Az összes üzenet időrendben

Paul Celan: Zsoltár

Senki se gyúr újra földből és agyagból,
porunkból se szólít fel senki.
Senki.

Dicsértessél te, Senki.
Kedvedre vágyunk
virulni.
Szemben
veled.

Semmi
voltunk, vagyunk,
maradunk, virulva:
a Semmi-,
Senkirózsája.

Bibénk
lélekvilágos,
porzóink égkopárak,
pártánk piros
keresztül a tövisen, ó, a
tövisen énekelt
bíborigénktől.


Lator László s Marno János 1ébkint nagyon hasonló fordításibul öszvekombinálva - 1etlen1 he'yen eltérve tőlük, tisztelettel mind2jük iránt. Sőt, az utó 3 sornak +' 1 értelmezési lehet, mi szellemibe' tán +' közelb áll az eredetihö':

...
a tövisről, ó a tövis-
rőt énekelt
bíborszónktól.


Az eredeti:

Psalm

Niemand knetet uns wieder aus Erde und Lehm,
niemand bespricht unsern Staub.
Niemand.

Gelobt seiest du, Niemand.
Dir zulieb wollen
wir blühn.
Dir
entgegen.

Ein Nichts
waren wir, sind wir, werden
wir bleiben, blühend:
die Nichts-, die
Niemandsrose.

Mit dem Griffel seelenhell,
dem Staubfaden himmelswüst,
der Krone rot
vom Purpurwort, das wir sangen
über, o über
dem Dorn.


s +' 1 más - cse' nyelvű ford.:

Žalm

Nikdo nás nezhněte znova z hlíny a bláta,
nikdo nezmíní náš prach.
Nikdo.

Buď pochválen, Nikdo.
Pro tebe chcem
kvést.
Tobě
vstříc.

Nic
byli jsme, jsme a zůstaneme
v svém květu:
ničeho,
ničí růže.

Se
čnělkou světlou jak dech,
tyčinkou pustou jak nebe,
korunou rudou
od slova z purpuru, které, ó které
jsme zpívali
o trnu.

(Lenka + Filip Karfík, '91

egyszer egy számtech feladatomnak adtam ezt a címet... akkor olvastam először, de rögtön megfogott, valahogy ez is a lényeget mondja el...
nagy békepárti vagyok, ellenzem a háborúskodást hiszen értelmetlennek tartom
a béke olyan megfoghatatlan dolog, leírni nem is tudnám, miért olyan fontos számomra... valószínű azért is mert az érzelmeket ugyanúgy szavakban nem lehet lefesteni, hogy a másik tudja mit érzel...
a lényag az, hogy ez is a kedvenc idézeteim egyike, nagyon a szívemhez nőtt :)

Sziasztok!

A bemutatkozás nem egyszerű dolog. Önmagát senki sem tudja reálisan bemutatni, hiszen egyes dolgokat tompít, másokat kicsit kidomborít. Megpróbálom ezt a csapdát elkerülni, ezért a lényegre szorítkozom. Nem társat,barátot keresek! 45 éves rokkantnyugdíjas férfi vagyok. Egy Pécshez közeli városkában élek. Két nagy gyermekem van. Az a problémám, hogy napközben sokat vagyok egyedül, mert nincs itthon senki. A barátaim is dolgoznak, Persze emellett családjuk is van. Ezért aztán netezéssel, (lírai)zenehallgatással ütöm agyon az időt. Na meg főzéssel. Azt szeretek. Azért írom ezeket a sorokat, mert azt remélem hogy akad egy sorstársam a 30-50 év közötti nők között, legalább egyvalaki, akivel néha napközben Skype-on el lehet egy kicsit beszélgetni fontos, vagy egyszerű hétköznapi dolgokról. Az érdeklődési köröm széles, de a sport és a politika nem tartozik bele.Ha valakit érdekel a dolog, kérem hogy küldjön egy rövid levelet a mariner4x4@citromail.hu-ra.
Reménykedve várom!
További szép napot mindenkinek!

