Az összes üzenet időrendben

Csábítás

Különös játékot játszunk:te meg én,
Mosolygunk ostobán az élet értelmén.
Nevetsz,nevetek,valami fellobbant bennem,
Az eszem azt súgja,tovább kéne mennem.

Elindulok,de arcod egyre hív magához,
A szerelem földöntúli édes bájához.
Játszol,játszok,hisz ebből áll a lét,
Most tudom a szerelmünk a tét.

Hozzám érsz,remegek,mit teszel velem?
Átölelsz,egy érintéssel elcsavarod a fejem.
Nevetsz,nevetek,mit gondolsz megéri?
Egy rég elveszettnek hitt lány,álmait eléri?

Segíts nekem,szeretnék újra szeretni!
Valami átváltoztató csodát érezni,
Tudod,tudom,valami ég köztünk,
Az élet útján egy darabig együtt kell mennünk.

Azt mondod van remény,hagy'higgyek benne!
A te ölelésed e zord világban megváltás lenne.
Érzed,érzem,lángol lelkemben a tűz,
Arcod egyre a szerelem mezejére űz!
(Flo)

Nem mostanában olvasgatták ezt az oldalt az emberkék, de azért írok. Nagyon sok nehéz dolgon vagyok túl az életemben, de azt vettem észre, hogy már nem is fájnak. Mert azok nem tartottak sokáig. A 4 éves kapcsolatom vége, az már annál inkább. Lehet ennek a rossz érzésnek soha nem lesz vége? És sorra törnek bennem fel a facebookos jópofa igazságok:

- ne hiányolj senkit a múltadból, okkal nincs benne a jövődben
- azért szűnnek meg a dolgok, hogy később jobb dolgok jöjjenek a helyükre

Kiírják ezeket, hogy megnyugodjon az ember, de nem tud. Mások kiírják, hogy mennyire fáj csak azért, hogy biztató szavakat kapjanak. Kapnak, de mire mennek vele? Ezektől a mondatocskáktól megváltozik minden? Nem hiszem. A mai napig fáj a szakítás, de arcomon emiatt senki soha nem látott könnyeket, mosolyogtam, buliztam, nevettem. Belül sírtam. Emiatt soha nem ejtettem könnycseppet, pedig lehet, akkor jobb lenne. Fáj. A mai napig fáj. Olyan meseszerűnek tűnik az első év, a második, és olyan meseszerű, ami lett belőle. Az elhidegülés, a nemtörődömség, a gondok, a veszekedések. Most egyedül vagyok, de nem nyitok senki felé, nem akarok megint csalódni, kezdem azt hinni, hogy minden kapcsolatnak idő elteltével ez a sorsa. Felteszem a kérdést, hogy MIÉRT? Erre még senki nem adott választ. Nagyon fáj.

Szeretném valakinek elmondani,ha bánat,vagy öröm ér,problémámat megosztani valakivel,61 éves nyugdijas vagyok.Nem élek egyedül,de majdnem /férjem beteg/.Hasonló koru hölgy barátot keresek,vagy hasonló koru házaspárt,akivel levelezhetnék,időnként meglátogatnánk egymást,stb.Remélem,még van ilyen igazi barátság,aki önzetlenül,érdek nélkül képes barátkozni,mivel együtt a nehézségeket is könnyyebb elviselni.

Torma Judit:Mondd...?

Mondd,van olyan hogy bocsánat-raktár?
Mondd,miért van,hogy nekem nem jut,
mikor te az előbb kaptál?
Mondd, van olyan,hogy elfogy a bocsánat?
Mondd,mit kap az,aki csak ennyit kér magának?
És mondd,van a bocsánatnak ára?
Meg tudja fizetni,akinek nem telik ruhára
cipőre,kenyérre,ételre,italra,
-mondd,az ilyennek meg lesz-e bocsátva?

És mondd,mennyi időre kapod,hogyha kéred?
Örökké tied lesz,vagy csak egy időre bérled?
És mondd,mi van ha lejár az időd?
Hogy állsz meg majd akkor az emberek előtt?
Vagy ha végtelen a bocsánat joga:
minden bűnöd meg van bocsátva?
Mondd,a bocsánatot kitől kell kérni?
És aki adja,mindenkinek
egyforma mértékkel méri?

