Az összes üzenet időrendben

Devecseri Gábor:Csak

Ha csak egy szőlőlevelet
sikerült megörökitened,

ha egyetlen sorod is odaérez
a feszes fürtszemek fényköréhez,

vagy ha csak vágyad támad a délutáni
tóra tekintve,hozzá szót is találni

vagy ha a szépre nézve,hozzátenni
semmit sem áhitsz,csak belémerülni

mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába.

Barátokat,levelezőtársakat keresek ezen a fórumon,akikkel beszélgetni lehet irodalomról,művészetekről és minden szépről-jóról-gondról,ami egy kultúrált ember életének hozzátartozója.56 éves özvegy rokkantnyugdijas vagyok,egyedül élek.A Palackposta azért tetszett meg nekem,mert úgy vélem,nem társkereső oldal,inkább az emberek magányán segiteni hivatott.Olyan levelezőtársak jelentkezését várom,akik hasonlóan szezibilisek társaságra,gondolatok cseréjére vágynak kortól nemtől függetlenül.
Üdvözlettel mindenkinek és rajta irjatok:Olga

"Ó élet te csodálatos,-
üstököse vagy a végtelen anyagnak
örök rabszolgája
sárnak és aranynak."
/Veress Ferenc/

Odakint harangok konganak
valakit temetnek;
fekete ruhás emberek
sétálnak szomorúnak lenni
részei lenni menetnek
emlékezésnek;
elmulasztott dolgokat
végleg lekésni
a lassan bomlásnak indulót
utoljára megnézni.

Így szeretnek.
Elkésve,lekésve.

De te
akit asszonynak nevezek
kit már rég így hívok
és szeretek;
az, kiből a versek születnek
mint betegnek a gyógyító szerek-
ugye mi nem késünk el?

Ugye nem egy koporsó
a jelképe annak
hogy kezeink egyszer
egymásba fakadtak
és úgy melegítették egymást
mint lágy ívű hegylánc
a termékeny völgyeket?

Ugye nem kell feketébe bújnunk
ha arra gondolunk
lehettünk volna sírásig boldogok?-
mert még vagy
és még vagyok.

Ugye nem remeg majd
testünk akkor
ha a másik közele ott van;
ugye csak áhitat lesz
minden mozdulatban?

Ugye nem késünk el
ha már felragyog
és messziröl érezzük
a meleget, a Napot?-
te is és én is
láthatod.

Ugye mi nem késünk el?

Ugye jobban szeretünk
mint valaha
hogy szívünk dallama
összesimuljon-
s ha kell
egy harmadik ritmus
is beledoboljon?

Mondd
ugye mi nem késünk el?


/2008 április 7/
Nekem íródott.

Sziasztok!
Csatlakozom elöttem szólókhoz ,ngyon nehéz reálisan magamról írni.Na lássuk!Három gyermekem van,férjem ,falun élünk.Szeretek levelezni ,másokat meghalgatni.Kicsit kibeszélni a nap mint napos problémákat.Itthon vagyok a gyerekekkel ,és ezt a bezártságot bróbálnám meg oldani az ismerkedéssel.Mivel a számítógép helyben van ,ez a legkönnyebb változata az ismerkedésnek.Bárkivel szívesen beszélgetek.
Üdvözlettel,Móni!

dada

nevelni nevetséges
a bután öntudatos
önmagukat áruba
bocsátó fogyasztókat
csak a giccsszintig
érnek fel

s te tán nem
adod el magad?
csak szintkülönbségek volnának?
a lényeg változatlan?
vagy mégis:
gyöngyöt a disznók elé...?

mindenki csak
azt hiszi,
hogy körötte
forog a világ,
de nincs
Megváltó alázat

/vö. Mt. 7,6

Anyák napjára
/felelősséget érző szülőknek

robotoló senkinek tiszteletére
menyegzői ruhába
virágba borult fáktól
édes illatos tavaszi
sziromhavazásba
belebőgnek a bűzlő gépek
- zokogástól rázva
hányszor kell még eltemesselek
mihaszna gondtól űzve
rohanva el melletted
tudásod sose éri már el
konzumba fulladt korcs fiad

Van másik...