János

Sziasztok !
Először szeretném megköszönni az elindítóknak, hogy létrehoztátok ezt a fajta gondolatcserét, ismerkedést.
Nagy szükség van rá a mai rohanó világunkban.
Örülök,hogy Rátok találtam !
Magamról : mit is írjak, ami személyes, de nem adathalmaz.
Sok "gyerekem" van, hisz tanító vagyok...még a "régi fajtából".A sok-sok nehézségen, amit az élet elénk gördít, Ők segítettek.Mellettük 2 felnőtt fiam is van..no meg persze a 2 tündéri unokám.Tehát a fiúk kirepültek, én pedig /mivel 10 éve elváltam/, magamra maradtam.Sportos, humort, túrázást, vidámságot kedvelő ember vagyok.
Jó lenne gondolatokat cserélni, barátkozni,kortól, nemtől földrajzi lakhelytől függetlenül.
Ha megtiszteltek leveletekkel...örömet okoztok.
A mielőbbi "viszontírás" reményében üdvözlettel : Magdi

66 éves vagyok. Nem élek egyedül, már úgy értem, fizikailag. Lélekben annál inkább. Elég szomorú dolog, ugye, hogy valaki még ebben a korban sem talált igazi társra az életben? Elmondom, mi érdekel, hátha rokonlélekre találok. Ami 100 %-osan leköt az a hobbim, nevezezesen az irodalom, azon belül pedig az alkotás mag. Ezt úgy értem, ha valaki nem csak olvas, irógat is. Tovább nem is folytatom. Akit ez érdekel, az engem is érdekel. A többi később, biztosan akad olyasmi, ami téged is leköt majd.

hommázsa
annak, aki
nincs
s annak, aki
van
atyám
fiam
szűz
anyám
szerelmem
ellenségem
ne
add
el
magad

nyavalygó
lázongó
közönséges
ivadék vagyok
nem értem
a nagypofájút
kép
különcködés
a vers
dolog
vár
az öröm
csábít
a semmi
nincs

szabadíts
meg magamtól
duma
emléke
reménye
vesztett
elektromos
nappaltalan
zajtól siket
kormos hó
fagyott láb
ujjakon
ki kutyagolna
meztelen
kilométereket

várnak a
fák tetemei
szennyvíz
már nem asszony
már nem ég
már nem
elgázosított
madár
csicsergés
másnak haszna
feszít
a vértben
a vértaknyos
lélekzet
okádék

úr
ugató
irigyek
add meg...
üdvözülj
hiába
tesz
szabaddá
illúzió
megfeszített
szíved
röhögnek hátul
búcsúvers
a kő
hallgatása
-

Nőnap elé

Elgondolkodott-e már valaki, vajon kit és hogyan illik megünnepelni nőnapon?
Mindig és mindenkit? S illik-e?
Félreértés ne essék! Jólesik, ha férfiak kifejezik kedvessségüket, figyelmüket! Nagyon is jólesik, ha ez elmarad, hiányzik. A férfiak figyelme nélkül nem lehetünk igazán nők!
Azért nem árt azon eltöprengeni, h a Nemzetközi Nőnap megünneplése honnan ered!
Ki is az a Clara Zetkin, akit oly sokszor szoktak emlegetni ilyen tájban.
A figyelmükbe ajánlom a következő gondolatébresztő írást!

Utóirat: Mint minden nő, ezután is fogok örülni minden kedvességnek,amit férfitársaimtól kapok. Csak a nőnapot hagyjuk ki a dologból!


Internacionalista nőnap



Egy egyéni kimutatás szerint nem százmillió, hanem 132 millió ember vált a kommunizmus áldozatává. Nemcsak Sztálin, hanem Mao, Pol Pot, Castro és a többiek áldozatait is össze kell számolni. Mao és Pol Pot után is bőségesen gyilkolt a kommunizmus.

Ma is tömeges a kommunizmus által okozott szenvedés. A budapesti fedélnélküliek is a kommunizmus - és annak egyik válfaja: a maoizmus - áldozatai, hiszen az 1956 decemberi háborús cselekményeket a legutóbbinak véve: fél évszázados békeidőszak után egy ország teljes eladósítása, erkölcsi válságba döntése, nos, mindez a kommunizmus gyilkos rombolásának "eredménye".

A kommunizmus tehát gyilkos ideológia.