Mondd,miért nehéz megbocsátani?
Mondd,kitől lehet az ilyet tanulni?
Mondd,a megbocsátást ő hol tanulta?
S mondd,nem felejthette el már
régen azóta?

Mondd,a bocsánatot elveszteni lehet?
S,ha találtam,továbbadhatom neked?
És,ha én valaha elvesztem,ha kaptam,
kérhetek megint,vagy örökre elhagytam?
Mondd,lehet-e több adagot kérni,
hogyha tőlem kérnek,én is tudjak adni?
Mondd,egy embernek hányszor jár bocsánat?
Mondd,a bocsánattal véget ér a bánat?

Mondd,-és bocsáss meg,hogy ennyit kérdezek-:
ez tényleg ilyen nehéz,vagy én vagyok gyerek?

Maja Boriszova:
AJTÓT SE CSAPVA

Nem akkor megy el, amikor hiszed,
nem akkor hagy el, aki a tied.

Egy reggel, éppen úgy, mint annyi éve,
felkel, nyújtózik, és papucsba lépve
mosdani megy, és fogat mos a csapnál,
aztán a törött kapcsolóval babrál,
újságot böngész a reggeli mellett,
latolgatja a vasárnapi meccset,
aztán egyszercsak megdöbbenve felnéz:
egy idegen nő kérdi tőle: „Nem kérsz?”
És aztán... minden megy tovább, mint régen,
nem támad tűzvész az asztalközépen,
és a fürdőszobában változatlan
vékonyul tovább a családi szappan...
És aztán lassan gördül év az évre,
a házban kövült nyugalom és béke,
hanem az asszony fázik, egyre fázik,
nem érti.Pedig minden rendben látszik:
takarékos, józan, derék a férje...
Az ég hideg, s mintha esőt ígérne...
Ő ment el, rég, a napjai közül,
ajtót se csapva, észrevétlenül.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Akármilyen "öreg"is vagyok,eddig nem láttam az Istenek a fejükre esnek(vagy estek)című filmet.Azért nem tudom a címet pontosan,mert nem kiválasztott film volt,hogy nézzem,csak betegen "beestem" vasárnap a tv elé,és az egyik csatornán azt vetítették.
Nem volt sok "veleje",de arra,hogy abban a pillanatban a gondolataimat elterelje megfelelt.....
Tehát,ha nevetni szeretsz,ne hagyd ki,nézd meg.....

Sziasztok
Családos ,átlagos nő vagyok.
Szívesen leveleznék , ha te is akkor válaszolj.

Thalis Silvenier: - Álmodj szépeket

Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a képzelet-határon,
Van egy egészen picinyke ország.
A hely, ahol az álmokat írják.
Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a képzelet-határon,
Van egy egészen picinyke ország.
A hely, ahol az álmokat írják.

Az éj képeit zsákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Elviszik a világ minden részére,
S belehintik az éberek szemébe.

Egy álommanó lám hozzád is elért.
Leteszi zsákját, beledugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.

Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan a homlokodra lépked,
És arcod simogatja. Ugye érzed?

Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És a füledbe súgja: Álmodj szépeket!

Nem vers,csak egy idézet:
"Bárcsak lenne recept arra, hogyan kell jól szeretni! Hogy azt adjuk a
másiknak, amire az a szíve mélyén vágyik. Hogy szeretetünk ne
fájdalmat, sértődést vagy éppen közönyt váltson ki. Rosszul szeretni
sajnos, sokkal könnyebb, mint igazán meglátni, ismerni és kielégíteni a
másik érzelmi szükségleteit."

/Egy régi Nők lapja/

Lehet,hogy a francia filmek kísértenek engem,de a következő film is francia,ami megnyerte a tetszésemet.
Igen,akarom? a címe.
Szintén vígjáték,mint az Isten hozott, az Isten háta mögött című film.
Ha teheted nézd meg,nem bánod meg!