Az álarc szép jól takar,
Csak itt-ott látszik ki egy darab,
Ez is elég, hogy beléd lássak,
S darabokra tépjem álönmagad.

Miért kell mindig álarcba bújni,
Másokkal ostobaságaid elhitetni,
Miért veszed fel az aranyos köpönyeget,
Miért rejted el a belső szörnyeteget?

Letépem rólad nevetséges lepled,
Unom már színesre mázolt képed,
De hiába is próbálkozom veled,
Felveszel egy újabb szerepet...

Ebből a versből talán sokan magukra ismernek...

Eva járt itt utóljára, tavaly karácsonykor. Persze, jó dolog, ha egy olyan téma ellaposodik, mint az "egyedül", mert azt is jelentheti, érdektelen a téma, mindenki boldog társaslétben éli az életét.
Lehet, hogy most én itt "egyedül" maradok? Pedig most szükségem lenne arra, hogy ötleteket, véleményeket olvassak, biztatást, (vagy csak egy valós képet) kapjak valkitől, valakiktől, mert... kétségbeejtő a helyzet. :(

Én nem vagyok magányos. 11 éve élek házasságban azzal, akit szeretek, aki viszontszeret, megbecsül, aki IGAZI TÁRSAM.
Van azonban egy "kisebbikem". Egy rettenetesen boldogtalan és magányos, 30 éves fiam. Tele értékekkel, tele jósággal, tele szeretettel, szeretetvággyal, aki boldogtalan.
Társtalan, magányos, úgy érzi, egyszál-maga van a világban, és szinte ott tart, hogy nincs ereje tovább folytatni...
Megdöbbentő és fájdalmas ez nekem, hogy idáig jutott.
Hisz ("mihez képest" pláne) egy jófej, egészséges személyiségű, életrevaló fiúnak tudtam eddig.
Hiába tudom, hogy az elmagyányosodás ma világjelenség, XXI. szd.-i kór, egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy valaki (aki sokkal jobb sorsra érdemes) elveszen a világban...
Addig nyaggattam, amíg bele nem egyezett, hogy regisztráljak a nevében a létező összes társkereső oldalra. Mivel neki nincs netje, megbeszéltük, hogy telefonon egyeztetjük az általa megadott koordináták szerint keresettek(találtak) adatait, én csak egy "technikai összekötő" vagyok-leszek, és amint kapcsolatba kerül bárkivel, kiszállhatok a képből.

Hát... Elképedtem, azt megmondom. :( Vagy én keresek rosszul, és nagyon elbénázom, vagy tényleg katasztrofális a "menyjelölt-kínálat" ma Magyarországon.

Szinte az összes létező társkereső-oldal szóbajöhető alanyait átböngésztem, és arra jutottam, az én fiam nem egy kelendő portéka...
Igaz, a hatalmas szívén, a szeretetéhségén, szeretni-tudásán, jellemén kívül nem sok mindene van, de ezek ma nem értékek. Egy mai 20-26 éves nő csak az egzisztenciálisan csúcson levő, kigyúrt testű-... [folytatódik]

ŐRI ISTVÁN: HOLDFÉNY

Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkozhatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszer csak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem.

Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad. Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerte szállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.

Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.

Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek. Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere...

Várlak... [folytatódik]

Néhány idézet Ancsel Éva Összes bekezdései közül (Kossuth, '99
- a mai csonka-magyarországi állapotokho'

"A despoták ártatlanokat szoktak halálra ítélni. De vajon ártatlanok-e azok, akik semmit se vétettek egy despota ellen? /CCCXIX.

A felejtés: passzív hazugság, de azért romboló. /CCCXXIII.
A felejtés a legkényelmesebb bűn - vagy nem is más, mint a lelkiismeret lustasága. /CDIV.
Az emlékezőtehetség: etikai kérdés. /CDVIII.