Gyilkos, hiszen ölt fizikailag, és ölt, öl lelkileg.

Ölt, öl, ölni fog...

Jó ezt higgadtan, de egyértelműen kimondani, akár időről időre többször is.

Ennek a gyilkos rémuralomnak az egyik kikalapálója volt egy Clara Zetkin nevű szélsőbaloldali szellemi terrorista.

Mit írnak róla elvtársai a Munkásmozgalom-történeti Lexikon című, 1972-ben kiadott kötetben: "Zetkin, Clara, eredetileg Eissner (1857. júl. 5. - 1933. jún. 20.): német tanítónő, kommunista. A kivételes törvény idején lépett be az illeg. SPD-ba. Férjével, Oszip Zetkinnel emigrációba kényszerült. Részt vett a II. Int. megalakításának előkészítésében és alapításában... [folytatódik]

Laza KOSTIĆ
(1841–1910)

Santa Maria della Salute

Bocsáss meg, szent szűzanya, bocsáss meg,
hogy erdőnk fenyvét irígylé szóm
az idegentől, ki tőlünk fát vett,
s dúcot ácsolt, min áll ez a dóm.
Halandó bízhat, ez egy imás hely,
hol a kegy túltesz a földi jón.
Bűnbánó szavam hozzád felzúg-e,
Santa Maria della Salute?

Nem szebb-e állni oszlopul szépnek,
boltívek alatt lenni a tám,
mint melengetni a földi vétket,
mely rútul izzik hamvadó fán,
vagy ázni vízben mint hajólécek,
s havason lenni összetört szán?
Vajon a szépség nem örök út-e,
Santa Maria della Salute?

Bocsáss meg, anyám, szenvedtem sokat,
megbántam ezer bűnömet már,
álmodtam ifjan, életem rohant,
s leomlott végül, mint romos vár.
Mind, mire vágytam, s képzeltem olyat,
hamu és por lett, víz lett és sár.
Mi soha nem volt, végleg elmúlt-e,
Santa Maria della Salute?

Mérgezett sorsom, hosszasan, titkon,
de átkom jobb ha senkit se sújt,
önmagam voltam önbajom s kínom,
énbelém maga a gonosz bújt.
Szárnyalni vágytam bércen és síkon,
de lelkem törten a mélybe hullt.
S mindebből elmém vajon okult-e,
Santa Maria della Salute?

Ám ekkor hölgyem elémbe toppant,
szebbet én soha nem láttam még.
Sötétlő éjben fáklyaként lobbant,
fénylőbben, mint a ragyogó ég.
Elmúltak búim, kínjaim sorban,
helyükre egy jött, maga a vég.
A boldogságba belehalunk-e,
Santa Maria della Salute?

Szemembe nézett. Emberi lelket
tekintet így még nem döfött át.
Életre kelne, mi jéggé dermedt,
attól a tűztől, mit szeme ád.
Eláraszt azzal, mit szívem kerget:
örök perc, maradj, úgy vágytam rád!
A világ velem megtébolyult-e,
Santa Maria della Salute?

De miért szakadt rám ez az áldás,
amikor erőm kibírni nincs?
Az emberélet alkonya táján
nem juthat nékem már ez a kincs.
Miért e rügy most életem fáján,
amikor hajam már fehér tincs?
Halandó, mint én, megtántorult-e,
Santa Maria... [folytatódik]

Szép Ernő:
Ne higgy!
Ne hidd, ne hidd, ami igaz,
Ami kegyetlen, ami gaz,
Mi ocsmány és alávaló
Ne hidd, ne hidd, ami való.

Hazugság, amit a lap ír,
Félrebeszél az a papír.
Meredt szemekkel aki súg
az mind gyalázatos hazug.

Ugratnak, játszanak veled.
Nem lehet az! Hogy képzeled?
Nem hiheted, ha van hited,
Gazember vagy, ha elhiszed.

Ne hidd el, ne hidd el mi gaz,
Ordítsd az égre: nem igaz!
Szeme közé kacagj neki,
Ki a borzasztót hirdeti.

Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad,
Mi undort és gyötrelmet ad.
A fényképed, meg a tavasz,
S az Igazság, az az igaz.

