Az összes üzenet időrendben

"[…] Julian Rotter az ötvenes években kidolgozta az attribúciós stílus teóriáját. Külső kontrollosnak nevezzük azt, aki külső hatalmaknak, a végzetnek, vagy éppen a személyzetnek tulajdonítja az életét meghatározó erőket, és belső kontrollos az, aki szerint a lényeges dolgok felett ő uralkodik. Természetesen itt mondhatni az életről mint egészről való gondolkodásról van szó, nem pedig arról, hogy mindegy, hova szól a mozijegyem, majd én döntöm el, hova ülök. Tehát lehetek attól még belső kontrollos, ha betartom az értelmes szabályokat.
A kontroll helye nagy kutatásokat generált például az egészségpszichológiában. Kiderült, hogy a külső kontrollosok betegebbek és gyorsabban meghalnak. […]
[…] Az világos, hogy a mi kultúránk jobban szereti a győzteseket, mint a szerény, hátsó sorban meglapulókat, akik életüket a Sors kezébe helyezik és várják a végítéletet.
De miért díjazza az evolúció jobban a belső kontrollt vagy az optimizmust?
Mielőtt erre válaszolnék, tegyünk egy kis kitérőt a tanult tehetetlenséghez. Ez nem feltétlen rossz válasz, ha csak a kezelhetetlen helyzetre vonatkozik. A pesszimizmussal az a baj, hogy az életet mint egészet látja az ember kezelhetetlennek. Na, ez viszont nem egy sikeres stratégia. A depresszió evolúciós értelme, hogy legyünk passzívak és nyalogassuk a sebeinket, amikor az indokolt. A pesszimizmus azonban folyamatos rosszkedvet, reménytelenséget, passzivitást jelent, ami egy folyamatos gyulladásos állapottal jár. Ezért van az, hogy a külső kontrollosok a mosónőkhöz hasonlóan korán halnak, és minden betegséget könnyebben elkapnak. A folyamatosan passzív ember csak egy olyan társadalomban marad életben, ahol életben tartják, mert szükség van az igavonó erejére. El tudnánk képzelni, hogy kint az erdőben, a paleolit korban valaki sokáig életben maradhatott volna, ha passzív? Amikor az állandóan változó helyzetekben mindenki csak magára volt utalva?
A modern kor viszont passzív, külső kontrollos embereket kíván. Fiatalkoromban... [folytatódik]

válasz Spiró szarbóljöttire

magyar vagyok
- oly természetes és
alapvető dolog ez
mint ahogy el
kell végeznem
a szükségem és
oly kiszolgáltatott
vagyok s megalázó
ha ebben zavarnak
s +akadályoznak

mint a falás kenyér
pohár víz és testi
szerelem de egy
szinten túl nem
mindegy hogy mit
és miből veszünk
és adunk ha élni
akarunk tisztán és
nem lealjasodni
+mérgeződni

Természetesen...ahányszor belenézek a tükörbe, :) mindig látok egy nagyszerű embert, aki nap mint nap egyre több, akitől lehet valamit tanulni, aki maga is egyre többet tanul s jobbá teszi az életet. :)...aki nemcsak önmagának él, de másokért is tesz...ezért írtam róla pár gondolatot. Magamról. Mindenki írhatna magáról valami ilyesmit, nem igaz? Mert mindenkiben valahol ott van egy 'nagyszerű' ember!

Dr. Gyökössy Endre:
A Boldogmondások margójára
(Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)
Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Húsvét elé

Karinthy Frigyes: Barabbás

A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé.

Megállt előtte, és így szólt:

- Itt vagyok!

Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett.

- Rabbi, rabbi! - zokogott.

És a mester szelíden folytatta.

- Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás.

A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta.

- Mester! - kiáltott elfulladva és könnyek között - ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!

- Semmit, mondta ő szelíden - csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: „Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?”

- Ó, én bolond! - kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, - ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!

- Jól van - folytatta szelíden a mester - most jöjj hát velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „Az életemet!”

Az pedig követte őt.

És találnak útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát, feleségét, gyermekét és szemeit kiszúratta.

És ő homlokon érinté csendesen kezével és így szólt:

- Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „A házamat! A gyermekemet! A szemem világát!”

Az pedig felzokogott és követte őt.

