt, sebesült meggyvágó, fecske, gólya, cigányhal, tengerimalacok, sün, még elhagyott őzgidák is, míg el nem vitték üket a csendőrök). Nem is t'om, hogy győzte apum a gondozásuk, amellett, h. munkába is járt.
Most úgymond nics rá lehetőség. Bérlakásba' lakunk.
Ha elvesztnénk az állásunk, kilakoltatnának (mi 1üttjár, mivelh. szo'gálati lakásba' lakunk), tán +' lehetne vmit kezdni a romladozó szülői portán, + tudnánk élni e fogyasztói rendszertül független parasztkint is. Csak ölni fájna nagyon. Azt hiszem: inkább én is eltemetném az állatink, mint oy sox gyer'koromba', + apum is az utó'só tehenünk, mikor belészakadt (a medencéje) a bornyadzásba.

Azér' azt nem tartom épp ízlésesnek (- bár t'om, h. csak egy átvett könnycím), h. az állatfajtákat egy témába rakjuk a családunkkal. Még akkor se, ha esetleg családtagokként szeretjük is üket, s mégha végül az embör is csak egy állat.
Azér' a gyerekink, a társink akkor is összemérhetetlenek velük, ez utóbbik öszvehasonlít6atlan s több örömöt xeznek, - mégha gondot is, - egy élet, az életem értelme ők, míg az állatok, ha örömt xeznek is, inkább csak vigasztalót, és mégha segítség, létföltételünk is az ü létük, mer' nélkülük mi is elpusztulnánk, akkor se emberek. Velük csak állati szinten lehetünk jó emberek.

Miben más a holnap, mint a ma? Mér' nem carpe diem?
Ha így folytatjuk, szerintem: minden lehetőségüktől megfosztjuk a gyerekink, meg az ő gyerekik, - a jövő nemzedékit.
Igy van e' rendjin!?
Igazuk lenne azoknak, akik nem vállalnak gyereket?

"laughing & laughing & saying, 'Hit look lack Ah just cant quit thinking. Look lack Ah just cant quit.'
& what do you thing of that?
(Faulkner Vilmos: Pantaloon in black - 1 fekete Pantalone, ford. Viktor János:
egyre csak nevetett, nevetett, azt hajtogatva: 'Mért kell nekem gondolkoznom? Miért kell nekem gondolkoznom?'
Nos, hát erről mi a véleményed?"

"Lelkem a barátom!"

Akiben ez az élmény felvillant, soha nincs egyedül. Van, akire számíthat, ha bajban van. Társa van akkor is, ha egy barlangban él. Behunyja a szemét, vagy még az se kell: nyitott szemmel is tudja, hogy barátja van, akivel boldogan él.
És ami a legfontosabb: jóban-rosszban vele marad.
Akiben ez a gondolat nem villant föl, még akkor is egyedül marad, ha öt felesége és nyolc férje volt, ha tíz gyermeke és hatvan unokája veszi körül.
Ha nincs igazi szeretet- ami önmagam szeretetén alapul- minden közösség teher számunkra, fárasztó kötelesség.
Ha valakinek valódi "én-éménye" nincs, annak önszeretetről beszélni félrevezető és kimondottan veszélyes, mert azt hiszi, hogy ez az egónak az önmagára visszahajló , öndédelgető, önünneplő, önsajnáló tulajdonságát jelenti.
S. Freud ezt a fajta kóros önimádatot, " nárcizmusnak" nevezte.
Nincs kátékonyabb, mint amikor az egónk önmagát imádja. Amikor megreked egy olyan állapotban, ami kisgyermekkorban még teljesen jogos, hogy a világ értem van, az anyukám azért hordja magán a két mellét, hogy én szopjak belőlük, s egyáltalán az anyukám, az apukám azért van rendszeresítve a világon, hogy nekem jó legyen.
Egy felpuffadt egót arra biztatni, hogy imádja még jobban önmagát, egyen még több cukrot, legyen még szerelmesebb énjébe, szerezzen még több szolgát, birtokot, szeretőt, pénzt és embereket, akik szüntelenül szolgálják és csodálják, a legnagyobb vétek.
Ez nem önszeretet, hanem önimádat.
A narcisztikus embernek a lelke nem a barátja. Önmagával a lehető legrosszabb viszonyban van. Azért tartja magát szüntelenül aktivitásban, azért beszél, beszél, és nem hallgat meg soha senkit, hogy ne kelljen a lelkébe néznie s elkerülje a csend pillanatában felbukkanó dermesztő érzést, hogy a lelke zűrzavaros, s az élete alapvetően boldogtalan.
A depreszió mindig ott ólálkodik a az önimádó ember körül, és azonnal lecsap rá, ha egy pillanatra megáll, vagy vesztes szériába kerül.
Maga a depresszió nem egyéb, mint... [folytatódik]

A szerelem évezredek óta ugyanazt diktálja szavakban is. Ha vele mérjük a századokat, az idő nem változik, mindig ugyanaz, van tehát öröklét.

Illyés Gyula

Aki nem ösméri a múltját, arra van ítélve, h. +' 1x átélje.

(Miklóssy E.: Túl a tornyon, Széphalm '1, 247. o., Várkonyi Nándor kapcsán

Akkor is önnön rabságunba' leledzhetünk, sőt mi rosszb, nagyobb baj: másokat is abba dönthetünk, ha utópista paradicsom +valósintását erőszakoljuk, vagy kivételezve szeretünk, - s nem önföláldozón. Nem ellentmondás e? S ha igen, mi változ.?

"A materialista számára nem támadhat feszültség a szent és a profán, csak az illúzió s a fölvilágosodás közt. De ha vki a teológiára van ráhangolva, az ő számára ez a feszültség mindaddig fönnáll, míg a bűnbe esett világban köll megtalálnunk az utunk'. Meg tud birkózni a föladattal, ha a törvény és a hagyomány szerint él, vagy megkísérelheti megszüntetni a feszültséget: vagy úgy, hogy visszavonul vmi túlvilági miszticizmusba vagy ezotérikába, vagy úgy, hogy beléveti magát a világba, s abba' reménykedik, hogy maj' 1 új törvénnyel, isteni izenettel vagy 1 új társadalmi rendbe' megválthatja azt..
(L. Strauss xint:) Minden oyan próbálkozás, mikor a filozófok visszvonulnak a s. kertjüket mívelni, v. a poli hatalm szo'gálatába állnak, a filozófi gondo'kodás végit jelenti.
(Kojéve:) a zsarnokoknak szükségük van arra, h. vki +mondja nekik, miy lehetőségek szunnyadnak a jelenbe'; a filozófoknak + azér' van szükségük a zsarnokokra, mer' azok vannak oy merészek, h. előhí'ják a történelmbő' azt, amivel a jelen lehetőségei kecsegtetnek.. 'Az egészséges "automaták" elégedettek, a "betegeket" + elkülönítik.. A zsarnokokbó' ügyintéző lesz, fogaskerék a "gépezetbe'", meyet atomaták készítnek automaták számára.' - (K.-t) hidegen hagyta embertársai potenciális elembertelenedése,
(az - utópista, messianisztikus - értelmiségi politikára csábultak) szent erekyekint bántak az eszmékkel, hagyták maguk' arra ösztönözni általuk, h. a társadalmat a hasonlatosságukra igyekezzenek átformálni.
I. Berlin: A fölvilágosodás volt az ideál, meyre hivatkozva korunkba' több ember áldozta föl magát, no + másokat is, mint... [folytatódik]