Csak ami szép, jó, mind igaz.
Mit álltál, az az igaz.
Mi nem divat, mi nem haló.
Az, ami örökkévaló.

Csak a kedvesség, az öröm,
A pardon, meg a köszönöm,
A gyöngédség, a figyelem,
Csak az az igaz idelenn.

Csak a segítség, a vigasz,
A barátság az az igaz.
Csak az a gyémánt szeretet,
S a szívekre veretett.

Belénk döfték a kést, ne hidd,
Kiszaggathatják beleid,
Míg lélegzel és eszmél agyad,
A bűnt tagadd, tagadd, tagadd!

Megmarkolom két válladat,
Szemembe nézz, ne hagyd magad!
Tiszta maradj, maradj szabad,
Ne bukj el, meg ne add magad!

Légy tiszta, hős légy,
Légy erős, holt részeg légy, légy eszelős,
A Földre a felhőkből tekints.
Te légy az Isten, hogyha nincs!

1942

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között. ..És megtanulod, h a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, h a csók nem a pecsét, és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz, h emelt fővel és nyitott szemmel fogadd el a vereséget a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, h minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
Egy idő után kitapasztalod, h még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kis kertecskédet, magad ékesítsd fel lelked, ne mástól várd, h virágot hozzon neked.
/ Veralica A. Shoffstall/

nem t'om, mér' nem újul a haviposta? elvérzett vón?

nem igadzán tetsze P. Celan Chymisch c. versi 1. felinek Marno János általi fordítása. az enyim csa' nyers:

Hallgatni, párlódó aranykint, el-
szenesült
kézben.

Nagy, szürke,
mint minden elveszett drága
nővéralak:

Valahány név, minden össze-
égetett
név. Oly sok áldó
hamu. Annyi
elnyert föld
a könnyű,
annyira könnyű lélek-
gyűrűdések
fölött.

... (a többi marad6ós, a Marnó adta cími is telitanálat: "Aranysár", bár lehetne tán Átalakuló is. Az eredeti:

Schweigen, wie Gold gekocht, in
verkohlten
Händen.

Grosse, graue,
wie alles Verlorene nahe
Schwestergestalt:

Alle die Namen, alle die mit-
verbrannten
Namen. Soviel
zu segnende Asche. Soviel
gewonnenes Land
über
den leichten, so leichten
Seelen-
ringen.

...

(vaj' +int +rónak, h. magyartalan vagyok, miko' nem es vatyok madzsar, csa' o'y csángóféli - szégyöllem is

Amúgy kösz jól. De általában az elázottzászló és a vízzelteltszarvasnyom között. Tulajdonképpen nem olyan sz*r, mint amilyennek érzem. Azt hiszem. Remélem.

Sok egyszerre. Sokan vannak, vagytok. Miért? Persze egyik sem az. Amelyik esetleg az... az.

Különben meg felesleges rohanni. Így sokkal izgalmasabb. És nem tudod mit gondolj, vagy inkább hogy mit gondolhatsz. Illetve amit gondolsz, vajon úgy van e, vagy úgy lesz e. Ugye milyen izgalmas?

Képzelj el egy tökéletesen besötétített szobát. Teljesen üres, hangszigetelt, a padlón vastag szivacsborítás. Egy fiú az egyik sarokba kuporodva, fejét a kezébe temetve bánatosan sóhajtozik. Halkan, hisz senki nem hallja.

Ahogy így üldögél magányosan, hosszú hosszú ideje, egyszer csak furcsa illatra lesz figyelmes. Női parfüm. – De hiszen... ez nem lehet. Egyedül vagyok.

- Szia - csendül fel egy fiatal lány hangja a sötétben

Riadt, elcsukló hangon érkezik a másik "szia" a sarokból. Majd...

- Ki vagy? És hogy kerülsz ide egyáltalán? Én egyedül vagyok. Itt csak Én vagyok. Én. - a végére egészen felbátorodott. El is felejtette milyen mély, robosztus hangja van, ha kiereszti. Rég volt.

- Ne haragudj, keresek valakit, de eltévedtem. Miért van ilyen sötét, nem látok az orrom hegyéig se. - így a lány, megszeppenve.