Aki viszonozza a gyűlöletet, az legyőzetett. /CCCXXXXVII.
A szelídség ellenállás. Nem csoda, hogy sokszor felháborító. /CCCXLVIII.

A gondolatok nem tűrik, hogy zászlóra írják őket. Igaz, az ellenszenv kölcsönös. /CCCLXV.
A gondolat civil. Minden uniformis megöli. .. /CCCLXXXI."

Válaszféle Babits Mihálynak:


mi hatásos lehet egy kimerevített kép

- akár egy halott


szabad-é még a gyilkosa?



a fönti sorok 1 ösmerősöm írását végigolvasgatván jutának eszembe, konkrétan a következők kapcsán:

„mit ér a vers, ha nem annyira új, hogy valóságos bűn?“
(Babits: Halálfiai

bár 1xűt, tisztát, igazat, nyelvet, életet mentőt, szépséget teremtőt is kéne má’ írni

(id. s hozzászólt solum Tibi in. Cserepek utó old.

Szerelmem - Mea Maxima Culpa!

Lehet-e az embernek több szerelme?
mert nekem van 2-3, több
bűnös
hűtlen vagyok
ha nemcsak női párom
Kedvesem Feleségem szeretem
hanem a megcsonkolt kirabolt Hazám
és Istenem világom
a pusztuló Földet
és a Gyerekeket is?

Szerelmem a Nap, mely ragyog
és eléget
a hitetlen haldokló Magyarország
megtagadott Istenem
elmúló életem
a kirabolt tönkretett Föld
és Gyerekeink
kikre a gondot
kénytelen hagyom
- Én Igen - igen Nagy Vétkem!

Arany János: Tanulság

Rossz szememről hálón s könyvben
Míg megkérdem a tudást:
Jó tanácsot nem lelek, de
Kapok új szemgyulladást.
Most tanács is, tanulság is
Ebből könnyen vonható:
Tűrj pihenve; a természet
A legjobb útmutató.

1881

- apró módosintással, kiegészintéssel - bocsássanak + érte

Áprily Lajos:
Imádkozom:
legyek vidám

Én Istenem, legyek vidám,
házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.

Arcom ne lássa senki sem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.

Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyújtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.

Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téi bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.

Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.

kora reggel munkába menet végighallgatám 1 ateista értelmiségi kifakadását a hívők (butasága) ellen,
de hál' Isten pár megjegyzéssel sikerült csillapítnom a dühét

aztán a szupermarkecet építő őrülten forgó daruk alatt a bűzlő kocsik miatt az átjáró előtt várva az oszlopon 2 - több mint valószínűleg egymástól független - tapaszt, fölírást látám:

"Krisztus Európa reménye"

s

"A média már milljószor becsapta"

(a nyet, amit bámulunk, is az - juta eszembe)

előtte a buszon az óraátállítás miatt vakoskodva silabizálva a sorokat Ancsel Éva Összes bekezdésében ezt olvasám:

".. meg tud-e bocsátani azoknak, akik ellen .. vétkezett. /?
+
Akik szemüket soha föl nem emelnék, akiknek nincs hová fölnézniük - ők, az égnélküliek a legszegényebbek." (értsd: lelkileg, lényegileg)

s még előtte a neon alatt a buszmegállóban sikerült fölkaparnom egy cetlire, ami eszembe juta:

folyton vágyunk valamire
társunk képében az isten(nő)re

vajon oly örömteli
kielégítő lesz-e
az utolsó szégyenünk is
az a végső behugyozás-beszarás
ha már nem lesz
szerető szülénk?


most pedig lássunk a dolgunkhoz ..