És... [folytatódik]

Nekem ha süt a nap, ez már elég ok arra, hogy szép és boldog legyen a napom. Ha nem így van - akkor szeretek lustálkodni egy kicsit, olvasgatni, rejtvényt fejteni, tv-t nézni,stb. amihez éppen kedvem van esetleg egy jó kávé, vagy tea és kezdődhet... És megint a mosoly - fontos, mert a mosoly mosolyt szül!
Mosolyogj!... és ha találkozol valakivel, akinek hiányzik a mosoly az arcáról, adj neki egyet a magadéból! Rögtön szebb lesz a világ! Próbáljátok ki! Mindenkinek szép Napot!

Sziasztok!

2 napja.....most olvasgatok, próbálok okosodni és látom, hogy ez nem egyszerű, mindenkinek megvan a maga keresztje...fura, de legalább jó tudni, hogy leírhatom, hogy világgá kürtölhetem.....fáj....bent ülök a munkahelyemen, tartom magam, reggel 5 kor ébredtem, nem tudok aludni...gondoltam megiszom egy kis pálinkát hátha az segít visszaaludnom, csak rosszabb lett....ma megyek a barátomhoz és már előre unom önmagam, előre unom, hogy le fogom fárasztani ugyanazokat a köröket, mondatokat fogom ismételni, és közben a fájdalom semmit nem múlik, de mindenki azt mondja ne legyek egyedül, panaszkodjak..... szégyen ide, szégyen oda sírok, mint egy kis taknyos kölyök....el akarom engedni, mert ésszel tudom, hogy az lenne a helyes, de még mindig reménykedem és félek....a legnehezebb egyedül aludni...2 évig együtt aludtunk....én mindig hozzáértem, a hátára tettem a kezem, reggel puszit adtam neki, még aludt...néha felkelt velem kávézni, mégszebb lett a napom, de vége...túl nagy volt a függés mindkettőnk irányába, és mivel egyikünk sem változott a problémák csak mélyültek....én függtem és még mindig függök tőle érzelmileg, ő függött tőlem anyagilag, ez nem helyes alap egy kapcsolatra, ne valamiért kelljen, hanem önmagáért szeressem, csak azt nem értem ezt miért nem tudtuk megtenni, miért maradtunk és húztuk le egymást a pocsojába.....szeretem, de nem tudom, hogy ez szeretet vagy függés....2 napja szakítottunk...ránézek a mobilra hátha ír, kapok egy sms-t azt hiszem ő az, felhívnám....fáj...próbálom megélni a fájdalmat, el kell engednem, ha szeretem el kell tudnom engedni mert neki így jobb és talán nekem is....lemondani róla, nagyon rossz....munkahelyi asztalom körül növények amiket tőle kaptam....meg kéne locsolni őket, ők növekedjenek tovább, emlékek lesznek....hogy mi segít szakítás után, el kell tudni engedni én most azt hiszem ezt kell tenni....ha elengedem szeretettel én is megkönnyebbülök, és akkor talán be tudom engedni a következőt, talán az igazit...el kell... [folytatódik]

Mai korunkra vonatkoztatva -éppen az internetnek köszönhetően- vitatható ez az állítás.
Biztosan nem az a legnagyobb bűn, hogy szeretni tudjuk a tőlünk távol élőket. Nagyobb bűnnek tartom a gyűlöletet, ha valaki gyűlölni tudja azt, akit sose látott, akivel sose találkozott, de nem is akar!

Az utolsó mondattal viszont teljesen egyetértek.
Gyakorold a szeretetet, nem tudhatod, kit hoz eléd, melléd az élet. Akit ma elérhetetlen távolságban gondolsz, holnap bekopogtathat a (net)ajtódon.