- Nincs itt! - kicsit lágyabb hangnemben, ám határozottságából mit sem veszítve.

- Biztos?

- Egyedül vagyok.

- Tudom... Én is...

- Hát menj és keresd meg a barátaidat.

- Nincsenek! És különben is... nem tudom merre van a kijárat. Miért nem gyújtasz legalább egy gyertyát?

- Ahol bejöttél. Hohóó, hol jöttél be? Ennek a szobának nincs is ajtaja. Elfelejtettek rá tenni. Azt hiszem... Bár... nem, nincs. Szóval, hogy jutottál be?

- Nem tudom, hirtelen elsötétült minden, aztán... hallottam, hallottalak. Látni szeretnélek

- Nem lehet. Se ablak, se gyertya. És különben is...

- Keressük meg a kijáratot együtt. Segítesz?

- Nem lehet, mert... itt ülök.

-... [folytatódik]

Víz és por.
Csókolóznak egy pocsolya tetején.
Ölelkeznek, sárrá koldulva végzetük...
Arcukat egymás sarával kenik.
Álarcot akar hazug világuk.

Pálnagy László

Ghymes : Holnapután


Az ajtót ki nyitja rám
Ki legyen az én babám
Ki ő, ki elhagy talán
Sohanap, holnapután


Ha nem alszol éjszakát
Szemed lázán Hold süt át
Sírva hív, kínnal kínál
Kék lángból hidat csinál


Elhalt holdam vágy vagyonán
Késsel elkarcolt babonám
Ő lett végül rossz babám
Ő lett végül jó babám

S az ajtón ki zárja a zárt
Lánggal gyűlöl, tűzzel imád

Barátokra van szükségem! mondjuk anyukákra apukákra akik egyedül nevelik 8-9 éves lányukat és néha jól jönne a kirándulásokon nyaralásokon, társaság nekik is, lányuknak is. Mert nálunk ez a gond. Imádjuk egymást, és sokat mászkálunk ide-oda de néha már kevés a 2 fő. Jó lenne együtt nevetni valakikkel.

Társat találni hehéz főleg ha anyuka vagy egy 8 éves kislánnyal, és alig van baráti köröd. Talán ha legalább az lenne új embereket ismernék meg és sikerülne. Mert ha valaki megismer jó emberre talál, ezt szerényen :) és biztosan állítom. Csak nem tudnak rólam a rendes pasik :)Jó lenne gyerekes apukákkal összefutni, akik szintén egyedül érzik magukat néha..

Sziasztok...Tetszene a gondolat hogy valakinek tényleg szimpatikus leszek így ismeretlenül.
Nem sok szerencsém van a barátok terén, nagyon rég elváltam 8 éves kislánnyal éldegélek, a néhai legjobb barátaim vagy messze laknak vagy alig érnek rá, családosak, vagy épp szinglik, néha jó lenne összefutni egy olyan baráttal akinél az én kislányom is jól érzi magát míg én beszélgetek. Vagy együtt kirándulni, nyaralni, kettecskén lassan kevés társaság vagyok az én lánykámnak. Levelezni is szeretek mivel főleg itthon töltöm az estéimet. Talán van még olyan anyuka vagy apuka aki néha egyedül van. Pár híján néha a barátkozás életmentő lehet.
Szeretünk mászkálni hétvégén a szigetre, ligetbe, nyáron strandra, erdőbe, nyaralni is el-el jutunk néha de nekem is hiányzik a társaság olykor. A kislányomnak pedig nagyon, így testvér híján. Jó lenne ha az én palackomat is megtalálná valaki...