Tartalom:Luis boldog, kiegyensúlyozott agglegény. Esze ágában nincs megházasodni, mígnem egy szép napon a családi tanács - anyja és öt nővére! - úgy határoz, hogy nincs mese, Luis-nak oltár elé kell vinnie valakit. A férfi színleg beleegyezik, azonban nem menyasszonyt, hanem cinkostársat keres. Erre a célra tökéletesen megfelelne Emma, ám őt sem ejtették a fejére, és szeretne hasznot húzni az ál-házasságból.

Sziasztok! Vagyis Szia!

Szívesen ismerkednék leveleznék emberkékkel, mondjuk veled, ha lenne, hozzá kedved. A kitérium csak annyi, hogy nőnemű egyént keresek.
Vidám, reális, de mégis optimista gondolkodású vagyok. Ha szeretnél egy kis eszmecserét folytattni, akkor írj ám.

Senki sem tudja megtervezni a 'holnapot' - van egy skicc, egy vázlat, a 'lehetséges', amit számtalan fordulat törhet meg. Aki tehát azzal éli a mát, hogy holnapjában majd éljen, bele is fárad idő előtt az életbe. Mindenki 'ma él', csak legfeljebb nem tudatosul benne, mert az örök rohanás s a rengeteg 'holnap-terv' miatt, nem érzi milyen a simogató napsugár, az esőcsepp hűvöse, a fák illata, csak eszik de nem élvezi az étel zamatát, s a szeretet is már csak egy sablon alapján létezik, de valójában nem áll meg 'szeretni', szavak haladnak a megszokás ösvényén, s mélyebben minek is 'belenézni'.....majd holnap?...nincs holnap...mert mindig csak a 'jelen', ami még biztosan a miénk.

Sziasztok! Amálka vagyok, 35 éves, 3 gyermekes anyuka. Szívesen leveleznék bárkivel, aki levelezőtársat keres nemtől, kortól függetlenül. Ha Te is szívesen leveleznél bárkivel írj! E-mail címem: amalka0@freemail.hu

'Változik a világ, s vele változunk mi is'. Régen érték volt a tapasztalat, a tudás, a tehetség. Ma ez a nullával egyenlő, (s az is áthúzva, vagyis 'semmi'). Ma a pénz függetlenít mindent és mindenkit. S csak az mondja hogy 'nem számít' - kinek van bőven.

"Az előítéletekkel vitázó Tolsztoj, akit a pravoszláv egyház „felforgató” gondolatai miatt kiközösített, élete végén titokban elhagyja otthonát, hogy mindenről lemondva, a lehető legszerényebben és elveivel összhangban élje utolsó napjait." - legfőképpen 'ennyit' Tolsztojról. Szeresse csak a terhére lévő felebarátot az, aki az elveivel hűen akar meghalni - ám nem volt még senki, aki boldogan halt volna meg, mert kitartóan ragaszkodott az olykor 'betokosodott' elvekhez! S az ilyen, ki kellőképpen 'beszűkült', ne mondja már meg, hogy 'mi a legnagyobb bűn!'

igen, például. :) ...mondom ezt én, aki igazán ritkán néz TV-t...és ugyanúgy az is igaz lehet, hogy "Mindenki valamilyen céllal születik erre a világra. Lehet hogy te azért születtél, hogy hülyeségeket kérdezz?" :)

"Szeretni csak fölfelé lehet. Nem lefelé, csakis fölfelé. Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor. Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket. Ha azt mondod: "olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz! Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok. Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá, minőségileg többnek látod. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát. Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát. "

„Azzal kapcsolatban, hogy „mi az, ami működik”, néhány modernnek akadnak kimondatlan feltevései, amelyeket más szubkultúrák képviselői talán nem osztanának. Ezektől a feltételezésektől mind a tradicionálisok, mind a Kulturális Kreatívok falra másznak (legtöbbször távolról sem azonos okból):