sziasztok!!azért irok talán valaki tud segiteni nekem!!nagyon +köszönném!!!röviden és tömören volt egy barátnöm 2,5 évig jártunk!!!nagyon nagy volt a szerelem!!!igaz igy a végén belegondolva kicsit elhanyagoltam ,,,vagyis ezt állitja de szerintem nincs igy!!na szoval a kapcsolat vége felé kezdtem érezni h nincs rendbe valami!!!kérdeztem töle h szeret err ö igen!!egyszer csak felhivtam valmelyik reggel és azt kérdeztem töle hogy volt -e buliba !!erre ö tök+sértödött+minden!!na veszekedtünk hozzá kell tennem sokat veszekedtünk de szerintem ez tartott össze minket!!na ott trtottam h veszekedtünk és azt mondta hogy legyen vége nem szeret és h elege van belölemn!!na itt összetörtem!!me eddig akármi volt nem ondta azt h nem szeret!!aztán csak voltunk utánna én +probáltam mindent szo szerint mindent megtenni azér hogy ujbol szeressen!!de ö inkább eljárt bulizni!!MEGCSALT!!!!!én ezek után is ott sirtam könyörögtem neki h nem érdekel mi volt én szeretem legyünk ujbol együtt!!de ö kutyába se vesz csak ako kellek neki amiko vmir szüksége van vagy valami!!mindenkit többre tart mint engem!!de amiko+kettesbe vagyunk teljesen más ako más dolgokat mond!!már öngyilkos akartam lenni mer annyira szeretem hogy nem birom már!!minden nap a nevével kelek fekszem!!ö még a tel számomat is kitörölte!!nem birom tudom hogy ott kéne hagynom me csak kihasznál de amiko felhiv nem tok neki nemet mondani me azt hiszem ha azt+teszem talán ez a lépés lesz az hogy ujbol szeretni tudjon!!de !!nem !!de ako mé jön le hozzánk mé alszik velem!!mé biztat amiko kettesbe vagyunk!!????????????????????????de amiko elmegy teljesen más lesz tiszta bunko lesz!!4nem értem mit tegyek!!tom hogy lehet azt érzi h én már zaklatom!!de hallani akarom a hangját!!minden percbe rá gondolok!!nem járok sehova mind eddig!!nem érdekel semmi!!egész nap a képeit nézem és folyik a könnyem!!!de ö leszar vagy nem tom me 1szer ezt mondja amiko 2 en vagyunk máskor amiko a bnöjivel van ako+.......!!!!!annyira szeretem hogy azt nem lehet... [folytatódik]

Üdv. Mindenkinek! Jó. hogy van egy hely a neten, ahol "csak úgy" lehet levelezni, beszélgetni mindenféléről. Tanár vagyok. Szeretem az értelmes, életvidám, korrekt embereket, a jó könyveket, a napsütést és a macskákat. (meg persze sok más egyebet is) Nem szeretem a sunyiságot, a durvaságot, a kiszolgáltatottságot, a tehetetlenséget és a hideget. Egyenlőre ennyi. Beszélgessünk!

Hát nem is tudom ,hogy hol kezdjem ,érdekes történet ez ,de talán nem én vagyok az egyedüli aki ilyen helyzettel áll szemben.Soha nem beszéltem még erről senkinek mert azt gondoltam segíteni ebben senki sem tud akkor meg minek.4-en vagyunk testvérek ,gyerekként nem tudtam még hova tegyem a történéseket ,szóval 100 szónak is 1 a vége ,én voltam a box zsák ,nem ellenkeztem én ,gondoltam majd visszaadom (persze nem adtam)telt múlt az idő,mi is felcseperedtünk ,de még mindig én voltam az a bizonyos zsák.Rá kellett jönnöm ,hogy ha valami problémába ütköztek mindig engem találtak meg.Na de ez még nem is érdekel volna ,gondoltam anyukám még ott van és szeret, számíthatok én bizony rá,hát sajnos rászoktatták erre a sportágra ,megszerette a "boxot".Volt időszak amikor jól ment a sorunk ,sokat is dolgoztunk a párommal azért,ha valamire szükségük volt mindig segítettem nekik(kelen egy kis pénz bajban vagyok mondta az egyik testvérem ,hát én erre :persze gyere beteszem a szekrénybe ,mi már alszunk mire te jössz de vidd csak el,másik tesó meséli nincs bérletre pénzem ,erre mondom én: tessék adok valamennyit vedd meg a bérletedet,anyámnak havonta egy 20-ast ,de azt természetes ,hogy édesanyámnak adok hiszem felnevelt és szeretem.Jó állásom volt,jól kerestem ,terhes lettem ,nagy ívben elkerültek ,nem mintha előtte sokat látogattak volna.Gondoltam legalább szülésnél ott lesz anyám,persze ott szaladgáltam a folyosón egy lepedőben vagy mi az izé volt rajtam ,ja a gurulós infúziót ne felejtsem el említeni,vártam ,hogy betoppan,nem jött,elmondásuk szerint elindultak ,utána kiderült az autó elvitte őket palacsintázni és besokalt a várakozásba a kocsi és mérgében defektet kapott.Volt nekem apukám is,úgy elűzték ,hogy a csíkot sem láttam utána,elmenekült,hosszú idő után rátaláltam ,kemény 2 évig tartottuk a kapcsolatot,eleinte úgy félt tőlem mintha én lennék a banya a Jancsi és Juliskából.Látván utána ,hogy nem vagyok sárkány ,megbékélt,nagyon szerettem ,törődött velünk és nagyon sajnálta... [folytatódik]