Vezeklő

szeretnem kéne
de úgy érzem: nem tudok
ezért elvonulok
majd visszatérek
ha megtanulok
nem eszem
nem kérek
böjtölök
nem érdemlem
szereteted

ha már mindent szabad:
büntetem magam

visszavonulok
vezeklek
dolgozom
magamra
másra
magam
elégtelen vagyok
szükségem van Rá(tok/-d
tán Nektek/-ed /-i is rám
felelős vagyok

tán szeretni is
megtanulok

Váci Mihály - Mintha


Ez a folyó itt mintha folyna,

az éj is mintha éjjel volna;

- az ember mintha olyan volna,


milyennek lenni lenne dolga.




Mintha élet lenne az élet,

éltetne is, míg csak leéled,

s mintha elég is lenne néked

mindaz, mivel végül beéred.


Én is mintha önmagam lennék,

sugárzik bennem néhány emlék,

pedig más vagyok régesten rég,

nem az mi voltam, s mi lehetnék.


És te is mintha csak te lennél,

mikor nevetsz , mintha nevetnél,

s mert felderengsz még, hogyha fény ér,

éppen olyan vagy, mintha élnél.


Minden dolog teszi a dolgát,

az érdem elnyeri a zsoldját,

a szó olyan, ahogy kimondják,

Mi a bajod? Tudod? Na szólj hát!


A szeretet mintha szeretne,

a szerelem mintha lehetne,

a hit mintha még hitegetne,

s mintha hinni lehetne benne.


Minden dolog épp olyan mintha

öntökélyére lenne minta;

tökéletes hinta a hinta,

a kulcs az ajtókat kinyitja.


Ami van mintha tényleg lenne,

a teremtés mintha teremne,

a lét mintha tényleg létezne,

a rend is mintha rendbe lenne.

Nehezen találtam Váci Mihály versei között nekem tetszőt.
Aztán mégis ráakadtam erre!

"a szerelem az Ördög műve, a Babiloni Hetéra, erősen testies... Ahogy Erasmus 'A Balgaság Dicséreté'-ben irány szabó kajánsággal irja: bolond és nevetséges "Valami" tartja fenn... fajtáját..."

(Szentkuthy Miklós: Saturnus fia, Előszó

"... démonok szálltak meg, az ördög bújt beléd... a démonaidat, az ördögödet teljesítsd ki... a démon valójában a dédelgetett bűn, amit befogadunk, megkedvelünk, magunkévá teszünk, védelmezzük a jogos bírálat ellenében, fejlesztünk, és kardként forgatunk a felebarátunk ellenében... a "siker" tovább hizlalja a bestiánkat... csak annyiban reális, amennyiben átengedjük magunkat neki. Így lesz az önmegvalósításból ördögmegvalósítás, az életből pokoli torony."

Czakó Gábor: Önmegvalósítás a "Belátó"-ban, Boldog Salamon Kör - Cz. Simon, Bp. 2005, 127-8. old.

ezen idézetek nem a szeretet s gyerekek ellen szólnak, hanem az önző testi szerelem- s kényelemvágy ellen - e' van: libsi manipulácijó

1 möglött csángó figyelmeztetési:

"A jó Isten őrözzön mög a tűztül, víztül, a hirtelen haláltul, rossz embörök szándékátul, fortélyos fehérnépek fondorlatátul, bika ökörtül, út mellett való birtoktul, csángóból lett úrtul, s a vén szerelemtül."

idézi Czakó G. es a "Haszna es, kára es" c. íráskájába',
az alábbik is Tüle:

bömböl a sok hanggép .. amivel a pihenés elkezdőd', az a csönd .. kikapcsolni a ricsajkészülékeket, nem beleszólni a vitákba, messzire kerülni a vörösfejűket .. nem az ellenkezést, hanem a beleélést éneklik a csönd hangjai .. a legnehezb az énzés zaját elhallgattatni.

Johannes Tauler (1300-61): ahho', h. Isten +szóla'jon, csendbe' köll maradnija, ahho', h. Ő beléphessen lelkibe, az embörnek ki köll rekesztnije onnan a teremtett do'gokat .. Ha az embör bármit bé akar fogadni, előbb üresnek, tétlennek s szabadnak köll lennije. (A hazatérés útvesztőji, Paulus Hungárus - Kairosz, Bp. '2, xk. Buji Ferencz

Benkő Péter: Ima a szerelemről

SZERETLEK.....Csak szeretlek.....