- a belső vagy spirituális életünkkel foglalkozni a flúgosság jele
- jogunk van ahhoz, hogy a média szórakoztasson bennünket
- a testünk leginkább úgy működik, mint egy gép
- a legtöbb szervezetre is alkalmazhatjuk a gép-analógiát
- vagy a nagy üzleti hatalmaknál van az igazság, vagy a nagyhatalmú kormányoknál
- minél nagyobb, annál jobb
- az idő pénz
- egyszerűbb egy munkát elvégezni, ha folyamatosan mérjük közben az eredményt
- a hatékonyságot növeli, ha célokat tűzünk ki magunk elé, és ugyanilyen fontos lemérni, hogyan haladunk e célok felé
- egy probléma megoldásának leghatékonyabb módja, ha alapos elemzés során részeire bontjuk
- a tudomány és a mérnöki munka az igazságot modellezi
- a hatékonyság és a gyorsaság elsőrendű prioritások
- a média jogosan rajongja körül a kiemelkedően gazdagokat
- hasznos az életünket jól elkülöníthető, független részekre osztani, úgy mint munka, család, társasági élet, szex, tanulmányok, politika, vallás. Ez egy mindenre kiterjedő felosztás, amely lefedi, mit teszünk, miben hiszünk, és mit tartunk értékesnek.”

[Kulturális Kreatívok, Pilis-Print Kiadó, 2009]

A multik fasizmusa és az időnyomorítottak

A munkád szabaddá tesz, hogy egy perc szabadidődben arra költsd pénzed, amire akarod.

„A Fal szilárdabban áll mint valaha.
Csak most tele van logókkal”

Falfirka egy multicég liftjében

Amit elsődlegesen állítanak elő, mindegy, hogy autósampon, kompakt hitel-biztosítás, vagy energiaital, mellékes. A két melléktermék a fontos: Az elmagányosított emberek. És az időhiány. Az előbbit individualizmusod dicső erényének állítják be. Az utóbbit következményének azon ténynek, hogy Fontos vagy a Cég számára. Roppant fontos. Ezzel szemben az a nap mint nap ismételgetett frázis, hogy egyúttal pótolható is vagy, elvesztheted az állásod, buján összezavar.
Még mindig nemzetállami dimenzióban fenyegető fasizmus rémképét rettegik, akik rettegik, de a fasizmus már rég egy másik dimenzióban terjed, és jut totális uralomra, amikor a mindent magába olvasztó mammutvállalatok egyenruhába öltöztetik kaptár-lyukakba parancsolt alattvalóikat. Amikor felsejlenek a nürnbergi tömeggyűlések végtelen mértani kopárságai a rideg funkcionalista irodaháztömbökben és a belterek dísztelen cubus irodaboxaiban, akkor ünnepeljük az Új Rendet az új embertípussal, amelyet régi típusú fasizmustól eltérően nem a kollektív és egy célra fókuszált gyűlölet, hanem a kollektív, és szétszórt félelem felkorbácsolásával csalogattak be a Falanszterekbe.

A managerpiramis csúcsán és kevéssel lejjebb…
A reklámokban a squashpálya, a sushi-bár és az embertelen üvegtömbök között rohangálók, a penthouse-okkal megkoszorúzott lakótömbök és a tükörkalickák között meneteltetett juppik csak nevükben polgárok, valójában proletárok, akiknek nincs több szabadidejük, mint Marx vagy Lassalle idejében, ami van azt is elveszik maguktól kényszerből megvásárolt tárgyaikkal, státusszimbólum bútoraikkal, drága öltönyeikkel, melyben nem lehet „akárhová” beülni, autóikkal, melyek néha a csúcsforgalomban való veszteglést nyújtják meg. Ingatlanjuk vagy bérelt... [folytatódik]

Ma a legnagyobb bűn ugyanaz, mint ami az emberiség története alatt végig volt. Az önzés, a rosszindulat, a kényelemszeretet, a butaság és sorolhatnám. Aztán ezek, az emberi lelket lakó és megtöltő káros energiák a kor
nyújtotta csatornákon kijutnak a társadalom különböző szintjeire és látható, érzékelhető formát öntve ijesztgetik a gyanútlanokat és a gyanakvókat egyaránt.

Pedig nem az okozattól kell félni, hanem az októl.