Szia !
Magamról: Akit keresek: Intelligens, jó lelkű, és akivel leélném az életem ! Testi fogyatékkal élők is bátran írjanak. Szeretem a zenét, pszichológiát, filozófiát, dokumentumfilmeket, bizonyos filmeket, jó beszélgetést, és még sok mindent. Magamról még: Vékony testalkatú, nyugodt, szenvedélyes, 28 éves, 183 cm magas, győri fiú vagyok. Most elkezdtem a tanító szakot Győrben, de még Bármi mást is hozhat az élet ! Több képet nézhetsz meg rólam az iwiw-en (Justin Mátyás, Győr). Ha szeretnél velem jobban megismerkedni, légyszi az iwiw-en írj magadról (ötletadó lehet, amit én írtam magamról :-) , hogy én is megnézhessem a képeidet ! Köszi !!! Ha nem vagy fenn iwiw-en, akkor a jmjm555@gmail.com mail-címre írj légyszi és küldj 2 képet magadról ! Köszi !!!
Legyen szép a napod !
Mátyás

Mi szolgalelkűek csak áldozatok vagyunk, hisz oly könnyen elcsábulunk mert hiszünk a látszat igéretében s nem gondolunk a rejtett valóval.Vannak jelek melyek figyelmeztetnek ám bízunk az idő folyásában mely révén letisztul minden.Vannak értékek és igények melyek állandóak,tudunk változni ám késztetési ingereink túl zsigeriek,nekik nem tudunk hazudni,általuk ismerjük meg önmagunkat igazán(és másokat is).
Nem tetszik amit megtudtam önmagamról,nem érdekelnek a mindennapi dolgok,csak színlelem a jelenlétemet,mindaz mely másokat élni késztet engem esetleg hidegen hagy.
Alkottam magamnak egy világot,itt nincsen képmutatás és nincsen szürke zóna,olykor betéved egy valós látogató ám többnyire képzelt alakok képzelt tulajdonságokkal.
Hasonlóan másokhoz én is vágyom az ő társaságára aki ráérez bensőm mozgatórugóira.

Üdv

Nagyon sok jó filmet láttam mostanában. Ismerősök által gyűjtöm be ezeket a filmeket. Szinte csak olyat nézek meg, amit más ajánl (szerencsére sokat tudnék felsorolni, de inkább haladjunk szépen sorban) . Ami legutóbb nagyon megtetszett az a "The day the earth stood still". Nem tudom kinek, hogy tetszett, de bennem egyértelműen azt a feeeling-et hozta fel, hogy "a földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön". Kik vagyunk mi ahhoz, hogy ítéletet mondjunk a föld felet? Senkik vagyunk!

Lesz még bejegyzésem. Egyelőre ennyi. Peace

U.i.: ha valakinek bármi megjegyzése van, nyugodtan írhat, biztosan válaszolni fogok. üdv. KG

Más szemmel látom a világot mint te
Más szemmel nézem a világot mint te
Nem vagyok olyan mint te

Látom a napot, a holdat
Látom az eget, a rétet,
de nem látlak téged. (hol vagy?)
miért nem érted?

Túl rövid az élet ahhoz
hogy másokért éljed
Ha mégis így éled
észre se veszed és elrohan az élet.

Lásd a szépet, élvezd a jót
mert messze megy a hajód
Lásd a jót, élvezd a szépet,
de ne reméld, hogy ennyi az élet.

Ha a múltadat éled
s a jövődet reméled,
a múltad lesz a jövőd
és nem látlak Téged.

Ferke Andris hírös tót író, rendező, énekes, graf.tanár a nyitrai egyetemen nagy hatású uszító előadást tarta a ma is folyó fölvidéki magyarosításról

hallgatok
mert elvették
szavaim
szólok
mert belémverik
amit ki kéne
hánynom

hallgatva
szeretlek
szeretve
szólok

rusnya féreg
földbetaposva
csikorgó
fogakkal
könny nélkül
védelek

V. M. után szabadon:

az is bolond,
aki magyar akar ma lenni.
de azért boldogok a bolondok,
mert más nem,
övék a mennyeknek országa

ne táplálj
illúziót!
- a rósákba'
férgek
rágnak.
csodáld
szeresd őket
velük együtt!

termeszek
mindent fölzabáló
pusztító nyüzsgése
töméntelen sok
vakító kocsi
fullasztó mérgező gázok
tülekedés, törtetés:
- a teremtés
koronájának művében
boldog
résztvevő vagy
utánad csak
a halál
marad

az emberlét?
a sötét hideg űrben
fölvillanó szikrácska
meleget ad pár percig
s vigasztalan
fájdalmasan
elenyészik