A mennyben is és a földön is legyen szent a Te neved.
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add Magad nekem most és máskor is.
Jöjjön el az én országom, ahol szerethetlek Téged.
Hiába szeretsz mást, s Ő is akar téged.

Legyen meg az akaratom itt lent a földön, mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért.
Ha már nem kell senki kölcsön, ha már tudják...ha már tudhatják mások is.
Én belehalok tudom, de mégis...de még akkor is, mert szeretni kell lemondva, szeretni kell várva,
összekulcsolt testek izzadt nyomorával, pedig jó lenne úgy, ahogy szeretném én.
Jó volna úgy, ahogy szeretnéd még.

Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba, Ne álljunk a gödör szélén tehetetlen, sírva.
Pedig megfogok halni, s Te nem értettél semmit!
Megfogok halni, mert nem tudtam adni....NEM TUDTAM ADNI...csak ennyit...
Nem tudtam mondani, amit kellett volna...csak akartam élni...Neked játszani...játszani...NEM FÉLNI!
Játszani neked a reggelt, a nap első sugarával, a reggelivel, melyet ágybahozok annak, aki a kedvesem eljátsza.

Ahogy a földön, úgy a mennyben is, Te szeretsz mást, én szeretlek Téged.
Hogy engem fogsz szeretni, sohasem ígérted.
Te nekem vagy, de ugyan úgy másnak...
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva!

Messze vagy, de legyek bárhol is, SZERETLEK, csak szeretlek akkor is....még akkor is.
Szeress vigyázva, ne szeress bántva!
Szeress...mert a látszatnak könny lesz egyszer ára.
Borzas szerelmünket kifésüli újra...? hogyan jutunk a semmiből, a mindeneken túlra..

Jobbágy Károly: Szomorú szerető

A nő, ki nős embert szeret,
Szomorú szerető nagyon.
Éjjel a vágy ha rámered,
felsír, mert nincs irgalom.

Hetenként egy-egy délután
Eljön hozzá, ki öleli.
Siet, feléje nyúl sután,
Más otthon ízével teli,

A zsebkendőjén, ingén
Egy másik asszony nyoma van
S a férfi életében ím
ő - bárhogy lángol - nyomtalan.

Csak, mint a napfény, felragyog,
Aztán pár napra beborul,
Az ünnepek, vasárnapok
Magányban telnek, józanul.

Néha, ha fáradt s kézbefog
Otthon egy könyvet és leül,
Pár sort elolvas, felzokog,
Mert oly sokat van egyedül.

De miért? Hisz ő is annyit ér,
Mint az, akinek férje van,
Benne is úgy lobog a vér,
Szeretne élni boldogan,

Fényes vasárnap járni kinn,
Büszkén, karolva vinni őt,
Mutatni: Nézzétek! Enyím!
Állni a pletykálók előtt,

S nem mellékutcák kis, sötét
Zugában kapni csókokat
És ijedten rebbenni szét,
Ha ismerős, ki ott haladt.

A nő, ki nős embert szeret,
Sok rossz asszonynál többet ad:
Hitet, szerelmet, életet,
Türelmet, ifjú álmokat.

Ne szóljatok meg, olvasók!
Nem pillangókról szól e dal,
Kiknél csupán szeszély a csók,
- mert hogy a vérük fiatal -

ha nem azokról, kik szívét
egyetlen férfi köti le,
számára lettek menedék,
egy jégkor hű tűztengere,

akik megértők, csöndesek,
nyomukban nem hull szét család,
csak bennük mélyebb s fáj a seb
látva kis lánykák mosolyát,

érezve, hogy nincs - bárha van
az, aki van - de nincs velük,
és a sírás is hasztalan,
akár az egész életük.