Amikor az életem kezdetén, amikor nyíladozott bennem az értelem, amikor már élni kezdtem a "felhőtlen" gyermekkoromat, serdülni kezdtem, tudtam, hogy az én szereposztásom már a fogantatásommal elkezdődött. Az az érdekes, hogy túl korán kaptam kemény szerepeket, akkor is, amikor szeretet vett körül. Aztán váltam vándor komédiássá, a nagy szereposztó nem mindig egy színpadot jelőlt ki nekem, melynek deszkáit sokat koptathattam volna wgy helyen, és tapsolt volna nekem a megszokott közönség. Ujabb s ujabb forgatókönyveket kaptam, amelyeket nem volt időm rongyosra lapozni. Ahogy múlt az idő, a sok fájdalom tanított meg arra, hogy a Nagy-szereposztó gyakran velem íratja meg a forgatókönyvet! Ahogy múltak az évek, több "Oscart" is átvettem, de egy idővel, ahogy fogyok ki az időből, nem mosolyogtam már, nem hatottak meg a sikerélmények, nem bántottak a bukott előadások, mert lassan készűlni kell a végső bemutatóra! Azt hiszem ez már monodráma lesz, nem lesz szereposztás! Nem kell a smink se már, a forgatókönyvet betéve tudom, súgóra sem lesz szükség, nálam ezzel megszünt az állása. Azonban a Rendező dolgába itt már nincs beleszólásom, azt hiszem a darab csak egy felvonásra van tervezve, ami lehet rövid, vagy akár hosszú! a közönség sorai között ott van a múlt, a közelmúlt, a jelen nézői közűl már nem olyan sokan váltottak jegyet. Nekem egy-két tiszteletjegyem van még, akik még látni szeretnék szemem lángolását, a még felcsattanó, majd elhaló hangomat, azoknak, akik még végig nézik a finálét. Mindenkinek megvan a szerepe, ki így, ki úgy játsza el földi pályafutása során, vagy legjobb tudása szerint, vagy ripacs módon, vagy mélyen a lelkéből fakadó emberséggel. Majd kiderűl minden, amikor legördűl a függöny! A szereplőt már nem lehet visszatapsolni!

Valamikor két éve, szeptemberben írtam e témában felvetett gondolatokról. Mintha most lett volna, és azóta gyorsan elszálltak az évek. Elszálltak, nyomokat hagytak, mint minden más, amit földi vándorútján kaphat ember. Akkor az őszön a vergődő szivemről beszéltem, szóltam, mert a szavai szerint lehet, hogy nem sok időm lehetett volna hátra, mert nem kíméltem Őt. Ő azonban eddig a pillanatig megkímélt, kicsit ferdeszemekkel nézett rám, mert kettőnk között nincs titok, csak a lemeztelenített valóság, s még valami monodrámát játszunk egymással. Amikor bántottam a szivemet, "ügyvédet" kellett fogadnom, hogy megértse, még sem én bántottam, hanem minket bántottak. Bár akkor, azon az őszön mondta volna, hogy megment engem kínoktól, aggódásoktól, egyszerűen majd beint, mert már nem akar dolgozni tovább de, ha vergődve is, de biztatott, bennem dobogott tovább a kiábrándító napokon át. Tűrte, a döféseket, amelyeket vélt szerelmek, barátságok adtak, tűrte az össztüzet, amelyet a világ zúdított ránk; számtalan harctéren nem vérzett el, csak én. Ma már egyre ritkábban kérdezzük egymást, az elmúlt időszak harcai után a jelen sem hozott jobbat, gyógyírt a sebekre. Arcokat őrzünk, vágyakat, volt érzelmeket temetünk egymásba. Más vagyok, mint, aki voltam, más minden, másként üt az óra, másként üt a szív. A szívem a minap azt mondta, több már nem fér belém, sok szereteter rejtettem el, de a sok fájdalomnak alig van már helye bennem. Kérdezte, akarok-e élni még? Azt hiszem, elgondolkodva néztünk egymásra. Hamarosan jön a tavasz..., a szívemre bízom mit mond, lesz-e tavasz.

"Én nem örömökre születtem.
Neked mért örülök?
Rég nem lehetnek terveim.
Most mire készülök?
Bokám és útjaim szilárdak.
Most miért szédülök?
Jaj, mennyire félbemaradtam!
Hát mégis épülök?

Még nem tudom, mi vagy nekem,
áldás vagy büntetés.
De elfogadlak, mint erem
e lázas lüktetést.
Hát vonj a sűrű méz alá,
míg szárnyam-lábam befenem,
s eláraszt villogó homállyal
az irgalmatlan szerelem."


Szabó Magda: Elfogadlak (részlet)

Az egész vers nagyon szép. E fenti két versszak csak kedvcsinálóként.( a neten is megtalálható)